Üdv!
Kezdek teljesen meghasonulni önmagammal. Egyúttal mélységes letargiába süppedek és mardos az önsajnálat. Nem vagyok egy Gábor!!! Fogja még valaki, valaha is olvasni a blogjaimat - nem beszélve a többi más Nem vagyok Gábor túratárs blogjairól - ha itt ilyen dömpingben fognak érkezni a Sziasztok, Gábor vagyok kezdetű írások?! Bizonyára nem, mivel fel sem fog tűnni a napi több száz "Sziasztok Gábor vagyok" között másoknak a munkája, melyet egy esetleg éppen frissiben átélt kalandjáról írt meg és semmi, de semmi reklámszaga nem lesz... Könyörgöm Modi, legyen egy olyan menüpontja az oldalnak, ahol a reklám célú írásokat külön lehet gyűjteni és ha nem akarom olvasni ki tudom szűrni... Meg persze, egy olyan kapcsoló is, ahol a Sierra blogjait tudja kiszűrni és tiltólistára tenni a nagyérdemű. Nehogy mán én legyek a kivétel...
Nos, de mivel nem erről akartam írni igazándiból, belevágnék. A hétvégén erősen készültem a jövő hétvégi Téli Mátra teljesítménytúrára. Olyannyira, hogy gyorsan össze is szedtem egy jókora vízhólyagot, biztos, ami biztos alapon, hogy ha nem tudom teljesíteni a teljesítenivalót, legyen mire fogni... Szóval, a karácsonyi meglepipénzből vettem egy túracipőt. Nem, nem egy INOV8-at, mint azt egy másik "Sziasztok, Gábor vagyok" jeligés túratárs szokta prolongálni, hanem egy , no, jó leírom ide, de csak a reklám kedvéért, szóval egy magasszárút. Jelentem barátkozunk, de még csak a kapcsolat elején járunk, szóval kissé még döcögős a szerelem, de legalábbis össze kell csiszolódnunk. A bőröm ebben a szerepben teljesen jól érzi magát, mivel csiszolódik, dörzsölődik, mi több hólyagzik. Szóval, hogy ne egy teljesen új, kipróbálatlan csúzóban ténferegjek végig a Mátrában, nosza jó alkalom kínálkozott a mostani hétvége verőfényes időjárása, nem beszélve arról, hogy Remeron túratárs 3 napos OKT-s túrahétvégéje úgyis elcsaklizott minden épkézláb - az általam szervezett túrákon is általában (esetleg) megjelenő egyedet. Aki meg oda nem ment, az ment holmi névnapi bulikba, meg illés klubokba, meg stb. Szóval maradtunk ketten, meg az időközben hozzánkcsapódó vadi új túratársas kolléganőm a fodrászával. Tulajdonképpen egyáltalán nem panaszkodom, mivel így igen jó lett az ivararány, kaptam is az osztást a 3 nőtől, alig bírtam kapkodni néha a levegőt, hogy vissza tudjak replikázni nekik. De, jó volt, élveztem a helyzetet. Mondjuk a bükkszentkereszti Borostyán étterem forralt borát nem élveztem, annak ellenére, hogy annak fizettem ki az árát, viszont inni meg nem azt kaptam... Mármint külsőleg hasonlított rája, csak hát mint tudjuk a belbecs az, ami igazán számít... Talán ezért is volt kiírva a mellette üzemelő kricsmi ajtajára, hogy náluk igazi borból készítik a forralt bort... No, mindegy ezt bizony bebuktuk. Ja, hogy a túráról is írjak valamicskét. Útvonal: Miskolc-Majálispark- Gulicska- Fehérkőlápa- Bükkszentkereszt- Miskolc-Tapolca. Szintemelkedés 500 m körüli, a táv pedig egészen pontosan 19,9 km. Menetidő, 6,5 óra, ebből egy óra falatozás a fent említett étteremben.
Másnap a hölgyek elmaradtak mellőlem, más dolguk támadván. Helyettük csatlakozott Zoli barátom, aki szintén nem bír otthon ülni a jó meleg tűzhely mellett és majszolni a vasárnapi húslevest, hanem inkább túrázni indult jómagammal. Mivel szombaton jól kihajtottam magam, ma már csak egy kisebb kiruccanást terveztem tavi piknikkel, virsli sütögetéssel, pihenéssel egybekötve. Helyette természetesen kaptunk a nyakunk közé áldást - békességet már csak idehaza a jó kis sörömet szorongatva - hó, jég, sár képében, némi crossovert két jelzett út között az erdőn keresztül (mert arra egyrészt rövidebb, másrészt arra időben is jobban járunk...), egy barlang meg nem találását és cserébe egy másik barlang megtekintését. Találkoztunk jó sok másik túrázóval az erdőben, ami egyáltalán nem jellemző és csak néhány vadásszal, ami viszont jellemző, viszont még így is túl sok belőlük. Igaz, előre köszöntek, amit nem is tudok mire vélni... Ja, ami külön öröm volt a mai napban - sőt, öröm é bódottág - hogy az előző nap felhólyagosodott lábam nem gyötört meg nagyon és (szinte) bicegés nélkül tudtam teljesíteni a napi penzumot, ami valahogy imígyen alakult, 23,1 km, táv, 500-600 m szint, 7 órányi kutyagolás. Az útvonal Miskolc-Majálispark- Andókút- Magoskő- Csókás- Molnárszikla- Majálispark. Közben nem ittunk forralt bort - mondjuk előző nap sem -, viszont ettünk jó sok szendvicset - többek között előző napi "madárláttát", láttunk rókát - nem, nem az előző napi szendvics miatt - hanem igazi lomposfarkút, vörösbundásat. Csak sajnos pont akkor lemerült a fotómasina akkuja, így a "tyúkrabló" azonosítatlan marad, a fantomképhez pedig túl messze volt (far, far away...). Összességében úgy érzem jól felkészültem a jövő heti túrára. A távot végigjártam, a szintet megfeleztem, a vízhólyagot begyűjtöttem és túléltem, a társaságot 500 %-osan túlteljesítettem (mivel telj. túrán egyedül vagyok), szóval panaszra semmi okom sincs. Remélem a jövő szombaton este is ez lesz a véleményem...
No, ennyi!
S.
Kedvencek
Digg
Del.icio.us
StumbleUpon
Google
) 
