Cím: Blogot kéne írni...
Címkék: Fúú, ez elég erőltetett lesz szerintem, szóval bocs előre is... Hirt
Blog Beljegyzés: Fúú, ez elég erőltetett lesz szerintem, szóval bocs előre is... Hirtelen az az ötletem támadt, hogy írnom kéne egyet a blogomba. Ami azért baromság, mert általában ez nem úgy szokott kezdődni (nálam sem), hogy na, most írok, hanem előbb van a témaötlet és utána szánom rá magam kínkeservesen, hogy rögzítsem valamilyen formában. Ez is persze sokszor este történik meg velem, főleg pár sör vagy bor vagy ezek együtt vagy ezek együtt és mások után. Látszik, hogy mostanában egyre kevesebbet iszom, ami mondjuk régen sem volt probléma, mert szerintem régen sem ittam sokat, úgyhogy most kifejezetten keveset. Egyedül nem is szeretek, de túrázáskor este azért jól szokott esni és annak ellenére sem érzem, hogy berúgtam volna ezeken az alkalmakon, hogy ritka rosszul bírom a piát. na úgy nézem ez a semmit mondó blog egyoldalúan a piáról fog szólni, amit nem hittem volna, met egyébként marhára nem ekörül forog az agyam. Ezt persze most egy megrögzött idült alkoholista mentegetőződésének gondolod, de tényleg, becsszó?: nem szoktam piálni. Szóval blogot kéne írni.... megígérem: erőt veszek magamon és reggel sem fogom kitörölni... lehet mégis piálnom kellene, mert nem jön az ötlet. Simán elhiszem, hogy a sámánok használtak alkoholt a módosult tudatállapot eléréséhez, biztosan használ a sámánkodáshoz meg a költészethez és egyé kreatív tevékenységekhez. régen magam is kreatívabb voltam, most már a lustaság hatalmasodott el rajtam. Már menni sem megyek akkora távokat, igazából lusta lettem meg edzetlen... Pedig mennék ilyen kis félnapos, egynapos, kint alvásos dolgokra is, pl. Sopronba. ha belegondolok, hogy a Schneebergre felcipeltem anno a sátrat meg a hálózsákot meg mindent... biztos volt legalább 20 kilós a pakk... azon a meredek sípályán a felvonók alatt, aztán az ember azt hinné, hogy utána már könnyebb, aztán az erdő után jönnek a sziklák. z a rész már annyiban könnyebb, hogy az ember a halálfélelem közben nem is veszi észre, hogy nehéz menni, csak megy, nem, mintha mást tudna csinálni. Tamás -bár nem mondta sosem- egyik kedvenc ember és túratárs tesztelő helye ez a hegy.... meg is értem.... aztán a sziklákat túléli az ember (általában, legalábbis nekem eddig sikerült, bár fene se tudja, lehet, ogy nem sikerült, csak nem vettem észre, hogy szellem vagyok, mint abban a Bruce Willis filmben..) Szóval az ember felér a sziklás rész tetejére, látja maga előtt a szép lankás zöldellő tetőt, és azt gondolja, végre, egy kis mezei séta választ el a csúcstól... aztán elkezd menni, olyan 20 százalékos emelkedő lehet és a tiszta levegőtől közelinek látszik a cél... aztán pár óra múlva már megint rátör az emberre az az ottagyunkmár, és most, és most érzés.... Jó kis tesztelő hely ez a Schneeberg... vajon én átmentem a teszten? Gondolom ha igen, akkor azért, mert vagy olyan fáradt voltam, hogy nem volt feles energiám rinyálni, vagy azért mert belátam, hogy felesleges, innen nem visz le senki, ha meg már ilyen magasra feljöttünk csak megnézem azt a rohadt csúcsot, aztán az is könnyen lehet, hogy nem is mentem át. Igazából meg nem is érdekelt soha, mindenesetre magam előtt átmentem és a meg jó, úgyhogy jó.... na, az alkoholizmusból átmentünk a schneebergbe... tényleg, mi lehet az ottani elásott pálinkával? már nem lehet sok, fel kellene tölteni a készletet... ha mindig vinnénk és öntenénk ezekhez, és soha nem hagynánk kifogyni, mindig lenne az üvegben (bár egyre kevesebb) még a legelsőből, ez olyan lenne, mint a tüdő: mivel az ember tüdeje soha nem ürül ki teljesen, matamatikailag lehetséges, hogy van olyan levegő az ember tüdejében, amit az első lélegzetvételével szívott be... ez is olyan lehetne, csak pálinkával ...na, meguntam, gondolom itt már az is, aki olvasta, ez ennyi lett most, majd legközelebb összeszedem magam és egy téma köré irogatok, de már az elején figyelmeztettelek, hogy ez lesz... igen, igen, tudom: összecsaptam... ez van.... (a helyesírásért bocs, mint írtam: elkapkodtam...)
TELJES VERZIÓ MEGTEKINTÉSE: Link