2010. 09. 24. éjjel:
Szeretem a csillagokat nézni. Hanyatt fekve szememmel égi túrát járni. De a szépségén kívül mást nem tudok róluk. Pár hete azonban Árpád megengedte, hogy elkísérjem, mikor kimegy a városhatárba észlelni. Örültem a lehetőségnek, mert tudományos magyarázatát is kaptam a látottaknak. Jaj, és volt egy nagyon klassz szerkentyűje. Azzal mutogatott az égre, hogy most ezt nézzük meg és azt nézzük meg. Az a zöld fény pedig elért az égig.
A következő okos dolgokat Árpádtól tudom, a mitológiának pedig utánanéztem. Ezeket láttam ezen az éjjel:
Polaris északi sarkcsillag: A Kis Medve (kisgöncöl) legfényesebb tagja a Sarkcsillag. Gyerek koromban nekem mindig azt mondták, hogy ez a csillag a legfényesebb. Gondoltam én, hogy az egész égbolton, de most kiderült az igazság. Csak a csillagképben a legfényesebb, az égbolton közepes fényességűnek számít. Úgy találjuk meg ezt a szuperóriás csillagot, ha a Göncölszekér utolsó két csillagának távolságát kb. ötször felmérjük az általuk kijelölt irányban. 46-szor nagyobb és 2200-szor több energiát bocsát ki, mint a Nap. A Sarkcsillag jó közelítéssel mutatja az északi irányt. Árpád azonban elárulta, hogy nem mindig fogja betölteni az északi irányt mutató szerepét. 13500-ban az égi pólus a nyári égbolt legfényesebb csillagát, a Vegát fogja megközelíteni. Tyű a mindenit neki! Azt is megtudtam, hogy az egyiptomi nagy piramisok építésének idején nem láthattak csillagot az égi pólus közelében, mert a mai Sarkcsillag messze volt az akkori égi pólustól. Erről a tényről pedig szívesen megfeledkeznek, amikor a piramisok tájolásáról beszélnek.
Alcor-Mizar kettős/többescsillag: Egész évben könnyen megkereshető az égen, hiszen ez a csillagpár van a Göncölszekér (Nagy Medve) rúdjának töréspontjánál. Jó szemű embereknek szabad szemmel is különválik. A régi görögök között csak azt a fiatalt vitték katonának, akik ezt a csillagot kettőnek látták. Az ókorban szégyennek számított, ha valaki nem volt alkalmas katonának. Jegyzem, én láttam szabad szemmel, hihihi, jó lennék görög katonának. Árpád a tanúm, hogy igazat mondok, mert letesztelt ám a huncutja és tényleg láttam. Szóval ez a kettős csillag nem kering egymás körül, nem tartoznak össze, de egy irányba haladnak a térben. A halványabb csillag neve Alcor, a fényesebbiké Mizar.
Ha már megemlítettem a Kis Medvét és a Nagy Medvét, elmesélem az idetartozó mitológiát. A történet Kallisztóval kezdődik és később köze lesz Jupiterhez is, de most egyelőre a mese. Kallisztó a vadászat istennőjének, Artemisznek volt az egyik kísérője. A kísérők szüzességi fogadalmat tettek az istennő szolgálatáért. Pfahhh, na basszus. Zeusznak azonban megtetszett Kallisztó és Artemisz alakjában elcsábította. Persze, hogy terhes lett. Héra (Zeusz felesége és egyben tesója is – tudtak ezek a görögök na) pedig dühös és bosszúból medvévé változtatta Kallisztót, Arkaszt, a gyereket pedig az anyjának adta nevelésre. Vagyis a nagymama nevelte. Jó képességű vadász lett a fiúból. Egyszer amikor az erdőt járta Kallisztó megpillantotta elveszett gyermekét és keblére akarta szorítani fiát, aki persze megrémült, nem szokott hozzá, hogy medvék ölelgessék és le akarta nyilazni. De Zeusz, hogy megakadályozza az anya gyilkosságot, Kallisztót felemelte a csillagok közé (Nagy Medve) és mellé emelte gyermekét, Arkaszt (Kis Medve). Hérának azonban ez nem volt elég, megkérte Ókeanoszt, hogy ne engedje a két medvét inni a Föld vizeiből. Ezért a két csillagkép soha nem nyugszik le és mindig látható(szélességi körünkön).
Jupiter és holdjai: Az esti csillag-túránk leglátványosabbika. A Jupiter az ötödik bolygó a Naptól, és messze a legnagyobb bolygó a Naprendszerben. Főként hidrogén és hélium alkotta óriásbolygó. Szerencsénk volt, mert most közel volt a Földhöz! A naptól való távolsága most nem 800 millió km, hanem csak 700 millió km kb. Hú bakker! Sőt, egy hold-átvonulásnak is szemtanúi voltunk. Ezt abból láttam, hogy nem láttam a legközelebbi holdját, az Io-t. Elbújt. Árpád magyarázta el, miért. Már megijedtem, hogy gáz van odafent. Tudtátok, hogy a Jupiter római név és ógörög neve: Zeusz? Én nem tudtam. Zeusz nem semmi fickó, majd meglátjátok. Kronosz fia, aki minden gyermekét sorba lenyelt. (Jesszusom!) Utolsó gyermekét, Zeuszt nem, mert anya rafkós volt és egy pólyába csavart követ adott Kronosznak, azt nyelte le. (Jaj, de könnyű a pasikat átvágni!) Mikor Zeusz felnőtt, apja ellen fordult, megfosztotta hatalmától, a Titánokat a Tartaroszba záratta és magát nyilvánította legfőbb istenné. Bátyjaival sorshúzással osztották fel a világot. Poszeidón lett a tengerek istene, Hádész az alvilágot kapta, Zeusz pedig az eget.
Érdekes a Jupiter (Zeusz) holdjainak mitológiája is. Egyébként 63 holdja van, ebből a 4 nagyobb (Io, Europa Ganymedes, Callisto), akiket Galileo Galilei észlelt 1610-ben.
Io: Io Héra papnője volt, akire Zeusz szemet vetett. Hogy felesége, Héra észre ne vegye, felhő alakjában csábította el a nimfát. (Na ja, nem veszi észre?, hát ilyen naivnak lenni.) Persze, hogy rájött a csábításra. Zeusz, hogy megvédje kedvesét szép kis tehénné változtatta a lányt. (Hú, ez megérte?) Csakhogy Héra ezt is megtudta, ezért megbízta a százszemű Argoszt, hogy őrizze a tehenet. Zeusz pedig megbízta Hermészt, hogy meséjével altassa el Argoszt és ölje meg. Így Io megmenekült. (Ja, de tehén maradt.)
Europa: Főníciai király leánya, aki szintén megtetszett Zeusznak. Ekkor gyönyörű fehér bika képében jelent meg. A lány felült a hátára, Zeusz pedig kapva kapott az alkalmon és már huss el is rohant vele Krétáig, ahol visszaváltozott emberi alakjába és na mi történt? Három gyerekük született.
Ganymedes: Király gyermek ő is. Fiú gyermek! A nyáját legeltette, amikor Zeusz megpillantotta a szépséges ifjút és egyből beleszeretett. A változatosság gyönyörködtet, most Sas képében szállt alá és felvitte magával a fiút az Olümposzra. Na, de mint már tudjuk, Héra nem volt buta és Zeusz a Ganymedest is a csillagok közé emelte, hogy megvédje Héra haragjától. Ő lett a Vízöntő csillagkép.
Kallisztó: A Nagy Medve csillagképnél róla olvastál. Emlékszel?
Nem semmi pacák volt ez a Zeusz. Nem igazán érte meg kikezdeni vele, mert biztos lehetett benne az illető, hogy csillagként végzi az égen és lőttek a földi létnek.
Albireo kettőscsillag (beta Cygni): A Hattyú csillagkép csőrénél található. A legismertebb kettőscsillag. Szabad szemmel egy csillagnak látszik, valójában két erősen eltérő színű csillag alkotja. Az egyik narancsos-vörös, a másik kékes színű. A forróbb csillagok a nagyobb energiájú (felszíni hőmérséklet: 10.000 celsiusfok), rövidebb hullámhosszú kékebb színű sugárzásból bocsájtanak ki többet, a hűvösebbek inkább a kis energiájú vörös-infravörös tartományban (felszíni hőmérséklet: 4.000 celsiusfok :-) , kisebb energia egy frászt). A kettős csillagok nem mindegyike tartozik össze a valóságban, de az Albireo tagjai ténylegesen is egymás körül keringenek. 7300 év alatt kerülik meg egymást! Ebben a csillagászati tudományban olyan nagy számokról beszélnek mindig… Az egyik mitológiai történet szerint a Hattyú nem más, mint Orpheusz, a trákai hős, aki olyan szépen zenélt és énekelt, hogy még a fák is köré gyűltek, hogy hallgassák énekét. Zeusz ezért Orpheuszt is az égre helyezte, hogy mindig kedves lantja közelében lehessen (én már nem mondok semmit, tőlem mindenkit felhajigálhat az égre).
Epsilon Lyrae, kettőscsillag: Kettőscsillag alatt két olyan csillag együttesét értjük, ahol az egymáshoz képesti mozgás során a két komponens tömegvonzása meghatározható (mire ezt megjegyeztem…)Lyra = lant. A legenda szerint a világ első lantja, amit Hermész készített egy teknős teknőjéből és juhbélből a húrokat. Hermész tesójának, Apollónnak ajándékozta, Apollón pedig a fiának, Orpheusznak, akiről már tudjuk, hogy szépen játszott rajta. Orpheusz nagyon szerette feleségét Eurüdikét, aki hamarabb meghalt férjénél. Orpheusz halála után újra egyesülhettek és Zeusz emlékeztetőül Orpheusz lantját az égre helyezte.
Perseus ikerhalmaz (NGC 884+869): a csillagkép pontosan a Tejút irányában látszik, galaxisunk középpontjával ellentétes irányban. Emiatt láthatunk benne sok nyílt halmazt. Közülük is kiemelkedik a Perseus ikerhalmaz. Olyan, mintha gyémántport szórtak volna az égre. Sajnos az ég nem volt annyira tiszta, de azért lehetett látni. Perseus magának Zeusznak a gyermeke, de halandó. Felnőtt korában sok kalandban volt része (kire ütött ez a gyerek?), innen van kedvenc szárnyas lova, Pegazus is.
A HOLD: kb. 91 %-os fogyó fázisban. Vagyis majdnem telihold. Nekem teli volt, Árpádnak csillagász szemmel nem.
Köszönet Szabó Árpádnak, aki lehetővé tette a Csillag-túrát számomra! Nagy élmény volt profi távcsővel észlelni.