Túratárs és Túra kereső, túrázás, szervezett túrák - Túratárs.com » Blog » Baktanduk Somogyországból – Mecsek, Zsongorkő 2011. Április 3.

TELJES VERZIÓ MEGTEKINTÉSE: Link

Cím: Baktanduk Somogyországból – Mecsek, Zsongorkő 2011. Április 3.
Címkék:
Blog Beljegyzés: Szombat estefelé egy kimerítő nap után lefekvéshez készülődtem a baktandukkal. Viszonylag korán, mert vasárnap a nappal kelünk. Bütyök mostanában minden este megkérdezi, hogy ha holnap felkelünk lesz-e már húsvét? Igen, ez egy olyan kisfiúnak, aki rendszeresen trappol, s Zselic térképpel alszik, kardinális kérdés, mert a Nyuszinak írt levelében távcsövet kért.  - Nem. Holnap még nem lesz húsvét. - Kár, mert így akkor csak keveset látok majd a Mecsekből. - Szerintem lesz majd alkalom távcsöves mecseki kirándulásra is. - Hát, jó, de akkor most menjél ki, nehogy meglásd, hogy a Mecsek térképet is beraktam az ágyamba……. Reggel valamivel öt előtt keltem. Bárhová moccanjunk is ki, valahogy nem tudok aludni, és hajnalok hajnalán kelek. Persze ez a hétórás vonat indulás miatt nem volt korán. Gyors bepakoltam a táskába a kaját, és fél hat felé kellene ébresztenem a fiúkat. Amolyan Murphy-törvény. Mélyen aludt mindkettő, szemnek tetszetős, hogy mennyire békésen ilyenkor.  Jaj, milyen picik, jaj, de alszanak, jaj de kegyetlen vagyok, jaj hogy most felkeltem őket. Eféle dolgok jártak a fejemben. Na meg az is, ha lehetne aludni, sokszor már ötkor fejbe vágnak egy mesekönyvvel, hogy „anya, olvassál egyet, mielőtt felkelsz” vagy „mi már ébren vagyunk, sütnél palacsintát, léci” És hát nem lehet ezekre nemet mondani.  De most mindkettő húzta a lóbőrt. Nem csoda. Szombaton délelőtt uszi, majd délután foci, egy kis trapp a Zaranyi- erdőben. Aztán belőttem a youtube-on a következőt http://www.youtube.com/watch?v=xBzdjOkN6dM , azzal ha erre sem ébrednek fel, akkor kihagyjuk a túrát, és max. délután sárkányt eregetünk a tónál. Sikerült a keltike.  Aztán minden pörgős volt. Öltözés, mivel az idő elszaladt az ébresztővel, s lekéstük a helyi járatot vasútig. Reggeli is kimaradt, de a vonaton bepótoltunk.  Mecsekalja-cserkút nem egy hatalmas állomás. Gyakorlatilag leszállsz, s a hatos út nyüzsgése jó irányba terel, mert a turista jelek csak a hatosnál kezdődnek.  Leszállsz, s előtted a Mecsek. Útcélod még nem látható, hiszen Nagymál-tetö előtted. De elindulsz felfelé, követed a jeleket, s tudod, mert hiszed, ott lesz, amiért jöttél.  Szerintem nagyon jó tempóban mentünk. (nem követelmény, időnk volt bőven) Kb háromnegyed óra alatt elértük az Cserkút Árpádkori templomát. Itt álltunk meg egy kicsit enni, inni. Míg én próbáltam fényképezni a srácok behúzódtak az templom árkába. Jó játék volt. Iszonyatosan jó gyereknek lenni. Mindenért tudnak lelkesedni, mindenhol jól tudják érezni magukat, és mindenből lehet mókát, és játékot csinálni. Míg ők „ostromra” készülődtek az árokból, és képtelen voltam egy normális képet csinálni, mert tíz felé járhatott az idő, a nap meg a templom mögött magaslott, vele szembe minden fotó borzalmas lett. Fel is hagytam vele, mondván, majd visszafelé is itt lesz még ha már a 13. Század óta itt áll. A Kővágószőlős táblánál már jó láthatóak a babás szerkövek a hegy oldalában. Bütyök is észrevette- távcső nélkül is. A trapp közben vagy ötször meséltem el a legendát arról a koldusról, aki megátkozta a falu leggazdagabb családjait, mely szerint azok kővé válnak azon a napon, melyen a legboldogabbak. Favorit lett a mese. S csak növelte a lelkesedést a kövek iránt. A középkori templomnál megálltunk inni, és szót váltottunk egy helyi idősebb úrral. Elképesztő micsoda rémképet festett a kullancsokról, amik fent tanyáznak a hegyen. Hát, azt hittem eddig tartott a túránk, mert Bütyök kijelentette, hogy nem jön tovább. Itt megvár, vagy hazamegy egyedül. (pont most olvastam Gejza kullancsos blogját is, s mélyen egyet értek azzal, hogy a kullancstól nem félni kell, hanem ismerni kell a kullancsos problémákra a megoldásokat, akár felnőttnek, akár gyereknek) Na de hát, még nincs öt éves, hogyan is magyarázhatom el neki, hogy a kullancs mi fán terem… Pedig ez volt a tendenciám. Amikor ahhoz a részhez értem, hogy a bőre alá bújik… képzelhetitek, sokkolta a hír, és még erősebben állította, ki van zárva, hogy ő feljön a hegyre. Na ekkor döntöttem úgy, hagyom a fenébe a racionalitást. Elővettem egy üveg ásványvizet, és kortyolni kezdtem. - Aki ebből a vízből iszik, megmenekül mindenféle kullancsos bajtól, bármerre is legyen! Ereje pedig akkora lesz, hogy képes lesz elbánni, a legelvetemültebb fajtával is. - Komolyan! - Persze. - Kérek a kullancsvízböl. Ivott, én meg szedelőzködni kezdtem. Megfogtam Marcus kezét. De már kiabálta Levi. - Veletek tartok, s legyőzöm mindet, ha addig élek is! –Jók a magyar népmesék, egész jól bövíti a gyerek szókincsét, és kifejezés készletét. A hegy, az hegy volt. A jubileumi kereszt előtt Marcus a nyakamba kellett vennem. Meredek részecske, szerencsére nem túl hosszú. De izzasztó. Bár megéri.  A szerkövek nagy siker, s részemről rettegés. Mikor esik le az ember gyereke, mert a szélénél is kijjebb merészkedik. Itt bőven volt idő mókára, azt hiszem ez egyik kedvenc helyünk lesz. Fel a kőre, le kőről, majd megint fel, s le. Itt egy pár egy tini lányukkal útbaigazítást kért. (gondoltam, jótól) A térkép alapján elmondtam merre visz az út a kolostorig, majd megkértem csináljanak rólunk pár fotót hármasban. Elindultak, de hamarosan újra találkoztunk velük, mert beértük őket. Na, Bütyök el is határozta, hogy majd velük tart. - Ti csak menjetek anya Marcussal, én majd az emberekkel megyek, s itt én leszek a térképész! Ami nem tartott sokáig, mert a család visszafordult, igazából nem is értettem, néhány kidőlt fa miatt, ami az ösvényre hajolt, meg a kiscsaj nyavalygása miatt. Pedig szerintem a finishben adták fel.  Bütyök gyors beért, és az ebédet már a kolostornál ettünk. Sajnos sok idő nem maradt. Szerettem volna elérni a korábbi vonatot, mert tudtam, bár lelkesek, s élvezik a kirándulást a fiúk, de fáradnak, s még hosszú volt a sétafika visszafelé, és abban is biztos voltam, ha törik a mécses nem lassan, apránként, hanem gyorsan, és széjjel robban. Így egy óra felé elindultunk lefelé. A lejutás gyors volt. A kereszt után Marcus megcsúszott. Először oldalirányban, majd fejjel lefelé csúszott az avarban (kullancsveszély is !!!) a gyíkok meg össze-vissza ugráltak körülötte. Mindezt olyan gyorsan produkálta, hogy nem tudtam elkapni. Megrémültem, Másztam utána, ekkor már Bütyök az ösvényről a hasát fogta a nevetéstől, és Marcus is gurgulázva nevetett. Csak én tojtam be. Persze, mert én vagyok az @nyuk@, még ha nem is látszik, akkor is… Na, ez volt az a pont, ahol felcsaptunk avar „sliderek”nek, s így sürgettük meg a lejutást.  A nadrágok. Mintha új színt kaptak volna. De a móka megérte, amúgy meg mint gondos édesanya, csomagoltam egy váltást, s mire „kultúrált közegbe” (csak azért zárójel, mert csak az átlagnak az, én sárosan, és piszkosan is kultúr közegben voltam az avarban leseggelve) érkezve átvedlettük a nacókat. A vonatot majdnem lekéstük, csak mert a hatos mellett lévő Cserkút Csárdába bevágtáztunk egy gyors hideg iszire. Élményekkel, csigaházakkal, kövekkel, rengeteg piszokkal, és örömmel tértünk haza. Jó volt.  S hogy mennyire nagy szerepe van a családban a kötödés miatt, a közös élmények miatt – Bütyök reggel nem akart oviba menni. - Miért, van oka? - Félek, hogy lemaradok valami jóról…… m ui.: technikai okok miatt képeket később töltök a galériámba