Túra és Túratárs kereső közösségi oldal
Üdv a Túratárs-on, jelenleg Vendégként vagy itt. Jelentkezz be vagy Regisztrálj itt <<<
TÚRATÁRS CHAT | RAKJ A KEDVENCEKBE
TÚRABLOGOK  
 

Kirándulás a Vétyemi erdőrezervátumba 2010.07.10.
2010/09/29 19:36:35 Küldte: delzala

8. program  2010.07.10. Túra a vétyemi erdőrezervátumba

 

Páka – Három szentek kápolna – Csokmai erdő – Vétyem puszta – Erdőrezervátum – Maróci-hegy – Lispeszentadorján – Olajos emlékmű – Bázakerettye 21 km

 

A végre beköszöntött nyárban sokan gondolták úgy, hogy a hétvégét a hűvös szoba, illetve a strandok hűsítő vize helyett inkább a Zalai dombok árnyas erdeiben töltik. Az előzetes jelentkezők közül az utolsó pillanatban néhányan meggondolták magukat, de végül így  is 44 mindenre elszánt természetbarát vágott neki a 21 km-es távnak.

 

A kora reggeli hűvös időben nagy csoportban gyülekeztek a résztvevők Nagykanizsán a buszállomáson. A 6.30-as járattal buszoztunk egészen Pákáig, ahol még 14 túratársunk csatlakozott a szép számú csapathoz.

A piros kereszt jelzésen indultunk el 8 óra tájban, hogy felfedezzük a Zalai dombvidék előttünk hullámzó tájait. Rövid séta után értünk a sűrű árnyékot adó erdőbe, ahol kb. 2 km folyamatos emelkedőn haladtunk dél  felé. Az erdős részt hamarosan mind két irányból szőlők váltották fel. A  zárt lombkorona megszűntével csodálatos kilátás nyílt a környező dombok gerincén megbújó szőlőkre, pincékre és a távolban felbukkanó Iklódbördöce és Lentiszombathely  településekre.

Hamarosan elértük a piros sáv jelzést, amit ezután már nem is váltottunk fel más jelzésre utunk végezetéig.

A pákai szőlőhegyhez tartozó Három szentek kápolnánál kialakított hangulatos pihenőhelyen tartottuk az első hosszabb pihenőnket. A kis kápolna mellett egy harangláb található, valamint egy teljesen felszerelt présház. A présház mellett vezetékes ivóvíz szolgálja a pihenőhelyet felkeresőket. Egy kicsit távolabb padok asztalok, egy esőbeálló ház és tűzrakó hely teszi komfortossá a helyet. A pihenő alkalmával végeztük el a szokásos adminisztrációt és tartottam meg a programsorozathoz készült előadásomat a „Mi az a megújuló energia, és mire használjuk?” címmel.

A rövid pihenő után tovább indultunk a szúnyogoktól hemzsegő nyári erdőben. A Csokma tető(317 m) elérése után megkezdtük az ereszkedést a Nagy-völgy irányában. Hangulatos, árnyas erdei úton ereszkedtünk egyre lejjebb. Az út során nagyon vadregényes  erróziós völgyeket láttunk. Néha az ember magas hegységbe képzelhette magát a mély völgyek miatt.

Kb. 2 km megtétele után egy erdei tisztásnál értük el a Nagy-völgyben futó aszfaltozott erdészeti utat. Itt rövid pihenőt tartottunk az utat szegélyező fák árnyékában. A pihenő után balra fordultunk és rövid séta után már is Vétyem-pusztán találtuk magunkat. Itt rövid előadás keretében ismerkedtünk meg az erdőrezervátum lényegével, történetével az alábbiak szerint:

 

Az erdőrezervátum fogalma és a program fő céljai

 

Az erdőrezervátum védett erdőterület, ahol minden emberi tevékenységet végérvényesen beszüntetnek annak érdekében, hogy az erdő természetes folyamatai zavartalanul és hosszú távon érvényre juthassanak és azok megismerhetővé, tanulmányozhatóvá váljanak.
Az elmúlt évtizedekben Európa számos országában jelöltek ki ilyen területeket, amelyek nagy része változatos erdőszerkezetű, gazdag és különleges növény- és állatvilággal rendelkezik, és természetes dinamikát mutat. Az 1990-es években hazánkban is megkezdődött az erdőrezervátum-hálózat létrehozása, és több területen a kutatás is. A hazai hálózat ma 63 erdőrezervátumot foglal magába.



 

A program fő célja 

·         az erdők természetes életének, változatos szerkezetének, hosszú távú folyamatainak, és gazdag élővilágának megismerése

·         a Magyarország tájait és jellemző erdőtársulásait képviselő erdőállományok - európai rendszerbe illeszkedő - országos hálózatának kialakítása és megőrzése 

·         az ismeretek bemutatása és közvetítése a természetvédelem, az erdőgazdálkodás és a természeti értékeink iránt fogékony társadalmi csoportok felé

Így a program hosszú távú gyakorlati haszna lehet, hogy a természetvédelmi célú    eerdőkezelés és a természetközeli erdőgazdálkodás a mai gyakorlatnál jobban építhet az eerdő természetes folyamataira, az erdő spontán felújulására és természetes faállomány sszerkezetére.

A vétyemi (ős-bükkös) erdőrezervátum

Az erdőrezervátum a természetes vagy természetszerű erdei életközösség megóvását, a természetes ökológiai és evolúciós folyamatok szabad érvényesülését, és e folyamatok kutatását szolgáló erdőterület. Két részből áll: a magterületből és az azt körülvevő védő övezetből. A magterület teljes és végleges gazdasági korlátozás alatt áll. A védőövezetben természetközeli erdőgazdálkodás folytatható. Az erdőrezervátumok vizsgálata során összehasonlítható a természetes, érintetlenül hagyott erdő a kezelttel.

Az erdőrezervátum területén a zalai flórajárásra jellemző dél-dunántúli bükkös erdőtársulás található. Hazánkban ez az erdőtípus a legalacsonyabb zonális bükkös. A 800 mm feletti éves csapadékösszeg többsége a vegetációs periódusban hullik (480 mm). A klíma kiegyenlített, csapadékos, szub-atlantikus, de a flórán érződik a szubmediterrán hatás is. A mély termőrétegű, agyagbemosódásos barna erdőtalaj, a magas évi csapadék ideális termőhelyet biztosít az erdőtenyészet számára. Ilyen körülmények között nagyon stabil, fajban igen gazdag (magas biodiverzitású) erdők alakultak ki. Szép növekedésű, nagy produkciójú erdőállományok ezek. Uralkodó a bükk, az elegyfák csak kisebb mértékben fordulnak elő. A koronaszint sűrűn záródott, a cserjeszint fejletlen, gyepszintje változóan záródott. Jellemző növénye a zalai bükköny (Vicia oroboides).

Az erdőrezervátum teljes területe a Magyar Állam tulajdonában és a Zalaerdő Rt kezelésében van.

Az előadás végeztével besétáltunk az impozáns szálfákból álló erdőbe. Utunk során rengeteg kidől, vagy derékban tört fát láttunk, az utak mentén, vagy az úton heverni. Ez is mutatja, hogy a magterületen teljesen felhagytak az erdő művelésével, mivel a kidőlt fákat nem termelik ki, hanem az idő gondjaira bízzák őket. Hamarosan két tájékoztató táblához értünk, ami egy 1974-es és egy 1996-os állapotfelmérés eredményeit mutatta be az érdeklődőknek. Ezeken a táblákon nyomon lehet követni az erdő fejlődését. Tovább haladva a piros sáv jelzésen hamarosan egy pihenőhelyhez értünk, majd innen egy rövid séta után már kint is találtuk magunkat egy aszfaltozott erdészeti úton. Az árnyas úton balra fordultunk megindultunk Maróc község irányába. Hamarosan egy erdőirtás szélénél, ahol a piros kereszt jelzés érinti a piros jelzést balra kanyarodtunk és megkezdtük a Maróci- völgykatlan megkerülését. Az erdészeti gépek által feltúrt úton már egy kicsit nehezebb volt a haladás, de így is fél tizenkettő körül már a Maróci kereszt elnevezésű pihenőhelyen kezdtük meg második nagyobb pihenőnket. A kőkereszt körül felállított padokra erősen tűző nap miatt a pincék mögött álló szelídgesztenye fák árnyékában költöttük el a magunkkal hozott ebédünket. A pincék mellől, a szőlők között szép kilátás nyílt az alattunk meghúzódó településre. A pihenőhelyen elhelyezett táblán részletes életrajzi írást olvashattunk Dr. Papp Simon, a hazai olajbányászat nagy alakjának életéről. Délben tovább indultunk. Sajnos pont a legnagyobb melegben értünk utunknak azon szakaszára, amikor sokat haladtunk nyílt területeken, így az egyre fokozódó hőségben sűrűn nyúltunk a vizes üvegek után.  A maróci temető mellett élesen balra forduló úton lebattyogtunk az alattunk lévő völgybe, csak azért, hogy utána rögtön megkezdjük a kapaszkodást az előttünk tornyosuló dombsor gerince irányába. A dombtetőn jobbra fordultunk és takaros szőlők között folytattuk utunkat a már közeli Lispeszentadorján irányába. Egy dombhát mögött hamarosan feltűnt a Szentadorjáni településrész templomának tornya, majd hamarosan már házak tetejét is lehetett látni a koradélutáni hőségtől vibráló messzeségben. A szőlőhegy végén a hirtelen balra forduló úton leereszkedtünk egy kanyargós útra, ami aztán már bevezetett a faluba. Mondanom se kell, hogy a falu teljesen kihalt volt. Legnagyobb bánatunkra a kocsma is zárva volt, így buborékként pattantak szét a hideg sörökről és fröccsökről dédelgetett álmaink. Kárpótlásként a templom előtti kis parkban található közkútnál mindenki annyi hideg vizet ivott, amennyi belefért. Érdekes módon a templom kapuja nyitva volt, így meg tudtuk nézni belülről is az épületet. Rövid pihenő és a vízkészletek feltöltése után megkezdtük utunk legnehezebb részét. A süppedősre olvadt, folyamatosan emelkedő aszfaltozott úton először  Lispe település részre gyalogoltunk, majd innen tovább Bázakerettyére. Ez a szakasz kb. 5 km hosszú volt és sokaknak „betette a kiskaput”. Vérhólyag, vízhólyag a lábakon, valamint hőguta kerülgette a mindenre elszánt csapatot, mire Bázakerettyére érkeztünk. A doboldalon lezúduló vándorok rohammal bevették a falu központjában álló presszót és derekas pusztítást végeztek a hideg sörök és más üdítők frontján. Az első nagy szomjúság elverése után sokak kezében olvadozott a délutáni melegben a fagyasztóból előhalászott jégkrém is.

Szomorú tény, hogy Bázakerettyéről, erről a fontos turista csomópontról délután, elfogadható időben nem lehet sehová sem utazni. Bizonyára nagyobb lenne a turista forgalom, ha a menetrend a felmerülő igényekhez igazodna. Talán a strandon is több vendég lenne, ha jobb lenne a közlekedés a környék legnagyobb városába, Nagykanizsára!

A fentiek figyelembevételével terveztük meg a hazautazást is. Ha nincs busz, jöhet a vasút! Jöhet? A 15.28-rendelt külön vonatunk többszöri telefonálás hatására 20 perces késéssel érkezett Bázakerettye  alsó állomásra. Mint később kiderült a forgalomszervező Kistolmács végállomásra írta ki a találkozásunkat. Így egy felejthetetlen „expressz” vasutazásban volt részünk. A masiniszta teljes kakaóra kapcsolta a mozdonyt és a 20 perces kését behozva csak 6 perces késéssel szakította át a célszalagot a csömödéri végállomáson, úgy, hogy a Pákán csatlakozott kirándulók még leszálltak az említett településen!

 A Csömödéri Erdei Vasút adta lehetőséget kihasználva Bázakerettyéről először Csömödérre utaztunk. Itt átszálltunk a Zalaegerszegre induló vonatra. 25 km zötykölődés után átszállás a Zalaszentivánra közlekedő kis pirosra. 8 perc menetidő és már is Zalaszentivánon pörkölődtünk a peronon. „Természetesen” a szombathelyi vonat 15 percet késett. Megközelítően este 7 órára értünk Nagykanizsára.  45 km helyett 97 km-t utaztunk hazafelé.

Le a kalappal mindenki előtt, aki vállalta a hőségben a mai napi túrát.

KKövetkező programunk 2010. augusztus 28-án lesz, amikor is megint Bázakerettyére mmegyünk, ahol megismerjük a hazai olajbányászat történetét. Utána kirándulunk és egy kis füfürdés is a tervek között szerepel, ezért fürdőruhát és törülközőt mindenki hozzon magával!

 

A részletes program  a www.genea.hu honlapon olvasható

 Minden érdeklődőt szeretettel várunk, hogy együtt fedezzük fel a Dél-zalai dombvidék csodáit!

 

A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával valósul meg.

 

 

 

 

 

 





*** Túratárs.com - Túra és Túratárs kereső közösségi oldal ***

Rendszerünkön keresztül a túrát és egyéb outdoor programokat kedvelő emberek megismerkedhetnek egymással, közös túrákat szervezhetnek melyet a túranaptárban helyezhetnek el vagy együtt csatlakozhatnak egyéb szervezett túrákhoz. Az oldalon lehetőség van saját profil kialakítására, melyen keresztül a tagok bemutatkozhatnak egymásnak, illetve feltölthetik kedvenc túrafotóikat. A kapcsolatfelvételről üzenőrendszer és chat gondoskodik.