TELJES VERZIÓ MEGTEKINTÉSE: Link
Cím: Schneeberg körüli tekergés
Címkék:
Blog Beljegyzés: Péntek du. 4 óra. Tekerek a kocsimosóba az autóért (szakad az eső). A radar szerint egész MO-n csak itt szakad az eső. Örülök. Bőrig áztam már és a tegnap karbantartott, letisztított drótszamár is már a múlté, csurom kosz és víz. Autómosóba bringa tetőre, fizet, go haza. Tegnap bepakoltam, siess siess, Sopronba kell lenned fél8-8 között. Az élet két dolgot büntet. A kapkodást és a tökölést. A pincében (panel) a siettségben a lakat elstartol a föld felé, majd a tömör, keménynek hitt rézdarab egy pillanat alatt 3 darabra szakad. Nyitva maradt pincével gyerünk a boltba, lakat, vissza. 20-30p késés már, az eső esik. 30p múlva... Eső elállt, bringa a tetőn, táskák sátrak benn, hideg sör elrakva, barátnőnek puszi. Indulás. 20h Sárvár Spar parkoló - 2 bringa a tetőn 21h Sopron Aldi parkoló - 2 autó, 4 bringa. A cél Kaiserbrunn freecamp, szabad sátrohelyben reménykedve. Megkönnyebülve, jókat dumálgatva szeljük a kilométereket az osztrák mellékutakon a RAX és a Schneeberg közé célozva a kocsik elejét. Szép csendben megérkezünk, sátorhely is akad még. Rajtunk kívül 1-2 magyar és lengyel járgány, a többi rendszámon CZ logó. 3 Péterrel érkeztem, akik közül ketten szobatársaim voltak és mivel jó rég nem találkoztunk úgy igazán élőben (csak skypeon) ezért megy a dumálás folyamatosan, söritalok fogynak az éjszakában. Az eső itt is rákezd, úgy látszik engem követ. Eltesszük magunkat holnapra. Bringák a tetőn alszanak, itt senkinek sem kell a másiké (ahogy a sátrak is itt maradnak 2 napig). A reggel alpesi szokás szerint igen friss, a nap épp kezdi felszívni a ködöt-párát. Kicsit köves a talaj, de jót aludtunk, kellemesen hideg volt az éjszaka. Biciklink van, úticélunk nincs. Térképünk sem, ezért a RAX felvonóhoz gurulunk, ahol vásárolunk egyet. Nagyvonalúan huzunk egy karikát az ujjunkkal a Schneeberg körül. Ez jó lesz, és olyan betyárosan nagy levegővel mindenki rábólint. :) Az első 10-20 km hamar megy, kanyargós fel-le a sziklák között. A patak és ezernyi motoros kísér minket. Ők is és az autósok is türelmesek, senki nem zavar senkit, pedig ez itt nem az M7-es. Jókedvűen gurulgatva telnek a méterek, majd az előre kinézett ponton lefordulunk a műútról egy murvásra. A Mamauweise vendéglátóhely felé tartunk, több autó leelőz minket a murván. Következnek az emelkedők, de még milyenek. Felezőt dobtam a Treken és több km-n keresztül nem is váltok. Izzadtan érkezünk fel egy kis pihenőre, amitől már nem messze van az aktuális cél, ahol hamar legurul a friss csapolt. Életmentés. Kitaláljuk a további utat, a piroson megyünk Puchberg irányába ez bringás útvonal. OK. A mezőre legurulva gondolkodunk az elágazáson, nézzük a térképet (4 földmérő) és természetesen a rossz irányba indulunk. A legrosszabb hogy ezt egy több km-es erdei kéjgurulás után tudatosítjuk magunkban....és azt is hogy nem fordulunk vissza. Okés akkor itt ez a szürke út az ez....az a piros és akkor Edelweisshütte vagy majd meglátjuk.... szóval ment a matekolás. Elindultunk felfelé. Az út gyönyörű, a bringa felezőben a gumi lökdösi ki a sziklákat oldalra. Több km "szenvedést" követően az útnak egyszercsak vége. Körbe körbe fenyves balra jobbra meredeken (csak másik irányba). Matekolás. Halk emberhangokat hallunk fentről. Igen. Ott emberek túráznak. Ho-hó egy út. Hátunkon a bringákkal felmásztunk a fenyvesbe az újdonsült túraútra. Félmosollyal üdvözöltük a helyzetet, miszerint ez egy gyalogos ösvény, sziklákkal, szép lejtővel. Sebaj lebotorkálunk. A szembejövők úgy néznek ránk mint az ufókra. Nagy nehezen, hajtókarokat nem kímélve lecsattogtunk a sziklákon, egy már-már bringás dülőútra, ahonnan aztán nem volt megállás, csak bírják a fékpofák szuflával. Losenheim, majd Puchberg következett végig gurultunk átlag 30-al, jól esett gurulni kicsit, ráadásul mi magunk és a ruháink is megszáradtak mire Puchbergbe értünk. 45 km-nél egy hatalmas adag ebéd levessel Schneeberg sörrel, természetesen aranyáron, de ez az előzetes költségvetés részét képezte. A feladat adott. Kaiserbrunn légvonalba közel van, de köztünk van a Schneeberg. Gloggnitzig műúton menni igen nagy kerülő, tehát a köztes megoldást kellett kitalálni, ráadásul úgy hogy a nap már kezdi ledobni az ékszíjat. Negyed 7kor indultunk tovább, a helyi főúton hátralévő 14km-t 30-40 közötti tempóval elég hamar teljesítettük. Utána lekanyarodtunk a tervezett útvonalra (ami a térkép szerint bringás). Az út nagyon jó aszfaltos, másfélsávos, kátyúmentes ami azért volt fontos mert egyikőnk lámpája se volt alkalmas éjszakai erdőben való csapatásra. Főleg az enyém volt merülőfélben (a durung Petzli meg a sátorba pihent persze észkombájn). A szembejövők legalább észleltek minket, mi pedig bíztunk a teleholdban. Sok sok szintet mentünk mire korom sötét lett. A társaság egy része már fáradni látszott. Minden kereszteződésben chekkoltuk a térképet, hogy merre tartunk, így egyszer sem tévedtünk már el. Payerbach előtt még mindig magasan jártunk, a városka fényei jóval alattunk pislákoltak. Gyönyörű volt a táj, bár inkább az utat figyeltük. Egy erősebb gurulásnál 3 őzike sprintelt keresztbe előttem, csak úgy kapartak az aszfalton. Az utolsó szakaszunk Payerbach előtt egy meredek erdei lejtős ösvény. Bátrak voltunk, nagy gáz kis szerencse alapon, a youtube-os nyálcsorgatós bringás videókból látottak alapján toltuk a koromsötét erdőben a sziklákon, majd egy pillanat alatt Payerbach utolsó utcájában mentünk igen nagy tempóban, pedig a tárcsák már-már izzottak. Payerbach után a Rax felé vezető főútra tértünk a maradék 10-15km-re. Egyik társunk a gyönyörűszép vasúti híd alatt megpihent, ő kiállt a sorból térdproblémái miatt. :( 3an maradtunk tehát. Nem beszéltük meg előre, de tourdefrance-os módszerrel egymás seggében toltuk ahogy bírtuk, ha az első koléga lassulni kezdett, ment előre egy másik. A Kaiserbrunni célig így mentünk, csak az előttem villogó piros lámpát néztem...vagy épp az utat amikor én voltam a felfutó. 78 km után érkeztünk meg a campinghez, egészségesen elfáradva. Kocsival visszamentem a 4. bajtársunkért is. Az estéből már csak a nap értékelése és a jóéjtsör volt hátra. Mondanom sem kell, hogy akármennyire csöröghettek a cseh karabínerek a sátor körül vasárnap reggel, mi holtnyugodtan aludtunk fél10-ig. A 4. Péter térdfájdalmai nemigen csökkentek, ezért bringázást nem terveztünk, de hazafelé útbaejtjük majd a HoheWand-ot, ami azért is kedves hely számomra mert itt repültem utoljára siklóernyővel. 2 éve már. Az ernyős parkolóból 3an indultunk fel a zöld jelzésen, ami meredek, csúszós kis drótköteles túristaút. Kellően megizzadva mindennemű étel-ital nélkül érkeztünk a tetőre. Sérült társunk autóval érkezett a hegytetőre. Melátogattuk a Skywalkot, nézegettük a startoló sárkányosokat, és ellátogattunk a siklóernyős starthelyre is egy kicsit nosztalgiázni. Délután volt már és egyszer minden jónak vége szakad, így elindultunk haza. Egyfajta péntek-inverz estét tartva, először a soproni aldi majd a sárvári spar parkolóban búcsúzkodtunk. Kora este értem haza, majd az osztrák porral és sárral pingált bringámat betoltam a pincébe. A zsír új lakat természetesen már nem esett le a földre... https://picasaweb.google.com/105945900176597054453/201109911KaiserbrunnSchneebergHoheWand