TELJES VERZIÓ MEGTEKINTÉSE: Link
Cím: Indiai napló 2005. [ #3 Bombay Planet ]
Címkék: India Bombay Trópusok
Blog Beljegyzés: Indiai napló 2005. [3 Bombay Planet] 2005.07.11. Mumbai (Bombay) Pénteken, a kollégáim itt hagytak egyedül Indiában. Amikor elkezdek beszélgetni valakivel, hamar előjön a kiváncsiság: hogy melyik országból jöttem? Nem, nem vagyok éhes... ez az ország neve. Ja, és hányan laknak benne? És hol van az ország? Egy egyszerű indiai családdal beszélgettem (20 ember) az Alibaugh-i Windmill szállodában ahol lakom. Saját hatalmas buszukkal jöttek oda nyaralni egy hétre. Meg is hívtak magukhoz Bombay-be jövő vasárnap. Hát ők a másik Indiában élnek, a napi 4-5.000 rúpiás szállodákban. A céges sofőrrel megegyeztem a vasárnapi kiruccanásban, lesz ami lesz. Kapott ezért pluszfizetést tőlem (130 INR, kb. 650 Ft) számolgatta is, tetszett neki. Az autó a Taj Mahal szálloda és India kapuja mellett az Arab tenger partján állt meg. A Taj Mahal szálloda India egyik legszebb szállodája (megj.: egyébként 2008-as terrortámadás egyik színhelye volt), amelyet a TATA autógyár feje építtetett amikor indiai származása miatt nem engedték be egy Bombay-i szállodába. A szálloda főportása egy 230 cm-es turbános figura volt, aki készségesen ellátott vázlatos Bombay térképpel, csak le kellett kicsit gugolnia hogy oda bírja nekem adni. A híres diadalív-szerű India kapuja nevű építménynél, hatalmas tömeg volt, a legerőszakosabbak pedig a lufiárusok voltak. Megkerestem a híres Victoria Station-t, meg a Prince of Wales múzeumot. Na igen, arcberendezés alapján engem abba a sorba soroltak ahol a turisták állnak. Persze európai embert egy belga kivételével nem láttam ebben a városban. De van jegy indiaiaknak 3 rupiáért, és volt nekem 300-ért!! Igen, mindenhol így van, ha külföldi vagy mindenért a sokszorosát fizeted! Ezt lehetetlen megkerülni ezzel a pofával, amivel rendelkezem. Persze belefér, nem sajnálom tőlük. Ezek után letértem a főútvonalról és bemerészkedtem a szűk kis utcácskákba. Egy világoskék-fehér szinűre festett zsinagógát találtam, a helyi hitközösség tagjával, a gondnokkal, aki leültetett és fényképeket mutogatott nekem, láthatóan nagyon örült az idegennek. A kis utcák belül kicsit durvábbak mint a Leonardo da Vinci a nyóckerben. A szemét gyűlik halmokban az utcán, szanaszéjjel fújja a szél... Koldusokkal gyakorlatilag csak az említett belvárosban, a nevezetességek mellett és a bevásárlóközponthoz vezető úton lehet találkozni. Ezek 8-10 éves kisgyerekek voltak akik a fullasztó kipufogógázban a piros lámpánal, az autók között rohangálva gyűjtenek pénzt a futtatójuk vagy a családjuk számára, ahelyett hogy iskolába mennének. Persze itt arra esélyük sincsen. Már indult az autó mire sikerült előkotorásznom az aprót. Már gázt adott a sofőr, de a gyerek keze még bent volt az autóban. Még rosszabb amikor apró csecsemővel a kezükben állnak asszonyok az autók között. De nem csak a koldusok állnak az autók között. Bocifalkák bolyonganak a városba bevezető többsávos autóúton. Minden reggel néznek be az autóba, munkába menet. Teherautók között álló bocit is láttam, amelyik se jobbra, se balra mozdulni sem tudott. A milliónyi kóbor kutyáról, kecskékről nem is beszélve. Legjobb élményem pedig a vasárnap esti biciklizés volt. Pár rupiáért elkunyeráltam a portás kerékpárját, persze a jobb oldalon indultam el, volt is röhögés rendesen. Körbejártam a közeli falvakat, csak a sok tehenet kellett kerülgetni, ami bóklászik az út közepén. A bringázással nagy sikerem volt, mert nem láttak még Fehér Majmot kétkeréken, integettek. Ma este lehet felmegyek a hegyre is. D.G.