TELJES VERZIÓ MEGTEKINTÉSE: Link
Cím: Vasárnap a Biharban Csoda vár-t
Címkék:
Blog Beljegyzés:   Az elmúlt heti bihari túráról 2 túrablog is írodott 2 szemszögből – én ennek a margójára csak annyit szeretnék tenni, hogy egy jól sikerült véleményem szerint nehéz erőpróbán vagyunk túl. Köszönet a szervezésért. Vasárnap kötött program nem lévén mindenki szabadon választhatott, hogy hazautazik, vagy megtoldja a kötelezőt egy ráadásnappal – mert ha itt vagyunk, miért ne?! Mi – Ákos, Anna, Viki, Borka és jómagam – egy autóban ülők ezt az utóbbit választottuk. Borka felvetette még előző napokban, hogy menjünk el a Csodavárhoz is. Próbáltunk ötletünkkel másokat is csatlakozási lehetőséget adni, de „magunkra maradtunk”. Vasárnap 10 órakor elindultunk külön kis túránkra. Most talán nem részletezném az utazásunkat, úgy gondolom mindenki saját bőrén tapasztalta az elmúlt napokban – hát ez sem volt különb, ráadásul komoly útfelújítási munkák nehezítették haladásunkat. Az út során végig az járt a fejemben, hogy mikor szólal meg valaki „forduljunk meg és irány haza” – de erre szerencsére nem került sor. Közlöm mindenkivel, hogy az építkezés tábla szerint augusztusra elkészül az út felújítása!! A nap már jócskán delelőn állt, amikor leparkíroztunk a festői szépségű Glavoly réten. Természetesen a csapat bármilyen kicsi is, túravezetőt választ – egyhangúlag Ákosra szavaztunk és kezébe adtuk a térképet, hogy vezessen bennünket. Elindultunk a kék kör jelzésen a Csodavár felé. Sokszor megálltunk, gyönyörködtünk a természetben. A turista út közel a sziklaperemhez vezetett, több kilátópontot érintettünk és sokszor kattantak a fényképezőgépek. A látvány lenyűgöző, több száz méteres sziklafalak körben, alul barlangok bejáratai, hasaltunk a sziklaperemen és tátottuk a szánkat a látványtól! Fokozatosan ereszkedtünk lefelé a meredek lejtőn, először egy vízszintes létrasorig, utána a lejutást segítő láncokig, és végül sziklába rögzített bovden tette rá a pontot az í-re. A vége a szakasznak még keményebb volt. Az egyik társunknak nagyon sok lelki erőre és koncentrálásra volt szüksége ahhoz, hogy ezt a nem könnyű feladatot megoldja. Úgy gondolom, hogy büszke lehet magára, hogy megint olyat tett, amire korábban nem vállalkozott volna. Szinte hehetetlen volt, hogy most ott állunk és azok a sziklák magasodnak felénk, amikről bámultunk lefelé. Ott voltunk a barlang hatalmas szájánál és a méretek lenyűgöztek! Az ámulás-bámulás után kerestük a visszavezető utat, de az sem volt egyszerű feladat – hatalmas kövek, láncos bovdenes szakaszok után a fémlétrák és végül a kavicsos szerpentinen araszoltunk felfelé (na azért ez nem volt olyan durva, mint a Szamosbazárnál). Mire kiértünk a rétre, 18 óra volt magyar idő szerint. A Glavoly réten az ÁBC-nek nevezett egységnél elfogyasztottuk jól megérdemelt sörünket, aztán pakolás, indulás. A látottak alapjárn egyöntetű véleményünk az volt, hogy bizony ebben a völgyben táborozva, innen kiindulva érdemes lenne a környéket felfedezni. Nem tudom Ákos hogyan vezetett, de olyan rövid idő alatt leértünk a hegyről, hogy szinte észre se vettük. Nos a kalandok folytatódtak azzal, hogy aztán mostmár megérdemlünk egy vacsorát asztal mellett. Belényesen ismét Ákos nagy bölcsen egy rendőrtől kért segítséget egy vendéglátóegység kiválasztása tekintetében. Mi magunk is meglepődtünk azon, hogy rendőrségi autó felvezetésével találtunk számunkra megfelelő helyet. Mondanom sem kell, a lányok nagyon élvezték a helyzetet! A vacsora után irány Magyarország! Én Füzesabonyban 0 óra 30-kor szálltam ki az autóból. Ezen a napon úgy gondolom, hogy a befektetett energia és látvány élmény tekintetében a maximumot kaptuk! Bejezésként szeretnék köszönetet mondani azért, hogy Veletek utazhattam. Ez az írás a teljesség igénye nélkül szigorúan tényeken alapul, a részletekkel nem akartam untatni senkit. Kornél