Kedves Földönjáró Kollégák.

 

 

Megosztom véletek, kissé túlélőtúrába hajló Fátrai kiruccanásomat, avagy hogy tanultam meg két lábbal kesztyűbe dudálni... 

 

 

Bevállaltuk a Fátrát így tavasz előn...

Ha belekezdek valamibe, azt nem adom fel. No mármost hétvégén fel kellett hogy adjunk egy Nagy Fátra túrát. 

Pedig én soha nem adok fel semmit, de itt nem tehettünk mást.

 

Március utolsó napján, reggel 9 óra után értünk ki Szlovákiába, Stare Hory-ba, ahonnan indul a kék jelzés a Majerova Skala sziklakilátón keresztül az út, egész a Krizna-Ostredokig. 

Hideg csípős idő fogadott a parkolóban, és szitáló eső. Én meg olyan hülye voltam hogy nem akartam magam túlpakolni, így nem a téli bakimat vittem hanem a nyárit, kamáslival. Kicsi kaja, kicsi víz, és ennyi... Elvégre gondoltam ez nem lesz olyan havas mint február elején a Gyömbér... Nem a f...szt...
Alig mentünk 1-2 órát hó is esett.

A túra vezetője volt már két éve itt, de nyáron. Így eshetett meg hogy kissé belementünk becsukott szemmel a málnásba, még szerencse hogy macival nem találkoztunk. Előző nap belepillantottam a térképbe, és keserves kaptatós emelkedőt jeleztek a szintvonal sűrűségek. Nos, meg is volt az emelkedés.. de aztán mintha kiegyenesedett volna az út előtünk, és valami zöld ferde sáv jelzés jött szembe... 
Addigra már erősen szakadt az eső, s százágra sütött a nap. Észrevettük hogy a "lábunk" alatt szivárvány feszül a völgyben. Fantasztikus volt. Még nem láttam ilyet. Általában szivárványt az ég felé tekintve nézünk, de itt lent láttuk a völgyben... Meseszép  
Aztán megint eső, és olyan vad szél hogy a felhők rohanvást szaladtak az égen...
A cipőmből bugyogott a víz, de mentem kitartóan..

-Mondom, szerintem meglehetősen rossz felé megyünk, mert ez a kék, zöld lett.
-A GPS ezt az utat mutatja...(jött a válasz) Nézd!
-Mondom, nekem ne mutassál semmit, mert kütyü allergiám van.
-Inkább add ide a térképet. Van?
-Van...
-No, barátom tudod-e hol vagyunk? Bökjél oda a térképen...
-???
-Najakkó, újratervezés...
-...pedig a GPS szerint ez a jó út.
-Hova?
-???
-Najakkó öntsünk tiszta vizet a GPS-be, vissza kéne fordulni és megkeresni a kék jelet, oszt veretni felfelé most már (denagyon). Veszítettünk egy csomó időt, az időjárás sem tetszik, ne akarjunk mindenáron "oda" képzelni olyan utat ami nincs ott... inkább vissza kell fordulni addig a pontig amit még be tudunk azonosítani...
-???
-H(f)átra arc.
Nini, meglett a kék... Hajrá... 900 m körül már térdig szakadoztunk bele a hóba. Mondanom se kell hogy a víz már a bokámnál bugyogott ki a cipőmből és úgy fázott a lábam hogy majd lefagyott. A k...va életbe, hogy pont most nem hoztam se zoknit, se jó cipőt, se semmit. A problémát pedig orvosolni kell de nagyon gyorsan...

Megálltunk szerelvényt igazítani. Mindenkinek tátva maradt a szája attól amit csináltam...
Aki ismer, tudja hogy én mindig azonnal megoldom a felmerülő problémát a rendelkezésemre álló eszközökkel...
Levetettem a cipőmet, kiöntöttem a vizet, kifacsartam a zoknit, és leültem egy kőre. Lehúztam kezeimről a kesztyűmet, és felhúztam a lábamra újjanként... 
-???????????!!!!!!!!!!! Kesztyű a lábon??? 5-5 (én nyertem)
Aztán kiforgattam a kajámat a hátizsákomba, és a zacskókat a felhúztam a lábamra, úgy hogy szépen behajtogattam a kilógó kesztyű újjakat. Aztán visszavettem elegánsan a cipőmet, és megettem a kaját...
A többiek dobták egy hátast, hogy nem vagyok normális... Mondom tudom, de legalább fényévekkel jobban éreztem magam száraz lábbal. 

Elindultunk felfelé. Képzeljétek olyan hó volt bent a fák közt is hogy szabályos hópárkányokat sodort a szél, aztán egy kisebb lavinán verekedtük át magunkat a hegyoldalon.

Még nem láttam ilyet. Úgy nézett ki mint egy hatalmas púpos hópaplan, tele ágakkal, törmelékkel. Érdekes....

Fentebb már akkora hó volt hogy combig szakadoztunk bele. Egyik társunk majdhogy sírva fordult vissza, mert szegénykém a súlya miatt mégjobban besűllyedt. Sajnáltam mert nagy küzdelem lehetett neki.
Akik folytattuk az utat, nyom híjján magunknak kellett töni az "ösvényt". Aszittem szét szakadok, mert olyan viharos szél támadt hogy szinte bele kellett feküdni a nyomba.

Na mondom, csak ezt éljük túl...

El nem hiszitek mit dolgoztunk egymást váltva, a lépésnyomot taposva hogy feljussunk a Majerova Skala sziklakilátóhoz. Rengeteg idő elment azzal hogy eltévedtünk, azzal hogy bevártuk a lemaradókat, és végül a tetejébe fönt olyan jégesőt kaptunk hogy komolyan mondom féltem... 
Na itt döntöttük el hogy nincs értelme végig menni a gerincen mert ott hagyjuk a fogunkat.
Visszafordultunk, és örültünk hogy eddig is feljutottunk.
Lent a parkolóban, átázva, átfázva behuppantunk az autóba, és uzsgyi vissza Magyarországra. Este nem győztük nyomatni a pálinkát.. "gyógyászatilag"

 

 

Hát így történt.

Az év ebben a szakában már elég nyűgös az ilyesmi. Egyrészt olvad, máskor fagy, néha eső esik, máskor hó, ráadásul a meglévő hó minősége is egész tág határok között változhat. Szóval kaptunk mindent. Hideget, meleget, esőt, havat, szivárványt, szélvihart, jégesőt. No, de a legtutibb mégiscsak az volt mikor kesztyűt húztam a lábamra...    

Azóta érdemei elismerése mellett előléptettem lábtyűvé