Túratárs és Túra kereső, túrázás, szervezett túrák - Túratárs.com » Blog » Maga egyedül túrázik? Hallomások útközben

TELJES VERZIÓ MEGTEKINTÉSE: Link

Cím: Maga egyedül túrázik? Hallomások útközben
Címkék:
Blog Beljegyzés: Maga egyedül sétál? És nem unalmas? Az ember társas lény, kell egy társ, akivel megoszthatja az életét. Én biztos halálra unnám magam, ha egyedül kellene caplatnom az erdőben, az isten háta mögött. Meg hát a nőnek férfi kell. Igaz a férfinak is kell a nő, de valahogy a férfi jobban el van egyedül. Bár kettőn áll a vásár. És manapság olyan lazák a fiatalok! Én amikor megismertem a feleségem fél évig épphogy a kisujját ha megérinthettem. Eljárkálni eljárkáltunk persze mindenfelé, de akkor más világ volt. Aztán eljegyeztük egymást és hát akkor bizony én már nagyon türelmetlen voltam és próbáltam rávenni erre-arra, de ő csak nem adta be a derekát – „Mi van nem tudsz várni?” –mondta. Hát így volt ez akkor. Bár a nők szerintem inkább a kíváncsiságtól hajtva adják oda magukat a férfinak. Hallják mit mond a szomszédasszony, a barátnő, hát kíváncsiak lesznek, hogy milyen, aztán keresnek egy szóba jöhető legényt és megtudják, amit akarnak….Na de nagyon elkanyarodtam, szóval maga egyedül járja az erdőt? Szép! Én is gondoltam rá, hogy nekiindulok és megcsinálom ezt az izé Camino-t. Ez egy ilyen zarándokút Spanyolországban, tudja? Párizsból indul aztán végigmegy Európán és Spanyolországban ér véget. Na arra gondoltam, hogy azt én is megcsinálnám! Vettem bakancsot is! 7000 forintra volt leértékelve 14 000ről. Na mit szól, jó vétel volt mi? De az igazság az, hogy „túrázni” tudja TÚRÁZNI igazán jól csak „,mezítláb” lehet! Hehehe! Tudja nagy nőcsábász vagyok én! Így 77 évesen most már ingyen utazhatok az országban, hát ki is használom, aztán találkozok mindenféle asszonynépekkel és egy sincs ám tőlem biztonságban! Maga se! Tudja én már csak ilyen vagyok! Szeretem a szépet! Ezért is lettem költő. Sok versem van már, van ami meg is jelent az esztergomi lapban! Tudja én tokodi vagyok, tudja ott a Gete oldalában – na de hisz maga kéktúrázó, maga ezt biztos tudja! Az –az a Nagy-Gete! Írtam is róla verset Jaj, csak nehogy most elszavald itt nekem! Na figyeljen ide, el is mondom magának, mert látom, maga különleges nő. Tehát a Nagy Gete írta Rajmond. Én vagyok a Rajmond, ugye. Szóval a vers –„ Kis Gete nagy Gete, vajon rám emlékeztek-e?...” Remélem nem lesz hosszú vers, bár végül is … amíg szaval, addig nézelődhetek - olyan szép a táj, szeretem ezeket a hullámzó szerpentineket ezen a tapolcai úton… hányszor jártam erre Kapolcs felé, meg Richarddal is, mikor Janiékat látogattuk meg…!   Hát ez volt a versem, ugye tetszett? Láttam eléggé belefeledkezett! Na csak azért mondom, mert ez volt az, amit kiadott az esztergomi helyi lap. Kértek tőlem más verseket is, de csak 1000 forintot adtak volna, az meg kevés, meg hát én nem is vagyok vállalkozó, nem tudnék számlázni nekik, meg hát ha 1000 forintból még adózni, hát akkor tényleg nem sok marad az ember zsebében! Szóval mondtam nekik, hogy én nekik nem adom a verseimet, mert én ilyen makacs ember vagyok! Mindig a nehezebb utat járom! De maga is ilyen, látom! Maga se állapodik meg az első állomásnál, hanem megy tovább és tovább…..   Üdvözletem Margitka, hát ezt a finom ételt meg hova viszi? Úgy belapátolnám, jó kis lilahagymával! Szépen ráaprítolva! De iszen ez a kutya kajája Dezső bácsi! Aj hát én a következő életemben akkor kutyának szeretnék születni, csupa ilyen delikát dolgot ehetnék! Ne vicceljen Dezső bácsi, iszen ez már régen nem jó étel! Én is csak a kutyának merem már odaadni, meg csupa csont és cubák az egész, még a színe sem jó! Margitka, tudják is maguk, mi a jó! Úgy higgye el, ez még ehető, ropogós pirítossal, meg.. talán egy kis lilahagymával ....   Huh, csak elértük! Ja, el! Bakker ez az a Desiré vonat, a Siemens-es! Üljünk az első osztályra oda fel! Ne, ne csináld! Másodosztályú jegyeink vannak! Kivág a kaller! Ugyan már, asszed nézi? Én nem akarok itt a földszinten ülni a másodosztályon! Menjünk az első osztályra oda fel! Onnan van kilátás! Leülnek a „másodosztályú” részen Te figyu, kaja van nálad? Nem, nem hoztam! De te se állj neki nagyon kicsomagolni, mert most mindjárt át fogunk ülni az első osztályra! Továbbra is a másodosztályon ülnek… Bakker ez megint megáll? Hát milyen vonat ez? Személy, nem hallottad? Mindenhol meg fog állni. Húú, bakker ez gáz! Most akkor ezer évig utazni fogunk? Baszod ez a MÁV! Hallod nyáron ilyen tetű vonatokat! Na üljünk át az első osztályra! Maradnak. Az egyik előcibál egy formavesztett szalámis zsemlét a batyuja legaljából. Te ez meddig fog még ezen az állomáson basztatni? Kb 10 perc? Az ellenvonatot várjuk… Akkor gyújtsunk már egy cigóra! Nem lehet, ez Desiré, ezen tilos a dohányzás, nem látod a táblát baszod? Akkor álljunk ki a peronra! Ne már, és ha elindul a vonat, miközben tolod a dohányt? Most mondtad, hogy 10 percig nem indul, nehogy már ne szívjak egy staubot addig! Elindulnak az ajtóhoz Te, és ha azt csináljuk, hogy ideállunk az ajtóba és kifelé fújjuk a füstöt? Automata az ajtó, rád csapja magát bazd meg! Ez így nem fog menni! Na akkor nem füstölünk? Most valahogy hát nem tudom. Inkább menjünk az első osztályra! Visszaülnek a másodosztályú helyükre. Végignézek a kocsin. Mindenütt másodosztály címke van kiragasztva… Desiré ide vagy oda..…     - Maga egyedül túrázik? Nem unalmas?   - Nem, nem unalmas. Végre azt csinálhatok, amit akarok, magamba lehetek, gondolkodhatok csend van és nyugalom!   - Hát ezekért nem kell mindjárt kirohanni egyedül az erdőbe! Otthon a slózin éppígy magában lehet, oszt gondolkodhat is, amennyit akar! Igaz, kicsit sűrűbben kell lehúzni a vizet…   Hát én eddig kétszer túráztam. Egyszer fiatalemberként a haverommal meg akartuk csinálni a Gerecse 50-et. Nemigen készültünk rá, gondoltuk fasza gyerekek vagyunk, strammok, bírni fogjuk. Na a felénél úgy kipukkantunk, mint a lufi! Volt ott valami település, ahova letértünk, bementünk a kocsmába és azt mondtuk, hogy mi vagyunk a szervezők és ingyen ittuk a sört.   Aztán másodjára gyerekekkel mentünk el egyszer vadkempingezni. Gondoltam jó buli lesz nekik, de hát ezek a mai kölykök már mások, mint mi. Már az első nap este sipítoztak, hogy nincs TV, hogy a számítógépet már ne is mondjam! Két napot bírtunk ki, semmivel sem tudtuk lekötni őket, annyira vágytak vissza a kompúterükhöz, az asszony meg a fürdőszobát hiányolta, meg a sminktükröt, de nagyon, úgyhogy a második nap este betelt nálam a pohár, összecsomagoltam a bandát és húztunk haza. Részemről ezzel a túrázás azt hiszem le is van tudva! Bár most hogy így meggondolom, mindkét esetben mások miatt nem tudtam élvezni a dolgot…   - Na akkor gondolom most már csak érti, hogy miért túrázok egyedül?   - Asszem kapisgálom!   És én is kapisgálom. Ha nem lettem volna egyedül, nem hiszem, hogy hallgatója lehettem volna a fentieknek…