4. program 2010. április 24.

Kirándulás a Dél-zalai dombvidék legmagasabb pontjára.

Végre beköszöntött az igazi tavasz! Az előre jelzések is szép napos időt jósoltak erre a hétvégére. Ez meg is látszott a jelentkezők számán, hiszen több mint ötvenen regisztrálták magukat programunkra. Sok nagykanizsai lakos választotta kirándulásunkat a városnapi forgatag helyett. Remélem, nem bánták meg!

Reggel az indulásnál 26 fő várakozott a nagykanizsai autóbusz-állomáson, akikkel menetrend szerinti járattal utaztunk Bocskáig, ahol  már gyülekeztek a közelből és messzebbről érkező turisták.

 A falu jelképének számító kálvária alatti játszótéren üdvözöltem a résztvevőket. A szokásos jelenléti ív kitöltése után fél kilenc táján vágtunk neki a mai napra tervezett útvonalnak. A szépen kialakított kálvárián keresztül felsétáltunk a faluba, ahol kíváncsi tekintetek kandikáltak ki a házak ablakain. Észak felé haladva hamarosan kiértünk a faluból. Elsétáltunk a temető és a  tsz épületei mellett és már is kint találtuk magunkat a természetben.

 Szépen sárgálló repceföld mellett haladtunk el, ahol enyhe balkanyar után már is a Kürtös –patak völgyében találtuk magunkat. A magas, harmatos fűben mindenkinek átázott a cipője. Hamarosan egy kis fahíd felé kanyarodott az út és a mit sem sejtő előőrs mögött felkapaszkodtunk egy meredek dombra, mely nem szerepelt a tervekben. A meredély és az egyre melegedő idő hatására hamarosan lekerültek a kabátok.

Rövid szusszanás után visszamentünk a patak hídjához és egy sáros földúton haladtunk az egyre szélesedő patak völgyében. Nemsokára egy hatalmas kupac ágfához értünk, mely mutatta a helyi erdők kitermelésének nagyságát.

 Innen nem messze kiértünk a Zalaszentbalázst Börzöncével összekötő útra. Itt nyugatra fordultunk és besétáltunk ebbe az alig száz lelket számláló csendes kis faluba. A falu központjában szépen faragott harangláb áll a polgármesteri hivatal mellet. A hivatal udvarában árnyas bokrok között egy háborús emlékmű húzódott meg. A buszfordulónál egy régi prés utal a területen folyó bortermelésre.

Tovább haladva az úton megkezdtük a kapaszkodást a Börzömcei-hegy  gerince felé. A néhol 15-20%-os emelkedő komoly próbatétel volt sokunk számára. Ezt az utat nem olyan régen építették meg a régi föld út helyett, így autóval is át lehet jutni a szomszédos  Bucsutára.

Hosszan elnyúló sorban értünk fel a gerincen álló Szent Orbán szoborhoz, ahol bevárva a többieket rövid pihenőt tartottunk. Az oxigén háztartásunk rendbetétele után elindultunk dél felé, a távoli fák között megbújó Szent Lőrinc kápolna felé. A gerincen haladó útról csodálatos panoráma nyílt kelet felé a Principális-csatorna völgyére, mely fölött ott magasodott az Újudvari TV torony sziluettje, valamint nyugat felé a Letenye-zalaegerszegi dombvidék . Bátran ajánlom mindenkinek, hogy ezt az utat egyszer járja végig a panoráma  miatt!

Rövid poroszkálás után elértük a kápolnát és a körülötte kialakított hangulatos pihenőhelyet.

Itt hosszabb pihenőt tartottunk. Kitöltöttük a kérdőíveket és megtartottam a tájbejárás sorozathoz készült előadás sorozat következő darabját. Az előadás címe: Országos védettségű földtani alapszelvények, kőzetek, ásványok. Az előadás rámutatott, hogy amikor természetvédelemről beszélünk, akkor nem csak az élő környezetre kell gondolnunk, hanem a minket körülvevő évmilliók alatt kialakult élettelen dolgokra is. Ilyenek a védelem alatt álló geológiai képződmények, barlangok, és ásványok is.

A szendvicsek és a frissítők elfogyasztása után tovább indultunk a sárga sáv jelzésen dél felé.

A gerincen vezető széles föld útról dél-kelet felé letértünk és követtük a sárga jelzést, mely egyre lejjebb ereszkedett a Kútfeji erdőben. Ez az erdőrészlet nagyon szép volt. Még nem zárult be a lombkorona, így mindenfelé erdei virágok pompáztak. Sűrűn csattogtattam a fényképező gépemet, hogy a tavasz minél több csodáját meg tudjam örökíteni. Sikerült lencsevégre kapnom hagymás fogasírt, csillaghúrt, orvosi salamonpecsétet, gumós nadálytőt, tavaszi ledneket és indás infűvet.

 Hamarosan a szépen rendben tartott Kútfeji-rétre értünk. Itt egy hangulatos kis tavacska fogadta a fáradó csapatot, valamint a tavat tápláló Kútfeji-forrás.

A pihenő alatt derült ki, hogy nyolc társunk a gerincről történt letérésünk alkalmával más irányba indult. Szerencsére telefonon egyeztettünk és az Oltárci vadászháznál már csatlakoztak is hozzánk. A pihenő alkalmával kiosztottak az erre a programra készített túrabot emblémákat és a kitűzőket.

Egy kilométer megtétele után értük el a vadászházat. Minden gondozott, szépen karban tartott volt. Érdemes az ilyen hangulatos helyen megpihenni egy kicsit. A vadászház melletti vízcsapból pótoltuk a vízkészleteinket és az eltévedt csapat megérkezése után tovább indultunk, de most már a Márki –réten kanyargott az utunk. Itt van a csömödéri erdei kisvasút egyik végállomása. Ezt a vonalat általában teherfuvarozásra használják, de különvonat bérlése esetén ide is utazhatnak kirándulók.

Néhány kanyar után egy jelzetlen, meredek úton kapaszkodtunk fel a Bocskából a Várdomb-hegyre kanyargó aszfaltos útra, ahol jobbra fordulva rövid séta után elértük a régi katonai lokátor állomást. Itt egyik túratársunk – Gálos Antal – kalauzolásával ismertük meg a lokátor állomás mindennapjait. A tájékoztató után felmásztunk a régi lokátorok helyére, ami egyben a térség legmagasabb pontja is, a térképek 338 méter magasságot jelölnek. Azt hihetnénk, hogy innen fentről csodálatos panoráma nyílik körbe a tájra. Sajnos csalódnunk kellet, mivel az elhagyatott katonai állomást visszahódította a természet. A körben felnövő fák eltakarták a kilátást. Nem is időztük itt sokáig, hanem megkezdtük az ereszkedést utunk végállomása, Magyarszerdahely felé.

 Útközben sikerült lencsevégre kapni a virágzó szamócát.  Mindenki nagy örömére medvehagymát is találtunk. Többen szedtek medvehagyma levelet, hogy majd a szendvicsükbe rakva jóízűen elfogyasszák.

 Néhány kilométer megtétele után értük el a térképeken is jelölt Borsos-tanyát, ahol száz számra virágoztak a körtefák. A tanya melletti hatalmas szelídgesztenye fánál letértünk az erdészeti útról és  hangulatos birtokok között ereszkedtünk tovább a Szerdahelyi-hegy irányába. A hegyi kápolnánál már várták a csapatot az egyik pincénél. Házigazdánk – Pozvég István – invitálására elfoglaltuk a pince előtti, szépen rendben tartott füves részt. Hamarosan előkerült a pincehideg hegy leve, amit mindenki élvezettel kóstolgatott.

Itt hosszabb időt töltöttünk, sokan élvezettel nyúltak el a fűben és süttették a hasukat.

 Páran, akik nem szoktak kirándulni igencsak elfáradtak. Remélem, hogy nekik nem ment el egy életre a kedvük a természetjárástól.

Akármilyen jól is éreztük itt magunkat, ezen a csodálatos panorámájú helyen, mégis csak szedelődzködnünk kellet, hogy a következő járatot minden gond nélkül el tudjuk érni. Indulás előtt, még egy közös csoportképet készítettünk vendéglátóinkkal.

 A kápolna melletti horhosban vezető úton lesétáltunk a magyarszerdahelyi elágazónál álló Régi csárdához.

Itt kapták meg a résztvevők a túrabotokat, amikre az emblémákat lehet majd felszegelni.

A 74-es úton észak felé haladva hamarosan elértük Bocskát, ahonnan a 16.50-es járattal visszautaztunk Nagykanizsára.

Ez úton szeretnék köszönetet mondani Kiss Lászlónak, aki helyismeretével segítette a túra zökkenőmentes lebonyolítását!

Következő kirándulásunk 2010. május 8-án lesz, melyre a nagy érdeklődés miatt több jelentkezést nem tudunk elfogadni!

A „Fedezzük fel együtt a Dél-zalai dombvidéket” projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával valósul meg!