Túra és Túratárs kereső közösségi oldal
Üdv a Túratárs-on, jelenleg Vendégként vagy itt. Jelentkezz be vagy Regisztrálj itt <<<
TÚRATÁRS CHAT | RAKJ A KEDVENCEKBE
TÚRABLOGOK  
 

Hajrá aszfaltbetyár!!!
2010/10/24 00:02:26 Küldte: easybiker

Hűvös október 23.-ára ébredtem, és neki láttam a felszerelésem összekészítésének. Ez a nap mindig a túrázásról, vagy éppen a kerékpározásról szól. 

Még a gondolataimban a napi útvonalat tervezgettem, miközben a forró teámat kevergettem a konyhában az asztalnál ülve. Könnyü reggeli után, kaptam a cipőmet, és előtoltam az országúti paripámat a garázsból. Vértes aszfaltos útjainak egy részét fogom bejárni! -ettől a gondolatól mindjárt jó kedvem támadt. Versenybringán ülve, erdőben  haladni, a jó levegőn, forgalom mentes útakon. Hát kell ennél több?!

Sietősen indultam is, mert Melinda. és Feri az állomáson csatlakozik hozzám, nem szerettem volna elkésni. Forgattam a pedált és a stadionnál az egyik helyi csapat kerekeseit láttam gyülekezni, mert szokásos edző körükre indultak. Hát kedvem támadt volna csatlakozni, de csak intettem a várakozó bringásoknak és tovább raktam a kereket. Az állomásra érve befutott a vonat, néztem a hömpölygő ember áradatot, de sehol sem láttam a bringásokat. Hát mégsem jöttek el? Na akkor indulok tovább egyedül. A következő pillanatban megláttam Melindát. Köszöntöttem utitársaimat, és elindultunk átszelve a várost, hogy a vértes lankái felé vegyük az irányt. A város félig meddig még aludt, így gyér forgalomban tehettük ezt meg. Útközben ismét kerékpárversenyzővel találkoztunk, aki akorábban látott csapat gyülekezőre igyekezett. Rákiabáltam:

-Szervusz! Siess, mert a többiek már várnak!!!

Egy lámpás kereszteződésnél utolért minket és megkérdezte:

-Merre, mentek?

-A vértesbe! Hát nem mész a srácokkal az edzésre?-kérdeztem

-Sajnos elkéstem!

-Ha gondolod, velünk jöhetsz!-ajánlottam fel a sporttársnak.

-Csak egy darabig, utána én a csapat után eredek a Bakonyba. -Válaszolta

Így hajtott 4 főre duzzadt pelotonunk a Vértes felé.

Az út folyamatosan 2-3%-osan emelkedett fűszerezve némi szembeszéllel ami kellemetlenné tette azt. Gyorsan kimelegedtünk, ezért meg kellet állni, hogy megszabaduljunk felesleges ruháninktól. Elbúcsúztunk alkalmi bringás társunktól mert visszafordult úgy döntött. Alig vártam a Zámoly elötti kanyart, mert végre lejtősre vált az út. Ki is használtuk, alaposan kiélvezve a száguldást. A faluba érve már 54km/h-t jelzett at órám.Zámolyt elhagyva sík szakasz következett, de maradt a jó iramunk. Egy kereszteződést elérve balra fordultunk Csákberény felé. Kellemes útminőség mellett haladtunk a vértes lábánál. Azt vettem észre hogy nehezen megy a bringa, pedig látszólag sík az útvonal. Valójában sunyin emelkedik. Itt ért az első holtpont, miközben vidám volt a kis csapatunk. Csákberény határában aztán befordultunk az erdei aszfalt útra, bevetve magunkat a Vértesbe. Emelkedővel kezdtük, majd egy rövid száguldós lejtőt követően, megkezdtük az emelkedőt a völgyben, ami ki is tartott egészen Pátrácosig. Szép erdei környezetben, 412m szintemelkedést tudtunk a hátunk mögött. Egy kereszteződésnél jobbra fordulva megkezdődőtt az erdei száguldás. Végig 40 km/h fölött tartva a tempót a kanyargós úton. Az egyik kanyar után Melinda elött átszaladt egy róka, aki az út szélétól három méterre megállva figyelte a lányt. Én ebből semmit sem vettem észre 64km/h-s sebeségemnél. Igyekeztem az élre állni mert Cica homok-nál az elágazódásnál jobbra kell fordulnunk. Attól féltem Melinda túl halad, és Pusztavámon kötünk ki.

A kereszteződésnél pihentünk egy kicsit, napoztunk pár percet. Tovább indulva egy bányató közelében vigyorogva fürkésztem túratársaim arcát, mert az út egy rövid szakaszon múrva útra váltott, ami egy kanyar után máris aszfaltosra változik.  Persze ezt ők nem tudták! Szerintem egy pillanatra megijedtek. Nem éppen a vékony kerekeknek való az ilyen út, de enyit azért át lehet vészelni. Tovább haladva egy sorompóhoz értünk, ahol bringa átemeléssel jutottunk tovább. Szembe jött egy robogós, azon röhögtem. Szerintem még most is a drótkötélren felakadva lóg a sorompó mellett  segédmotorkerékpárja! Bicajjal is művészet volt  ott átjönni.

Folytattuk erdei száguldásunkat egészen a főútig. Hátrahagyva az erdőt jobbra fordultunk Csákvár felé. Kőhányást elérve, barátaim viccelődtek a helységtáblát meglátva! 

-Nem kő hányás!

Pedig igyekeztem a legtöbbet kihozni magamból, a folyamatosan emelkedő úton. Persze a hajtás hatékonyságra gondolok!

Vérteskozma közelében egy erős emelkedő törte meg a tempót, felérve a tetejére ismét lejtőssé vált az út. Igazi száguldozás kezdődőtt, ami ki is tartott Csákvárig. Vicces volt látni a traktoros arcát, mikor 65km/h-val előztem meg mezőgazdasági járművét. Igy gurultunk be Csákvár központjába. Kerestünk egy pados részt, itt pihentünk egy kicsit, megbeszélve  útunk további részét. Melinda és Feri mondta hogy ők innét Budapest felé veszik az irányt nem jönnek velem vissza Székesfehérvárra.

-Jó majd egy darabon veletek megyek aztán szétvállunk!-montam.

Elindultunk és Bicske felé vettűk az irányt. Az út végig hullámvasút szerű volt, tele kemény kapatókkal, de ennek ellenére jó iramban haladtunk. Felcsút határában baráti búcsút intettem társaimnak és a 811 es úton elindultam hazafelé. Rápillantva az órára 78.km volt a lábamban. Meglehetősen nehezemre esett az élénk szembe szél. Alcsútdobozt elérve az arborétum felé fordulva folytattam a magányos kerekezésemet. Jött a 10% os emelkedő, amitől aztán kikészültem rendesen. Izomgörcsök jelezték fogytán az erőm, de folytatnom kell még 38km hátra van. Egyszer csak egy mókus szaladt át elöttem felkapaszkodva az út széli fa törzsére, onnét figyelve amint forgatom a "mókuskerekemet" az emelkedőn. Legjobbkor tette ezt, mert elvonta a figyelmemet a szenvedéstől, és azon kaptam magamat hogy felértem. Innét ismét a pofaszél lett az útitársam, sajnos hazáig kisért bármerre is kanyargott az út. Dimbes dombos hullámvasútazás közben áthaladtam Vértesacsán, majd ismét utolért egy holtpont. Nem igazán voltam formában, máskor háromszor ekkora távokat szoktam hajtani de a hűvös időben valahogyan nem akartak jól forogni a lábaim. Az út szélén egy fa feszületet pillantottam meg, és azon gondolkoztam végem van lefekszek a fűbe pihenni. Valahogyan mégis a feltámadás mellett döntöttem és megnyomtam a pedálokat. Ismét felgyorsultam csodák csodája és meg sem álltam Lovasberényig. A településtől gyorsan búcsúztam de a rossz minőségű út miatt próbáltam a gondolataimat másfelé terelni. Az út széli lucernásban őzek heverésztek, figyelték ahogyan elhajtok mellettük, de jól tudták az a kosszarvú paripán közlekedő ember nem igazán veszélyes rájuk, így aztán maradtak és nem menekültek előlem. Ez mosolyt varázsolt fáradt arcomra. El nézegelődtem az úton, közben Pátkát elhagytam. Balról a Velencei-Hegység északi domborulatait néztem, egyetlen türelmetlen autós sem tudott igazán felidegesíteni. A 99. kilóméter után jött a mumus Csalai emelkedő. Ismét lelassúlva vánszorogtam a hosszú 6-7%-os emelkedőn. Itt már csak az a gondolat tartotta bennem az erőt, ha felérek elérem Székesfehérvár  határát. Meleg ételről álmodoztam, mikor rádöbbentem ismét eléjheztem, pedig a megszokott csokit, kekszet vittem magammal. Talán azért vagyok ennyire szokatlanul gyenge. Beérve a városba rendesen vissza vetem a tempómat, mondván minek hajtsak mikor már itthon vagyok. Egyszer csak egy autó a hátsó kerekemre "tette" a lökháritóját és úgy nyomult mögöttem. Felgyorsitottam 50km/h-ra lefelé a Béla úton hátha elmarad egy kicsit. Mérhetetlenül idegesített, ám egy pillanatban mellém állt és már majdnem ráförmedtem, mikor láttam hogy az egyik jó barátom az és vígan kiabálta:

-Hajrá aszfaltbetyár!!! Hová ez a sietség?!

Megálltunk a buszmegállóban váltani pár szót, aztán mindenki indult dolgára.

Végig hajtottam a városon a maradék 10 km-t is begyűjtve mire haza értem.  Azt hiszem, elég erős, dimbes-dombos élvezetes országúti útvonalon vagyok túl, amit a nap végén 117km-rel zártam. Szerintem ma sem lesz gond az alvással.

 

Címkék: Easybiker Kalandjai





*** Túratárs.com - Túra és Túratárs kereső közösségi oldal ***

Rendszerünkön keresztül a túrát és egyéb outdoor programokat kedvelő emberek megismerkedhetnek egymással, közös túrákat szervezhetnek melyet a túranaptárban helyezhetnek el vagy együtt csatlakozhatnak egyéb szervezett túrákhoz. Az oldalon lehetőség van saját profil kialakítására, melyen keresztül a tagok bemutatkozhatnak egymásnak, illetve feltölthetik kedvenc túrafotóikat. A kapcsolatfelvételről üzenőrendszer és chat gondoskodik.