TELJES VERZIÓ MEGTEKINTÉSE: Link
Cím: 10 éve a Kéken
Címkék:
Blog Beljegyzés: Kedves Olvasó! Láng Krsiztián vagyok, nemrég múltam 40 éves, Budapesten élek. 2009 február 28-án én is elkeztem az országos kéktúrát. Tehát 10 éve, de 10-20% még mindig van. Azóta lecserélték a pecséteket, felújitások és útvonalmódositások számtalan esetben történtek, de még mindig van belőle. Úgyhogy elég vegyes, pontatlan, néha félrevezető, elég megviselt és eléggé kétarcú. A "kék" szó visszafelé olvasva is "kék". Tehát teljesen mindegy, hogy balról jobbra, vagy jobbról balra, sorba vagy összevissza haladsz, elaprózod, vagy egybe letolod, csopotosan, vagy magányosan végzed. Vagy ezeket vegyitve. Bár az út ugyanaz, ettől mindenki egyénileg éli meg a kéket. 10 év után itt az ideje egy kis összegzésnek. Amikor az ember belevág egy ilyen projektbe, van elképzelése. Aztán nem úgy lett. Elhúzódott, de ettől jobb lett, még nagyobb élmény, és jobban formálja a személyiségemet. 2007-ben egy februári pénteken felhivott egy barátom, hogy holnap a Pilisben 25 km-es teljesitménytúra van. Igaz, hogy a megyei futballbajnokságban partjelző volt, de nem az a kérdés, mennyi idő alatt futja le a 100 m-t, hanem lefutja-e egyántalán. E z volt sz első teljesitméyntúrám. Másnap 3-an indultunk a túrán. Az első m-ek egy emelkedő, sáros hegyoldaban vezettek, csúsztunk is le a hegyről. "Megyek 50 km-es túrára is, de az Alföldön! Csak húzzatok fel innen!" . Az év végén ez is megtörtént, barátom ugyan időben célba ért, Én viszont nem időben értem célba, de ha ezt a túrát túléltem, akkor mindent. 2008-ban az első túramozgalmat csináltuk, a Pest Megyei Pirosat. Aki a kékre adja a fejét javaslom, hogy előtte csináljon megy egy megyei túrmozgalmat, ahol lakik. Ha megcsinálta - a tapaszatlatokat levonva - és még mindig kivánja a kéket, rajta! Bár többen kezdtük, de nem tudtuk az időpontokat egyeztetni, jórészt önállóan haladtam. Ebben az évben ezt megcsináltam. Kifogtam vasutassztrájkot, amikor a 15 km-es napi etapból 30 lett, júniusban keltem reggel 3-kor, hogy munka előtt túrázzak, vagy délután 5 után indultam a napi etapra, mondván este 9-ig süt a nap. A telejsités közben megjelentek az első kék csikok a piros mellett és megálltunk Rockenbauer Pál kopjafájánál. Állitólag itt esett össze és halt meg 1988-ban. Itt kaptam kedvet a kéktúrához. Itt jelent meg először előttem a kék kör, itt láttam az első térképvázlatokat. Tervek elképzelések, füzet útvonalvázlattal megvolt, és az első Volánbusz menetrednköteket is ekkor vettem meg. Most már részben értelme van az egyre gyakoribb céltalan vonatozásoknak, buszozásoknak is. Kisérletképpen a 10. túrával kezdtem, ezt 3 részletben csináltam meg, kb. 50 km. Ha valami közbejön nem mindegy, 70-80 km-re vagy othhontól, vagy 200-ra. és le kell vonni tanulságokat. Az, hogy valahol pecsételsz, nem biztos, hogy van hazaút. Ezt jó lenne nem akkor megtapasztalni, amikor alkalmi túrázóval mész, akivel közlöd: a tervezett 12 mellé még van kb. 6 km, és délután 5 körül kell nekivágni. Innen is hazajutottunk, az ilyen tévesztésre szerintem csak Én vagyok képes, és hazajutni ezen elven is csak Én tudok. Privátban megirom, aki kéri. Ez a tapasztalat az Irott-kőnél jól jött, akkor már láttam és kezeltem a problémát. 240 km-re otthontól jönni rá, hogy a pecsét nem jelent közlekedési csatlakozást! A közeli szakaszokat Budai hegyek, Pilis, Börzsöny - áltlában - itt is júniusi kora reggel és késő este csináltam meg.  Járom a kéket, volt év, amikor kb. 20 km-t teljesitettem, máskor több mint 150-et egy hét alatt. Elkezdtem kéktúra filmeket nézni. Egy része már ismerős ez nosztalgiával tölt el, rádöbbensz, mi mellet mentél el, és ahol még nem jártál, mit érdemes megnézni. 2011-ben kéktúra vándorlásról értesültem, amihez csatlakoztam. Előbb egy napra, később - másokkal - egy hétvégére, majd egy hétre csatlakoztam. Itt jelent meg, hogy a vándorlás során túravezető vezeti a csapatot, ad történelmi, kúltúrális, földrajzi, biológiai előadásokat, akár a filmekben. A kéktúra mindenhol ott van.  Húsvét Hétfő Hollókőn, de a falu lezárva és belépődijas. Igy viszont  a kéket sem lehet követni, polgárőröktők kértünk segitséget. Jóbarátom felhivott egy nap, hogy beköltözött a túristaházba, már tudtam: kékülés közben meglátogatom. későbbi vándorlás alkalmával reptáztam is erre. Akkor is jól jött a kék, amikor születésnapi meglepetésként egy barátomat akartam oda felvinni. Lett egy miskolci Barátnőm, - amikor kivettem szabadságot, hogy Nála legyek - amig ő dolgozott, Én túráztam. Nehezem megközelithető helyekre jutottam el igy, otthonról bonyolultabb lett volna, lehet, nem is sikerül. A bevezetőben emlitett barátom ismét túrázni hivott, amikor mondta: honnan-hová, elvittem a kéktúra füzetet. Hátha a teljesitméyntúrán meg lehet szerezni egy pár bélyegzőt. Az útvonalak különbözőek, de a távolság azonos, és mind a 4 bélyegző útba esett. Amikor a munkahelyem kölcsönadott két hétre a Balatonra, nem volt kérdés, mit választok, szabadnapon lehet kéktúrázni. Versenysakkozó is vagyok és egy vasárnap délután kocsmában szintén sakkozókkal találkoztam. 2013-ban ismét csatalkoztam kéktúra vándorláshoz. Túrista kápolna avatást szerveztek Istentisztelettel, vendéglátással, volt nap, amikor ezekmiatt a napi túra 8 km volt, aztán vonatra szálltunk, vasutas túristák hivták meg Magukhoz. Étel, ital, szállás volt, no és persze vonat. Persze nemcsak élmények, hanem nehézségek is vannak a kék telejsitése során. A kék jelet kedvtelésből - hosszabb-rövidebb szakaszon - bárki végigjárhatja. Vannak könnyű, jó szakaszok, vannak nehéz, otthontól távol lévő szakaszok, unlmasak, végig aszfalt. A kéktúra jelvény megszerzése azonban nehézségekkel is jár. Balatoni hétvégét akartam túrázással, hajózással, vonatozással eltölteni. Ám a sátor felállitása után néhány m-re mellém egy diszkó települt, majd a nyár legnyagyobb vihara jött. Terveztem 3-kor ébredni, túrázni, 9 felé kezdődhet a hajózás. Ám 3 felé aludtam el, 7-kor ébredtem, igy a hajózás megvolt, de a túrázás kimaradt. Két napi teljesitményem 4 km volt! Aztán egy későbbi túrák során pótoltam a kimaradt szakaszt, és az bekebelzte a már emlitett 4 km-t is. hasonló történt Hollókőnél is. Egy reggel halálos közúti baleset történt, igy nem jött busz, és mivel délután randira mentem, vissza kellett mennem Miskolcra, dolgavégeztlenül. A bevezetőben emlitett vértesi túrának is 3-szor mentem neki, mire rájöttem, mit tévesztettem. Egyszer tesóm ment fotózni, elvittek. Mondtam, mikor és hová jöjjenek értem (nem kellett vonatjegyet fizetni), ám mégis a kiindulási helyre jöttek vissza értem. Egy épülő autópálya is kersztezte a számitásaimat. No meg a lábamról leszakadt bakancs, Szó szerint, este 9-kor az erdőben. A várt helyre sem aznap, sem másnap nem érkeztem meg, mivel a kéket azóta módositották, és oda már nem tér be, ezért dolgavéezetlenül értem haza. Egy 100 km túra is volt aznap, és a söprőautó vette fel a túrát feladókat, na meg Engem is. És még szalagot is kaptam, hogy a bakancsban haza tudjak menni. Az Iszinik 100 túrán pedig ott álltam a rajtnál, a mezőny már elindult, de jóbarátom jelezte, hogy betegség miatt nem tud jönni. Az 50 km-nek, ami a kéken halad - igy megszerezhető a kék pecsét is - egyedül nem vágtam neki. Kedves Olvasó! Nemsokára befejezem a Kéktúrát, köszönöm, hogy elolvastad élményeimet. Mit adott Nekem ez az út? Egy életcélt, némi önismeretet, hazaszeretet, egészséges testmozgást. Mindegy, hogy a felmerülő problémákra (utazás, szállás, öltözködés, társaság, vagy társaság hiánya, vadállatok, látnivalók felkeresése a környéken, vagy végigrohanni hogy megmutatsd, milyen kemény vagy, stb..). Hátravan még sokminden a kékből. A legkeményebb nap (50 km-es) darab a Kinizsi 100 részeként.  Mindenki a maga kékjét járja. Senkitől nem hallottam még, hogy megbánta, hogy elindult a kéken. Sőt! Újabb teljesitméyntúrákat tűztem ki célul. Ennek célja nem a teljesitmény, hanem az utazások, az erdő, és a vidék szeretete. Az út ugyan ugyanaz, de az élmény más, pont  a sokszinűség és a kevés korlátozás miatt. Úgyhogy se Engem, se másokat ne szóljatok le, mert Ti nem igy űzitek a kéket. A kék, a közös vonal összehoz, nem pedig a teljesités különböző volta választ szét. Köszönöm, hogy elolvastátok e blogot. Mindenkinek Jó Túrákat kivánok, bárhogy is végzi azt.