sziasztok,félig meddig beszterceinek mondhatom magam, a Krízna az egyik szerelmem.de tudom, hogy vigyázni kell vele, sajnos ismerek én is családot,akinek a fiúk ott veszett a barátnőjével...ez mindenütt megeshet, csak tudom, hogy lent BB-n csodaszép idő van, fennt a csúcson simán elkaphat egy vihar...voltam fennt én is,hogy az orromig nem lehetett ellátni.aki nem ismeri a környéket, én is Tureckát javasolnám.

de Húsvétkor most én is meglepődtem, mert bringázni kimentem, és a hó az nagyon lent volt,szerencsére jól letaposott,meg sifutók által kijárt, úgyhogy tekertem egy jót hóban...

sok sikert,és hajrá neki még egyszer...akit érdekel,segíthetek

 Te aztán meg tudod választani az úticélt és főleg az időpontját.... Mintha magam látnám, úgy 10 évvel ezelőtt!!!  

Nem baj! Megtanulod idővel, csak addig is túl kell élni!!!  

Csípem a Mackó mesés humorotokat!

repeics, guruloo, kallaipisti, Angyom, KÖSZÖNÖM!   

petour:  Vészcsengős, túlélős, szenvedő szerkezetes, mikorérünkmárhaza... túrákra én sem viszem a fiaim. Azonkívül mindenhova....  :)   Viszont saját testi/lelki erőm pallérozására kell olykor egy-egy (nemilyennektervezetthogyamacsakrugjameg) túra. Hogy Én is egyszer "vén róka" lehessek.  

pavluxek:  Tök igazad van kék/zöld ügyileg. Bár nem én voltam a túra vezetője, de ha legközelebb arra járok/járunk akkor megpróbálok tegező viszonyba kerülni a Fátrával, mert meseszép, de tekintélyt parancsoló vidék.  

Paya:  Kk. azaz kiskorú Medve László, továbbiakban Maci Laci ásítozva próbálgatta szétválasztani a méztől összeragadozott lapokat. A Dörmögő Dömötör tavaly novemberi számát. Aztán félre tette olvasnivalóját, mert édesapja odahívta a barlang ablakához.

-Nézd fiam, látod ott azokat a hülyéket?

-Igen apa.

-Olyan mezítlábas, szemüvegeset ne egyél, mert bélcsavarodást kapsz tőle...

Kell a kihívás, bár érdemesebb személyesen utánanézni a túra előtt az időjárásnak, és a túraútvonalnak is. Nem elég az "én már jártam ott" szöveg a havertól.

(Bakancsimpregnálás, és száraz maradsz! Már én is tanultam az esetből nemrég)

Szal jó kis túra volt ez, ilyeneket én is csípem!

Én is gondolkoztam a Fátrán, miután az eredeti terv nem jött össze a kérdéses hétvégére - de aztán hallgattam Párom józan eszére, ha már a sajátom elmegy néha, és veszteg maradtunk Az előrejelzések pontosan azt jósolták, amit tapasztaltatok, emlékezetes túra lehetett!!

Ja! Persze Tureckára kocsival is át lehet menni, pont a sípályával szemben van a parkoló. Talán nem véletlenül...

Igen, ha a Fátra nem tegeződik, akkor tényleg nem tegeződik! A Májer-szikla felől télen 4 próbálkozásból 2 bejön, 2 nem. Vagy a nagy hó miatt járhatatlan, vagy a csúcs alatti erdős-jeges-havas sziklakatlanokban akad el az ember de legalábbis az ideje és energiája javát itt fölemészti. Idén szokatlanul sok, 160cm hó van még fönt, úgyhogy esélyetek sem volt a feljutásra ezen az útvonalon. Célszerű ilyenkor a völgyi zöld jelzésen átgyalogolni Tureckára és a sípályák mentén, a sárga sávon felkapaszkodni a főgerincre. Ez azért is jobb, mert nem olyan meredek, nem olyan mélyhavas, és a helybéliek is itt járnak fel (mindennap akad néhány elvetemült), ezért nem kell a havat törni, úgyis lesz friss nyom, amíg be nem fújja a szél. Odafönt a gerinc most teljesen el van jegesedve, úgyhogy a hágóvas sem luxuscikk ilyenkor - mint általában a jó minöségű, a helynek és körülményeknek megfelelő felszerelés soha. A Nagy-Fátra nincs ugyan 1600m magas, de ugyanolyan jól meg lehet ott halni, mint a Gyömbéren... A lényeg, hogy mind megvagytok és helyi tapasztalatokkal meg jótanáccsal most már ki vagytok tömve - neki lehet szaladni majd ismét!

Tizen-huszonévesen még én is tudatosan kerestem a legőrültebb helyzeteket: hóviharban 30 km, napokig zuhogó eső, éjszakai túra lámpa nélkül, kőriserdő széltörés idején, és más nyalánkságok. Kellett a virtus, a balhé, az életveszély.

Aztán mikor megszületett a fiam, eladtam a szeretett Sport Czetka motoromat, az árából minőségi túlélőcuccokat  vettem, és többé nem hagytam figyelmen kívül, amikor megszólalt a belső vészcsengő. 

Ma sem beszélem le a fiatalokat, hogy kipróbálják magukat szélsőséges viszonyok között, mert egyszer majd közülük kerülnek ki azok a vén rókák, akik tanítani fogják a kezdőknek a túrázás fogásait, túlélési technikáit, és - mindenek előtt - a lelki kondíció kifejlesztésének útját.   

A blog remekül érzékelteti, hogyan lehet nem normális helyzetekben is normálisnak maradni és jó döntéseket hozni. A szerző jó stílus-érzékkel és nem akármilyen: humorral tuningolt akaraterővel rendelkezik. Vele bárki bátran elindulhat bárhová.

Csak egyetlen megjegyzés: bizonytalan kimenetelű, extrémbe hajló túrára kizárólag pánik-helyzetben kipróbált, összeszokott társasággal indulj el, mert nem elég, hogy Te megúszod valahogy ép bőrrel, a társaiddal szemben is felelősséggel tartozol, s ez alól soha nincs felmentés!