3. program 2010.04.03. – Thúry György emléktúra

    Gelse – Török-csapás – Szorosi-hegy – Gelsei-erdő – Tukora-tető – Csibiti-völgy

    Gelsei Öreg-hegy – Gelsei Termálvölgy Termálfürdő   Táv: 18 km.

A hét második felében tomboló viharos szél elfújta a viharfelhőket, és felszárította az eső nyomait a tájon. Szép napos, de viszonylag hűvös időben gyülekeztek a résztvevők a Gelsei Termálvölgy Termálfürdő bejárata előtti parkolóban. Az indulást megelőző adminisztráció könnyebb lebonyolítása érdekében a fürdő vezetősége megengedte, hogy a pénztár mögötti ruhatárban végezzük el a szükséges papírmunkát. Sok ismerős és még több ismeretlen arccal találkoztunk az indulás pillanatában. A tájbejáráson résztvevők magas számát  a háromnapos ünnepnek, valamint a csodálatosan szikrázó időnek köszönhetjük.

Fél kilenc körül indultunk el a piros kereszt jelzésen. A lengedező szélben sétáltunk végig Gelsén, ezen a dinamikusan fejlődő gondozott, településen. A szépen felújított templom mellett jobbra fordultunk és végig haladtunk a település fő utcáján. Néhány kanyar után értük el a Vágási-erdő felé haladó szépen felújított mezőgazdasági feltáró utat. Bal kéz felől elhagytuk az Európai Uniós pénzből rekultivált szeméttelepet, majd egy enyhe balkanyar után már bent is találtuk magunkat a tavaszi erdőben. Utunk szép lassan, de biztosan emelkedett egyre feljebb.

Rövid séta után egy szép mezőrre értünk ki, ahol rövid pihenőt tartottunk. A mező nagy része körbe volt kerítve, ahol egy szürke marha gulya legelészett, miközben kíváncsian bámulták meg a hosszú sorban elhaladó kirándulókat. A tavaszi mező a felettünk húzódó hosszan elnyúló domb gerincén végződött. Egy régi kőkereszt mellett kifújtuk magunkat, miközben az elénk táruló csodálatos panorámában gyönyörködtünk. Számos települést tudtunk térkép alapján beazonosítani.

Rövid nézelődés után elbúcsúztunk a piros kereszt jelzéstől, mely levezetett  a mély völgyben megbújó Kerecsenyre és a távolban feltűnő Orosztony településekre.

Dél felé fordultunk és a piros sáv jelzésen indultunk tovább. A szép napos időben lekerültek a kabátok. A Szorosi-hegy és a Pogácsa-hegy szőlős kertjei között haladtunk tovább.

  A fehérre meszelt régi pincék között szép kilátás nyílt észak felé a Pogányvári szőlőhegyre. Jól kivehetőek voltak a hegy tetején álló építmények. Sajnos az útikönyvek és más kiadványok még mindig azt írják, hogy ezekből a „kilátókból” szép kilátás nyílik a Kis-Balatonra, pedig a két „torony” sajnos zárva van. Az egyik egy földmérési alappont, a másik, pedig egy meteorológiai megfigyelő állomás. A köröttük felnövő növényzet, pedig eltakarja a hajdani szép kilátást.

A szőlőket elhagyva kelet felől feltűnt az Orosztonyhoz tartozó Öröm-hegy, ahol a térség legelső kulcsos háza található a Postás SE. üzemeltetésében.

Tovább haladva egy hosszú völgy túlsó oldalán feltűnt a Gelsei Öreg-hegy gondozott szőlőskertje.

Hamarosan elhagytuk a zárt erdőt. Jobb kéz felől erdő, bal kéz felől pedig szántóföld szegélyezte utunkat. Hamarosan már felettünk is tornyosult a Tukora-tetőn álló Újudvari TV torony. A 317 méter magas tetőn álló 200 méter magas építmény már messziről uralja a tájat, közelről pedig rádöbbenti az ott tartózkodókat, hogy milyen kicsik vagyunk.

A torony tövében álló Czinki-keresztnél  hosszabb időre letáboroztunk. Itt tartottam meg a tájbejárás sorozathoz tartozó újabb előadásomat: A Nagykanizsai térség környezeti állapota: felszíni, felszín alatti vizek, talaj és levegőminőség címmel.

 Mielőtt útra indultunk volna megemlékeztünk Thúry Györgyről, a térség egyik leghíresebb történelmi alakjáról. A kirándulás megrendezésének április 3-i időpontja kapcsolódik Thúry Györgyhöz, mivel 1571. április 2-án halt hősi halált, a kor legjelesebb bajvívója, a törökökkel vívott egyenlőtlen küzdelemben, Orosztony határában.

A pihenő és a megemlékezés után megkerestük a kék kereszt jelzést, melyen megkezdtük az ereszkedést a mesés Csibiti-völgybe. Mivel még az erdő lombkoronája nem vetett sűrű árnyékot a völgyre, így jól megfigyelhettük annak mélységét és vad szépségét.

A Csibiti-völgy helyi védettség alatt álló természeti érték, mely példázza az erdészet és a helyi lakosok érdekeinek kompromisszumos megállapodását. Számos védett virágos növény található itt. Egyik legjellegzetesebb alakja a lónyelvű csodabogyó, melyet sajnos a kirándulás során nem sikerült találnunk. Sűrűn kattogtak a fényképező gépek, hogy magunkkal tudjuk vinni a völgy hangulatát, a borúsabb napokra.

A mély, szakadékszerű völgy mellet egyre lejjebb ereszkedtünk, míg el nem értük a Csibiti-tavat. Ez egy emberi kéz alkotta mesterséges tó, melyet a dombokról lefolyó csapadékvíz és a dombok aljában fakadó tiszta vizű források táplálnak,melyek  közül  egy foglalva van, melyből minden szomjas vándor csillapíthatja szomját.(Csibiti-forrás)

 A tó mellet egy  eléggé rossz állapotban lévő esőház és egy tűzrakó hely található. Ezek az erdei bútorok elhanyagolt állapotban vannak. Felújításuk hamarosan szükséges lesz. A pihenőhely tiszta volt. A korábban tapasztalt rendetlenséget és az itt felhalmozott szemetet gondos kezek eltüntették, amiért köszönet jár az újudvari Zalatáj Egyesületnek.

Rövid nézelődés után tovább indultunk a kanyargós erdészeti úton. A hosszan elnyúló télnek köszönhetően, még csak most kezdtek virágozni, a máskor már teljes pompájukban álló madárcseresznye fák és a sombokrok. Sikerült tavaszi virágokat találnunk. A hóvirág és a tőzike teljesen eltűnt, de az árnyékosabb részeken még a szártalan kankalinok tartották magukat. Nagy foltokban láttunk lila és fehér ibolyát. Az út mentén virágzó petyegtetett tüdőfüvet kaptunk lencsevégre. A bükkös erdő aljnövényzetében, pedig kis télizöldet, és salátaboglárkát találtunk. A megbolygatott út szélén az árokban martilapu virágzott.

Egy hosszú és meredek kaptató után értük el a gelsei szőlőhegyek szélét. Kidűlt-bedűlt és szépen rendezett pincék között haladtunk tovább. Ahogy feljebb kapaszkodtunk kitárult a napsütötte táj. Szép völgyek kísérték utunkat, dél felől, pedig a TV torony figyelte a vidáman haladó csapatot.

A jelzett útról egy szőlőültetvény mellett felkapaszkodtunk a köves útra, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt az alattunk hosszan elnyúló Principális-csatorna völgyére. A  völgyben mint egy vasútmodell haladt a Szombathelyre tartó vonat. A földeken mezőgazdasági gépek duruzsoltak. Messze délen megpillantottuk a homokkomáromi templomot, észak felé, pedig elláttunk egészen  Hahót településig. Nyugat felől a Dél-zalai dombvidék legmagasabb vonulata zárta le a látóhatárt. (Következő programunk pont ezt a tájegységet  tűzte ki céljául) A betonos úton haladva hamarosan elértük a vidék talán legrégebbi kőkeresztjét, melyet 1776-ban állítottak a szőlőhegy gazdái. Nem messze innen, egy fiatalabb kőkeresztnél, és a 2008-ban állított Szent Orbán szobornál megint csatlakoztunk a kék kereszt jelzéshez. Balkéz felől egyre jobban látszott már utunk végcélja , a termálfürdő.

Egy a domboldalon álló keresztnél élesen nyugat felé fordult az út, mely  egy zöldellő

szántóföld mellett nyílegyenesen vezetett a fürdőhöz.

Egy szép napsütötte , látnivalókban gazdag nap emlékeivel tértünk haza és készülődtünk az előttünk álló húsvétra.

Következő kirándulásunk 2010. április 24-én lesz, melyre minden érdeklődőt szeretettel várunk!

A „Fedezzük fel együtt a Dél-zalai dombvidéket” projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával valósul meg!