Cím: Sas-út esőben.
Címkék: Magas-Tátra Sas-út Muronaiwec-ház
Blog Beljegyzés: Kegyetlen dolog legszebb álmunkból telefoncsörgésre ébredni. Alig múllott éjfél, még három óra sincs. De egy rossz szavam sem lehet, hisz én találtam ki! A többiek már gyújtják is a lámpát, teát főznek, s alaposan bekajálnak. Én még lustálkodok. Egyébként sem szeretek teli hassal felfelé menni. Öltözködés, vacakolás. 04.12-kor kilépünk a házból. A csillagok már halványodnak. Ismerjük már az utat, lámpa sem igen kell. Felhős, de tiszta az idő. A völgy alját vastag felhőpaplan fedi. Amott fenn a tó katlanát is kitölti a fehér szellemvilág. A Fekete-tónál (Czarny-Staw Gásienicow) vetkőzünk. Nem vészes. Csak a víz felett lebeg 5- 6 méter vastag pára. Fentebb tiszták a gerincek. Ha ilyen marad az idő, semmi gond nem lesz! Jól haladunk. A háztól, a Fagyott-tóig (Zmarzli-Staw 1.788 m Ez a neve, de most nem volt befagyva!) a kalauz idő 1 óra 20 perc, s mi vetkőzéssel együtt 1 óra 5 perc alatt fent voltunk. Rövid szusszanás. Ahogy a völgy felé fordulunk, ballra, kődobásnyira egy zerge figyel felénk. Mintha bronzba öntötték volna meredt mozdulatlanságban néz ránk. Aztán, mire a gép előkerül, eltűnik a hajlatban. Csak a legördülő kövek csilingelnek még egy ideig. 05.36 Mi is neki indulunk az egyre meredekebbé váló szerpentinnek. Ideje, hogy bemutassam társaimat: Hetvenkét évével Laci (akit mi csak „Lombrágónak” hívunk) a korelnök. Pár éve egy téli Naszály túrán csatlakozott hozzám, az óta le sem tudom vakarni magamról. Most is korát meghazudtoló fürgeséggel jön utánunk. Zsoltival négy éve jöttünk össze. A Bánsági sátras vándorláson volt sátor-, és főzőtársam. 37 éves, csendes, nyugodt srác. Gabi két éve nálunk végezte el a túravezetői tanfolyamot. Az óta Zsoltival közösen szerveznek gyerek túrákat, de minden bolondságban benne van. A láncokat elérve lassan felérünk a Zavratra (Zawratovi Zleb 2.159 m ) 06.37 Gyönyörű a kilátás! Kedvem volna elővenni a térképet, hogy beazonosítsam a környező csúcsokat, de feldübörögtek bennünk a lóerők. Néhány fotó, aztán 06.45-kor neki indulunk az egyelőre lankás kaptatónak. 07.05 Kis Zerge-csúcs (Ml. Kozl Wierch 2.228 m ) Száll a köd. Előbb még csak a völgy alját töltötte ki, aztán felkúszott a szemközti gerincre. Most meg már itt gomolyog körülöttünk. Fehér takaróba burkolóznak a kőcsipkés tornyok. Nem tudom, hányan indulnak ma neki a gerincnek. Hétkor indul az első felvonó, tehát kb. két órás előnyünk van. Már finom permet is szitál a tejfölből. Trutymós, sikossá tette a sziklát. Hiába az új bakancs, fokozott óvatossággal, minden lépést alaposan megfontolva haladunk előre. A ferdetáblákon, ahol máskor élvezet a járás, most nagyon észnél kell lenni. Itt lánc sincs. Egyetlen rossz lépés, és mindennek vége… 08.01 Elértük a sárga jelzést. Már-már azt mondtam, hogy rajtunk kívül a madár sem jár erre. De épp az imént kapott szárnyra mellettünk egy rigó nagyságú barnásszürke légtornász. Ügyesen lavírozva a sziklák között egy pillanatra felénk villantva bíborszín szárnyát, s a gerincen átbukva tovatűnt. Ő a hajnal madár. Azt hiszem, ma be kell vele érnünk, mert utunk már csak nevében a sasoké. Az 1800-as évek végén a farkasoknak kitett mérgezett dögök miatt majdnem teljesen kipusztult az itteni hegyekből. Hiába a fokozott védelem, alig egy-két pár fészkel a Tátrában. 09.20 Nagy Zerge-csúcs ( (Kozl Wierch 2.291 m ) 09.40 Ide jön fel, a Lengyel öt-tó katlanából a fekete jelzés. Száll a köd. Alig 20- 30 méter a látás távolságunk. Fáradunk. Meg kellene állnunk, pihenni. Most épp nem esik. 10.03 Tízóraizunk. 10.16 Megint eleredt az eső. Indulunk is tovább. Újra folyamatos a szitálás, de melegünk is van, ami szárítja. Így nem vizesedik át a ruhánk. 10.30 Fekete kiágazás, ezúttal Ballra a Befagyott-tó felé. Lejjebb egy csorbából, a gerincet elhagyva, láncok mentén egy horhosba ereszkedünk le jó 80-100 métert, hogy aztán egy füves párkányon haladjunk tovább. Innen is, onnan is éles füttyögetések jelzik, hogy a szemfüles mormoták már észrevettek, s eliszkoltak földalatti várukba. Jó időben mi is megláthatnánk őket, amint a mi ürgéinkhez hasonlóan egy-egy kiemelkedő szikláról, fenekükre ülve figyelik a leselkedő veszélyt. 11.01 Zöld sávjelzés kiágazás szintén ballra a Befagyott-tó katlana felé. A kalauz szerint ez a legkönnyebben járható menekülő ösvény. Hááát…? Aki ónos esőben, vagy hóviharban itt akar le menni, az kösse fel alaposan a fehérneműjét! Egyáltalán nem kedvező most az idő, de holnapra sem mondanak jobbat. És, ha lassabbak is vagyunk kicsivel a kalauz időnél egyelőre jól együtt halad a banda. Most az Alsó-Gránát torony, Közép-Gránát és Felső-Gránát gerince alatt halad át ösvényünk. 11.36 A Közép-Gránát (Posredni Granat 2.234 m ) alatti csorbából indul le a Fekete-tó katlanába a sárga sávjelzés Komarniczki Gyula bácsi részletes precizséggel írta meg „A Magas-Táttra hegyvilága” című kiváló kalauzát, de itt most nem sok hasznát vesszük. Az elmúlt hatvan évben számos kőomlás miatt a régi jeleket szürkével lefestve, új szakaszokat és kőlépcsőket építettek a TANAP-osok (Tátránská Národni Park) Nekem még volt szerencsém találkozni az öreggel. Kilencven éves korában is teljes szellemi frissességnek örvendett. Egy alkalommal egy négyes nehézségű úton harmadik kötélhosszában elakadtam a Karbunkulus-torony oldalában, és visszaereszkedtem. Aztán a hegymászó klubban elmeséltem neki. Figyelmesen végighallgatta, és annyit mondott: Igen, ott ball lábbal ki kellett volna támasztani a falra, aztán jobbra fent van egy kétujjas fogás, és mehetsz tovább! Szóval a sárga kiágazásnál hagytam abba. Ez az utolsó kiszállási lehetőség a Sas-útból, a Kereszt-gerincig (Krizizne 2.112 m ) Így hát külön-külön kérdeztem meg mit szólnak hozzá társaim. Igen, fáradtak voltunk. De még dél sincs. Tehát sötétedésig majdnem tíz óránk van még. S a kalauz idő az út végéig 2 óra 30 perc. Plusz a kb. 3 órás lemenet. Akkor tehát hajrá! Változatos, szép terep. Ha látnánk is, de jó lenne! Hatalmas tömbök szakadtak le a gerincből, s most önálló tornyokként szegélyezik utunkat. A hegy bizony ma is dolgozik. Egy csorbából a jelzés meredeken indul lefelé. Tavaly még szerpentin út vezethetett le itt a kőfolyáson. Egy-egy kanyarulat mutatóban még megmaradt belőle. A többit a tavaszi hóolvadás elvitte. Láncnak persze nyoma sincsen! Négykézlábra ereszkedve óvatoskodunk lefelé a kifelé törő szálkőzeten. Otthon még eszembe volt, hogy betegyem a 45 méteres 9 mm-es segédkötelem. De aztán elvetettem. Minek? Csak felesleges súly! Hisz a Sas-út a Magas-Tátra egyik leggyakrabban járt útja, kitűnő jelzéssel és biztosításokkal! (Az alig 30 méteres leszakadt szakaszt közel fél óra alatt jártuk be.) Már nem tudom követni a térképen hol is vagyunk. Elállt az eső. Az imént egy pillanatra a napot is láttuk. 12.00-12.33 ebéd szünet, és pihegő. Indulunk… Indulunk? Inkább vánszorgunk. Nem is annyira fizikai fáradtság ez, inkább lelki. A térkép és a kalauz itt semmit sem ér! Most jó 200- 260 méter szintet leadunk,aztán körbe megkerüljük a felettünk lévő pillért és vissza fel a másik csorbába. (Talán, ha 80 méterrel vagyunk most előbbre légvonalban) A térkép ebből semmit sem tud visszaadni. Egyedül a kalauz idő, ami valami támasz lehet a hátra lévő út hosszáról. Ha tartjuk eddigi sebességünket kb. 3 óra lesz az a 2 ó 30 perces kalauz idő. Tehát legfeljebb egy óra van belőle vissza. Igen, alattunk ösvény szerpentinezik felfelé, Vajon hol keresztezi majd az utunkat? Aztán leereszkedünk az utolsó láncon is… még mindég síkosak a kövek. Most kell a legóvatosabbaknak lennünk! És elérjük a gyephavast… 14.25 Itt a jelzőtábla! Fotók, fellélegzés és elindulunk lefelé… Előbb meredek szerpentin, aztán kőből kirakott, hosszú, meredek lépcső-hurut. Végre elértük a gyalogfenyők határát. Társaim már az kérdezik, mit csinálunk holnap? Ők még nem tudják, hogy az út legnehezebb része még hátra van… A Kinizsi-100-ason is a legnehezebb szakasz a Déli pályaudvaron, a vonattól, a Metróig tart! Most is, ha lepihentünk, lezuhanyoztunk a házban, s újra érezni fogjuk a víz és vérhólyagjainkat… Majd akkor legyen nagy az arcotok! Gabi és Zsolti előre húznak. Laci térdét befáslizom. Aztán meglassítom lépteimet. Most már hová siessek? A zsákot letéve, egy nagy kőre ülök gyönyörködni. Már csak a Gránátok felett gomolyog a köd. A többi gerinc teljes szépségében fürdik a délutáni napsütésben. Apró csermely csacsog a kövek között. Felettem egy ölyv pár rója köreit. Amott, a völgy túlsó oldalán, a hófolt szélén 10-12 zerge pihen a hófolt alatt. Kedvem volna még nézelődni, de lassan felcihelődöm, s indulok a többiek után. Így sem tudják mire vélni, hogy így lemaradtam. 15.44 Vörös-tó ( Czerwony-staw) Itt érjük el a lucfenyves határát. 16.45 fekete sávjelzés kiágazás. 17.14 Murowaniec ház. (Az idő adatokat és jelzés kiágazások helyét azért adtam meg, mert más csapatnak, máskor esetleg még hasznára lehet.) De végül is elmondhatjuk, hogy baj nélkül bejártuk! Most látom csak igazán milyen jó taktika volt a korai kelés. Nem kellett a végén idegeskedni, sietni. Azt gondolom, száraz időben gyorsabban haladtunk volna. De gyakrabban álltunk volna meg fotózni, gyönyörködni a tájban, a kilátásban, és a növényzetben. Összességében tehát ugyan ennyi időre lesz szükségünk akkor is. Igen, vissza fogok még ide jönni! Szeretném egyszer napos időben is bejárni ezt a gyönyörű gerincet! Szádeczky-Kardoss Géza szadeczky-kg@freemail.hu +3630/35-439-35
TELJES VERZIÓ MEGTEKINTÉSE: Link