Nossss, eljöttem Sheffieldből, de még utoljára csak belefért egy ilyen affér : 

Szóval jött a taxim kb 2.15 re. Megint összejött az hogy valami fiatalt kapok, ezúttal pakisztáni pasi volt, nem nézett ki rosszul csak körszakálla volt kb 2-3 mm es plusz leritt róla hogy húszassal kezdődi :/ mármint a kora. Szinte egész úton beszélgettünk, ha csend volt is az csak azért mert én nem folytattam a beszélgetést, de aztán ő kérdezett újabb dolgot, pl hogy szeretem-e az állatokat és mondtam hogy egész állatkertem van és hogy egy ludat szeretnék egy kicsi kis totyogó gágogó csodát. Megkérdezte, hogy nem gondoltam-e még bárban táncolós melóra... De jó hogy ő neki is ilyen dolgok jutnak eszébe rólam.. remek   Elmondta hogy 7 azaz HÉÉÉT tezsdvírével él itt plusz a szülei. Ez valami hihtetlen. Tegnap ment elöttem kínosan lassan egy 6 gyerekes anya. 4 kölyök rohangált mellette plusz duplahelyes babakocsit tolt, én nem értem miért kell magából ennyi gyereket kipréselnie. Egy egész sereg. Ez már nem vicc, de most komolyan, egy egész doboz gyümölcslé elfogy mire mindegyik kap egy pohárral, hogy a csokiról ne is beszéljek.

Jó eza család akinél most vagyok – au pair, azaz bébiszitter-féle-  30as éveik közepén járnak a szülők, a kislány 2 a kisfiú 5 éves –hiperaktív és terrorista néha..

Azt hittem tökéletes család, de ahogy teltek a napok, kijött hogy nem is alszanak együtt a szülők, plusz az anyuka ilyen domina féle vagyis így parancsolgat a pasinak, olyan. furcsa. Az is még hogy a nő nem igazán szép meg úgy alkatra se egy hűha, viszont! az apa az hajajj És akkor még a rokonokról nem beszéltünk.. 

Igazi angol ház ezis, papír falak, papír padlóval. Tehát ha leejtenek egy zacskót az emeleten azt hallom a földszinten, ahogy földetér. Recseg, ropog a ház. Hihetetlen eza nép különben, olyan eza család nekem, mintha kb a kutyámat gondoznám, etetem őket meg takarítok utánuk. Kb semmi gyakorlatiasság nincs bennük, és meg vannak döbbenve azon ha eszembe jut alufóliát tenni a csirkére mielőtt beteszem a sütőbe 3órára. Az egyetlen dolog ami itt tulajdonképpen tetszik az az iskolai egyenruhákhoz tartozó jumper, azaz pulcsi, aztökjó  

Tegnap kivittem a kölyköket a parkba játszani, és megdöbbentve láttam ahogy egy kb. 10 éves lány modellnek volt beöltözetve, játszótérre ki lett engedve egybeminiruhaszoknyába meg egy karján annyi karkötő volt h majdnem tele volt a könyökéig kb. és folyton elhagyta az egyiket… nem csak hogy a ruhái voltak magazinlányosak, az alakja is, ugyanis kísértetiesen hasonlított szegény inkább egy pókra, mint egy lányra. Legalábbis a végtagjai. De a szülei ügyesen összerakták őt, mert viselkedésre is pont ilyen kiállhatatlan volt, folyton ő akart a középpontba lenni és ha a fiúk ő rá figyeltek, bedühödött és íííííggy, örjöngeni kezdett... 

Az is fura itt hogy minden aprós sz.rsgáon elkezdenek hisztizni a kicsik, például ha meglátnak egy legyet elkezdenek bömbölni. Jobb ha nemtudjátok, mi történik akkor ha neadjisten megbotlanak. A lényeg az, hogy én akkor bőgtem ha vérzett a térdem, nem pedig ha 10cm-t estem a földtől számítva.

Azt sem bírom megérteni, hogy miért egyszerűbb úgy élniük, hogy mind a nő és a férfi résznek is teljesállásban dolgozik, azaz 8 órától kb este 8 ig, és abszolút semmire nincs idejük – azaz de, este elmennek a kocsmába egy egy sörre..- a gyerekeiket alig látják, gyakorlatilag nem is ismerik, és egyszerűbb a világvégéről szerezni egy húsz év hangsúlyozom 20 év körüli lányt, aki vigyáz a gyerekekre, főz rájuk, gondozza őket, és rendbe tartja az egész (!) házat. 

Itt valami nagyon nincs jól ezzel szerintem, és az a baj, hogy ebben az országban, minimum minden harmadik család alkalmaz egy-egy ilyen lányt. 

Ha időt tölt is a gyerekkel a szülő, kb fél óra mulva ideggörcsöt kap tőlük, de azért mi – bébiszitterek- legyünk b.szott türelmesek is ám… 

A kaja még továbbra is gáz, nekem jó mert én nem szeretek 10percnél tovább várni a kajámra amit csinálok- de én tudom h már nem sokáig kell ilyet ennem- egyszerűen hihetetlen hogy hogy lehet ilyen szarokat enni, de most komolyan. 

Az egyetlen dolog ami miatt nem őrültem még meg, aza kutya. Elviszem mindennap egy nagyon szép nagy mezőre és bejárjuk az erdőt is, hihetetlenül jó. Mindennap megtudom nézni  naplementét, és sétálok, sokat sokat sokaaaat 

Csak a gyerekek készítenek ki, hisztisek, de mindenért, és ezt utálom, emelett akkor hallgatnak az emberre ha már ordítanak rájuk, és ezt is utálom, mert én nem ordítok.

De ettől függetlenül, két és fél hét múlva hazaszökök. Sosem tudok semmihez sem kötődni elég sokáig.. plusz nem is jövök vissza, mert suli szünet lesz és ennyire b.szhatok ki magammal  És nem tudok tovább menekülni az elől, ami elől megint kijöttem inkább.

De elöbb…

H.lyepasik vol.2: 

Azt hinné a húsz éves szomorúszemű naiv lány, hogy a férfi 37 éves korára megtanul kissé normális lenni. De sajna megint csalódnia kellett... 

Elmentem a multkor azzal a „kedves ismerőssel” Cambridge-be aki már hetek óta húzza a fülem hogy menjünk el oda. Jóó mondom legalább egy szabad nap kilőve, van programom. Nem gyanítottam semmit mert kb mindennap beszéltünk (msn) és mindennap min. 1 emilt irtunk egymásnak. Levélbe is feltűnt pár stiklije, de valahogy úgy átsiklottam felette. Kár volt. Kezdte ott hogy hisztizett amiért én csak délután 2től érek rá, mert hogy ő egy jó napot szeretne velem tölteni nem csak 1-2 órát, ha már vezet értem vagy 2,5-et. Persze jogos.

Kiszáll a kocsiból.. Tartás nuku, feje még oké, cuccai utlragáááz  Nembaj nembaj még menthető mindez ha állatjó a stílusa és vicces. DENEM. Kiderült, hogy hiába a sok levelezés, a férfias hang a telóba, neeeem sajnos pont kifogtam egy szefós gypst... Vett egy plüss kutyát, nekem. - nem ez nem cuki hanem rémisztő, legalábbis első találkozáskor eléggé az! Meg amúgyis most ezt mihiéhért? Elmondta hogy elromlott a gps-e és el is tévedt mire ideért. És hogy minden évben új autót vesz mert, mindig olyat választ ami egy év után tönkre megy és több pénz lenne megjavíttatni mint egy újat venni... -lúzer. Továbbá lefulladt a piros lámpánál...- lúzer. Nem nagyon beszélt az úton, azaz eleinte én csacsogtam, ez a jobbik fele, aztán azon gondolkodtam hogy ez így nem lesz túl jó mert folyton én nem szeretek sokáig beszélni, aztán rákezdett ő: „és ez a kocsi ennyi és ennyi köbméterű motorral bír és illene magától váltania nem pedig nekem kéne...blablablabalablalablabalablablabalbablaablablablablalaaaaaaaaa” 

Atyaúúúúristen. Rájöttem, hogy 6 óra a max amit egyhuzamba együtt töltöttem egy sráccal, mármint hogy csak úgy vagyunk beszélgetünk meg minden, de akkor is totál szerelmes voltam csak azért. Aztán összevettem a dolgot, azzal hogy nem elég hogy egy gyakorlatilag vadideggel fogok x órát eltölteni, de még ráadásul fogyatékos is. Néha úgy ki tudok szúrni magammal....

 Mindegy megérkeztünk Cambridge-be, szép város tulajdonképpen, csak mivel vasárnap volt ezért jó zsúfolt volt minden, amit nem szeretek. Voltak szép nagy parkok, voltak KACSÁÁÁK   egyet meg is kergettem   Nagy régi épületek, meg iskolák, sok sok bolt, meg utcazenészek, volt egy olaszos fickó, kint ült és gitározott, kalapban. Naaagggyon tetszett, őt bámultam amíg majszolotam a kaját a „lúzerrel”. Menet közben,  többször is megpróbálkozott azzal hogy megfogja a derekam, de igenhamar elhúzodtam a közeléből, a végén már ilyen 10 perces hallgatások voltak, ami neki elég kínos volt.. elég sok cigit elszívott szegény 

Én szeretek csendben mászkálni, és nem érzem szükségét annak hogy folyton pof. beszélni kelljen valamiről. Ő úgylátszik ezt nem díjazta, mert 3 szor kérdezte meg egyhuzamba hogy mihez lenne kedvem és hogy miért vagyok ilyen csendes. Az utolsó stiklije, mikor azt mondta: „ssssszzzóval mit szeretnél csinálni???” és átkarolta a derekamat és megfogta a karomat... Szóltam neki hogy ezt b.romi gyorsan hagyja abba és hogy legszívesebben csak aludnék... Nem esett le neki csak fél óra múlva, mikor is: „Jó. Hazaviszlek”... -EEZAAAZZZ! 

Újabb félóra néma séta következett, mikor is az agyam elkezdett azon kattogni hogy ugyan mennyire lehet szefós és ideges amiatt hogy vezetett 4 órát kb, a semmiért. És hogy mennyi az esély hogy épségben hazajutok általa. Elég karcsú aránynak tartottam, ezért – na és azért mert baomian unatkoztam- kitaláltam, hogy meg kéne lógni mellőle 

Egyszer még az elején megálltam h bekössem a cipőmet és nem vette észre hogy lemaradtam csak ilyen 5 méter után. Ezen gondolaton elindulva vaciláltam, hogy lemaradok 3 lépésnyit majd beugrok egy boltba gyorsan, sajnos a legtöbb bolt bejárata min.: 1,5 m -re volt tőlünk, így kitaláltam hogy bemegyek a Starbucks-ba wc-re mert amugy is kellett, és reménykedtem benne hogy ez is olyan kétbejáratos kv-zó. De amilyen az én szerencsém...  Aztán azt gondoltam, talán ő veszi a lapot és lelép, mert nem siettem kifelé...

Mikor kiléptem nem láttam, egy pillanatig felröppent a remény bennem, aztán egy h.lye érzés nem hagyott és mikor jobbra néztem há' nem ott várt rám?! 

Na mondom kész, van 500 méter a parkolóig, elb.sztam. Odament az autómatához és fizetett, közben azon gondolkoztam hogy akár el is rohanhatnék most mert úgy bele van bújva a masinába, ám ekkor elkezdett pittyegni a gép. Azt hittem végzett, de nem! A gép nem fogadott el valamit Itt az égi jel gondoltam, kaptam még egy esélyt, és most már tényleg lépni kell. Mikor sorra került, egy határozott mozdulattal elindultam a lépcsőn (nem látott rá) és végig szaladtam hátul a fal mentén (erre se látott rá) Nevetve futottam be a következő kis sikátorba,  majd be a parkba, leültem és megszámoltam a pénzem. A tegnapi shopping után igencsak gyászos a készlet: 12 font apróba. Plusz a bankkártyán még egy csomó, csak annak elfelejtettem a pin-kódját 

Szóval, fel akartam hívni a barátnőmet hogy elnevessem neki milyen gááázos sztorim van már megint, de nem vette fel, majd valahogy kikapcsoltam a telefonom, pedig nem is akartam, nemtom hogy csináltam. Eljutottam egy plázába, ott találtam egy térképet a városról és megkerestem a vasútállomást, gyalogoltam vagy 20 percet. Tényleg szép város amúgy, és most már micsoda sztorim is van hozzá!   Amíg álltam a pirosnál, szerelmes lettem a szemben álló 30 körüli szomorú túratáskás (!) srácba   gyorsan változik itt minden. 10 percet vártam a vonatnál, azaz ez valahogy busz járat volt, de a first- vonatos cégé. Mikor elindult a busz mondom, megnézem az időt, ekkor láttam hogy kikapcsoltam a telefonom. Bekapcsolom, 3 üzenet plusz foggggalmam sincs mennyi nem fogadott hívás.. Feladó: A fogyatékos   1.: „ Hol vagy?” 2.:„Miért tűntél el? Ha ennyi eszed van akkor találj haza egyedül” 3.:„Visszajöttem a városba, hogy megkeresselek, de nincs bekapcsolva a telefonod, ha akarsz hivj fel és mondd meg hogy mit akarsz!”

5 percig volt bekapcsolva a telefonom, míg barátnőmmel beszéltem, ez idő alatt kétszer hívott a faszi 

Mostmár a "ne vedd fel" név mellé társul egy "ezt se vedd fel" név is a telefonomban 

Csináltam képeket amúgy, mert nagyon szép tájak vannak az ilyen országutak mentén is, ezért szeretek én nagyon durván itt utazgatni, valahogy függő vagyok vagy ilyesmi 

Többet nem írok, ha csak csoda nem történik 

Pacsi,

Fule, mega Pottyosnyuszicsodakutya