TELJES VERZIÓ MEGTEKINTÉSE: Link
Cím: Kerékpártúrából gombavadászat
Címkék: Easybiker kalandjai
Blog Beljegyzés: Az elmúlt szombaton munka közben, néztem a ragyogó napsütést. Mivel bicajjal mentem dolgozni, minden adott volt egy kora délutáni hegyikerékpározáshoz. Pitt barátommal le is pontosítottuk az előző este még csak erősen tervezett kiruccanásunkat telefonon. Délben már vonaton ülve  a szaladó tájat nézve alig vártam megpillantsam a Velencei-hegység vonulatait az ablakból. Velencén le is szálltam a hegyikecskémmel a szerelvényről hogy elinduljak a part felé. Kisvártatva Pitt is megérkezett. Elindultunk hát, és néhány kilóméter után, elkezdtünk már mászni a Bence-hegy legmeredekebb utcáját, közben vigyorogva csináltunk egy házi versenyt ki ér fel elöbb.  A kőris fák már elkezdték lomb ruházatukat aranyló színre cserélni, alattuk csipkebogyó tenger piroslott. Végre igazi vénasszonyok nyara volt, kissé túl is öltözködve értem fel a hegy tetejére, elég rendesen kimelegedve, de nem került le egy réteg sem a ruhából, mert máris száguldottunk le Nadapra fülig érő vigyorral az arcunkon. Bizony jól jött a  feleslegesnek tünő bringás kabát, a hűvös menetszélben. Néhány ugratás, a rét huplijain és megtört a lendület. Elindultunk felfelé a Meleg-hegyre. A hétvégi házakat elhagyva, felértünk a tölgyesbe, mikor Pitt felkiáltott: Nézd mekkora őzláb gomba! Hát  a bicajozásnak innentől kezdve lőttek. Folyton az erdő alját lestük, éppen elindultam, máris megálltam, ha láttam valamit. Folyton-folyvást járkáltam be az erdőbe ha gombát láttam. Sosem látott bőség volt gombából, rengeteg mérges faj, gyilkos galóca, párduc galóca, világító tölcsérgomba, mellett piros, talán hánytató galambgombák sorakoztak. Meg is jegyeztem, itt bizony már ehető gombát őzlábon kívül nem találunk. Elkezdtünk hát végre bringázni is, végig mentünk a Bodza-völgyön majd a Hurka-völgy következett. Itt ismét hihetetlen látvány fogadott, egy méter átmérőjű  Gyűrűs tuskó gomba telep, ami megint a fékkar behúzását eredményezte. Ez sem ehető, de nagyon pazar látvány volt. Hát ekkor mérgelődtem, hogy nem hoztam fényképező gépet!  Úgy döntöttünk, innét a Csúcsos-hegy nehéz terepe felé vesszük az irányt, úgysem jártam még meg ebből az irányból. A lomboserdőt felváltotta a fenyves. Hoppá! Egy jókora pöffeteg! Ismét satu fék! Gyorsan a zsákomba került. reménykedve talán társa is akad. Az út egyre meredekebbre váltott, bicajtolás lett a jutalmunk. Hirtelen megörültem pár gomba látványának! Rizike! Sajnos kukacos példányok voltak, így örömöm nem tartott sokáig. Későn jöttem, igaz reggel nem is gondoltam hogy gombászni is fogok!  Az egyik kanyarban meglett a pöfi társa is, kiegészítve pár őzláb kalappal, így már volt legalább egy vacsorához való mennyiség.  Elindultunk hát ismét a Meleg-hegyre, mert volt még idő a naplementéig. Felkarikáztunk a Likas-kőhöz, ahol ismét szertartásszerüen felültem a tetejére, elfogyasztani az uzsonnámat.  Jó volt üldögélni a tetején nézni a fák koronáit ahogy kezd szineződni a lomb. Az idilt egy zajos kiránduló csoport törte meg, ami tovább indulásra késztetett. Bicajra ültünk, és elkezdödött a szokásos vad száguldás a sziklás vizmosásos lejtőn, míg ismét Nadapon találtuk magunkat. A lemenő nap fényében megrendeztük Pitt-el második házi versenyünket is a Bence-hegyre felfelé , hogy a jól megérdemelt lejtővel zárjuk, a nem éppen rendhagyó, gombászós hegyikerékpár túránkat.