Cím: Budai 30-50
Címkék: ttt budai30
Blog Beljegyzés: Múlt hét szombatjára esett az a nap, amikor is úgy éreztem magam, hogy nagyon jól esne egy kis testmozgás a hetek óta tartó monoton munkát megtörvén. A reggel első sugarai az ágyam mellé kikészített pohár vízre hullottak, mint angyalok apró kis szárnytollai a végtelenségből, mire észbe kaptam, már a Szépjuhászné gyerekvasút-állomásnál keringtem a kocsival parkolóhelyet keresve. A rajtnál őrjöngő tömegbe ütköztem, és kemény könyökcsata után tudtam csak odakeveredni az összehajtható kempingasztalok mögött golyóálló mellényben üldögélő rendező-nénikhez. A tollakért folytatott harc után, keserves kínok között kitöltött 8Km-es nevezési lappal a kezemben akartam benevezni a 30Km-es túrára, ezt gyorsan korrigáltam. A tömeg egyre csak nőtt, ahogy elhagytam a rajtot, figyelmeztető lövésekkel kellett kordában tartani a lassan tíz főre duzzadt áradatot! Az erdő csendjében megtapasztaltam az inov cipőm lerongyosodott kopottságát, óvatosan lépkedtem az éles kövekkel tűzdelt ösvényeken. A túra alatt egyetlen hölggyel találkoztam, aki statisztikus, és nem ipari turizmusos pólót viselt. Almát és csokit hiába kínáltam neki, így miután megtaláltuk az utat a vitorlázórepülőtérnél, eklöszöntem tőle és előrefutottam. Egy ideig követtem a fehér inges, szalmakalapos urat, aki frissen galoppozva vette a lejtőket. Majd Máriaremeténél nem az árok felé kanyarodtam, hanem banánt ettem inkább a földről, mert véletlenül kiesett a táskámból, és punnyadttá tapodtam. Az árok után meg felmásztam félig egy hegyre a OKT után, szerencsére már visszafelé jött onnan egy testes úr, akivel megtárgyaltuk a részleteket, és megegyeztünk, hogy a pataknál vétettük el az irányt. Néha futottam, de legtöbbször sétáltam, nagyon kellemes idő volt, és a virágzó bodza illata lengett be mindent. A cél ugyanott volt, mint a rajt, pecsétek bemutatása után kaptam két pofont, oszt jó napot!
TELJES VERZIÓ MEGTEKINTÉSE: Link