Reggel van, negyed nyolc, nem tudok aludni… Tizenegyedik napja, hogy anyám már nincs, hogy utoljára fogtam a kezét, simogattam arcát, megcsókoltam, megfésültem még haját, lecsuktam szemét… valami nagy űr és üresség van bennem azóta éjszakánként és reggel, amikor felébredek…Már nem tudok sírni… Felkelek, Benjike – anyám elárvult öreg kutyája - fekszik mint egy élettelen pamacs az előszobában. Felöltözöm... Még több