Szeretem a telet, a havat. Misztikussá varázsolja még a városi környezetet is. Befed mindent a szikrázó fehérség. Bármilyen szögből nézed, minden csillog... Lelassul az élet, alig van autó az úton, az emberek összemosolyognak az utcán.
Fantasztikus...
Délután elindultunk hogy térdig, combig gázoljunk a hóban. Ahogy haladtam, és taposgáltam, szökelltem, dúrtam a havat éreztem hogy egyre kisebb, és kisebb vagyok... összetöpörödtem... gyerek lettem... Hurrááá!
Belefetrengtem, kapálóztam, úsztam, háton-hason-pillangót-mellet. Kartempó-lábtempó. Feszített "víz"tükör. Mégis csak tudok úszni! Ment a levegővétel is. Keményen küzdöttem az előrejutásért. 10 másodperc alatt úsztam 5 m-ert.
Nagyfiam azt mondta hogy nagyon megy ez az úszás nekem, majd megpróbálhatnám a folyékony halmazállapotút is... :)
Nagyokat nevettünk a gyerekekkel. Mások is hasukat fogva nevettek rajtunk, amit mi leműveltünk a hóban.
Szűz hóba készültek a hó-angyalok.
Aztán felfedeztünk egy magas "hegyláncot" az egyik áruház parkolójában. Oda dúrta, és tornyozta fel a gép a havat. 50-70 m hosszú, és néhol 3-4 m magas hegy képződött.
Összenéztünk, kacsintottunk. HEGY!!!
-Anya, megmásszuk?
-Naná, fiam.
-Anya, gyakorlom a lépéstechnikát.
-Gyakoroljad, fiam.
Kissé L alakot formáló vonulat, K-Ny irányban volt hosszabb. Mondtam hogy mindenképp Kelet felől kezdjük, mert jó eséllyel még világos lesz mire leérünk a Ny-i oldalon. (nem hoztunk fejlámpát) :)))
Szóval felléptünk.
Ebből az irányból meredekebb volt, de gondosan megterveztük az utat.
-Anya, lehetek Én a magashegyi vezető?
-Hát persze fiam.
-Anya, kitaposom neked az ösvényt, gyere a lépésnyomban.
-Oké, fiam.
Szerpentinen kaptattunk hogy ne legyen olyan megeröltető a hirtelen szintkülönbség.
Felértünk a hágóra, kicsit szusszantunk. Letekintve láttuk ahogy kínlódnak az emberek a bevásárlókocsikkal, mert lehetetlen gurítani a hóban. Tovább menve egy kis párkány következik fölötte jelentős emelkedő.
-Anya, össze kéne kötni magunkat nehogy visszacsússzunk.
-Nincs kötél fiam.
-Anya itt a sálam.
-Okos vagy fiam.
-Anya, lehet sálból "perecet" kötni?
-Naná fiam. Itt van az enyém is.
Amíg kötögettünk, standot is építettünk, mert a szél is feltámadt, és elég kitett helyen voltunk. Mikor elkészültünk indultunk tovább egy síma sötétkék polár sállal, és egy csíkos rojtos fehér kötött sállal összekötve.
Felértünk a gerincre ahonnan szinte karnyújtásnyira volt a Csúcs.
Néhány ember fejét, és kezét rázva nézett felénk lentről, hogy mi ja zIsten csudájának mászunk végig az összetolt hó tetején.
Azonban mi már alig hallottuk a bevásárlókocsik jellegzetes zörgését.
Csúcskereszt nem volt, de ettől függetlenül, jólesően mosolyogva elmajszoltuk a csokit ami a zsebünkben lapult. Aztán a gerincen továbbhaladva Ny-i irányban lassan elkezdtünk ereszkedni. Nagyobb rögök akadályoztak menet közben. De a már jól elsajátított cikk-cakk technikával egy kisebb völgyben találtuk magunkat.
Lent Fifike ugat, de cefetül...
-Fifike, Fifike nem hallgatsz el mindjárt! Fifike hallgassál már el, nem látod hogy bolondok?
Fifikének azonban sehogysem akaródzott be fogni a száját. Végül ölbe vette anyuci és beültek az autóba.
Mindeközben mi szerencsésen leértünk napnyugta előtt a monumentális hegyről. Lehámoztuk magunkról a kötést, és vissza tekertük a nyakunkba a sálat. Néhány ember odajött és megkérdezte mit csináltunk ott fenn?
Kicsim válaszol:
-Hegyet másztunk
-Hegyet??? Felszökő szemöldökkel, és heves fejrázás közepette odébb mentek...
-Anya holnap a Nyugati oldalról kéne felmenni
-Úgy lesz fiam.
Hát így van ez mifelénk... nem vagyunk bolondok, csak erős a fantáziánk... bevásárlóközpontba érkezők a tanui az eseménynek, de amíg ők Vásárhelyen voltak, mi az "Alpokban"
Kedvencek
Digg
Del.icio.us
StumbleUpon
Google
