Túra és Túratárs kereső közösségi oldal
Üdv a Túratárs-on, jelenleg Vendégként vagy itt. Jelentkezz be vagy Regisztrálj itt <<<
TÚRATÁRS CHAT | RAKJ A KEDVENCEKBE
TÚRABLOGOK  
 

Schneeberg
2012/05/07 20:15:22 Küldte: Dors

Schneeberg

Ébredés . Sokadszor, de most már tényleg meg is kellene mozdulni. Odébb teszem a fejem, mintha égne a bőr a tarkómon. Emelem a takarót a karommal, de majd leszakad. Rámarkolok a csücskére, na az ám a gyönyör! Húznám fel a térdem, fordulok, és ez már tényleg nem megy hangos nyögések nélkül. Kis idő és tisztul az agyam, ja persze, csak túrázni voltam tegnap, és a tünetek alapján úgy 4 napon belül gyógyulok.A gonosz szalonna a tegnapi durva bánásmódot heveny tejsavtermeléssel bosszulta meg .

Na de kezdjük az elején! Úgy egy hónapja Péter a profil, az első blog, és a Tátra képeim alapján megkeresett egy ajánlattal: másszunk hegyet. Tátra, Alpok, ilyesmik. Hűűha. Okés. Én éppen csak kóstolgatom a hegyeket, de ő már rég nagykanállal falja őket. Találkozzunk, kicsit objektívebben fel tudjuk mérni, hogy mire vagyok elegendő. Na szóval bemelegítésnek Ironman és Bridget Jones  együtt megy Schneeberget mászni április végén a hosszú hétvégén. Addig is minden szabad hétvégén rákészülés: itthon 1 napos túrákkal (táv 20 km felett). A túra előtti hét kemény volt, fogfájás, amiatt egy hét bébiételen (ezt Péternek nem is mondtam). Persze nem ezen múlt, hogy Dors bizony még mindig lekvár, félt is attól, hogy hogy szerepel majd. Az időjárás előrejelzés egy darabig nem kecsegtetett, aztán egy héttel az indulás előtt már csak napsütést, 25 fokot, láttunk.

Aztán eljött a Nagy Nap. Szombaton rápihenés, majd vasárnap kelés 4:30-kor , találkozó a Nyugati óránál, indulás 5-kor hajnalban, amikor az emberek buliból szállingóznak hazafelé. Rapid coffeebreak az autópályán a határnál, a következő megálló már Losenheim Puchberg felől. A tekintélyt parancsoló hegygerinc szépen látszik az odavezető útról, meg is álltunk fényképezni. Péter elmutogatta, hogy hol fogunk jobb oldalon fel, majd bal oldalon lejönni. Okés. Azért mi ezt némileg cizelláljuk pár órán kersztül. Úgy 9:15-re értünk a sífelvonó parkolójába. Felvonóval (6,5 EUR) + kis sétával lehetett vagy 15 perc felérni az Edelweisshütte-hez. Kis bemelegítésnek gyalog is vállalható ez a szakasz, de mi inkább a gyorsabb utat választottuk. Az Edelweisshütte 1248 méteren van, innen megyünk fel 2076 méterre. Kis rákészülés: smink naptejjel, túrabot állítás, kicsi pózolás a webkamerának. Tapintható az izgalom, ami Péterből árad: menjünk máááár. Az izgalom nálam is megvan, gyomortájt kicsit érezteti a hatását, kicsi félelemmel vegyes, nem baj, majd elmúlik .

SchneebergA sárga jelzést kell megtalálni, ami a hütténél nem is olyan egyszerű: a ház mögött közvetlenül kis füves domb van szögesdróttal a bocik távoltartására. A felső sarkában, ahol az erdő kezdődik, ott egy szűk trükkös léckerítés/átjáró után a fákon már van felfestés. Az út (Fadensteig) itt fák között halad, meredeken emelkedik, mi még hófoltokkal is találkoztunk. Pétert ment elől, viszonylag gyorsan haladtunk, de sokszor megálltunk szusszanni. Ahogy kiértünk az erdőből a törpefenyők közé, csomó embert láttunk felfelé araszolni cikk-cakkban, bennünket is sokan elkerültek, sokan cipelték a túrasílécet.

Edelweisshütte

Nézni kellett nagyon, hogy hova lépünk, a nedves, havas, száraz szakaszok váltották egymást. Péter egy nehezebb részre számított ezen a szakaszon, ott drótkötél is van, és ott még havon kell átkelni. Na szóval közvetlen előtte volt egy húzósabb rész, a bot útban volt, a kezet kellett használni. A sziklán, amire lépni kellett csorgott a víz, fölötte olvadt a hó. Kicsit sáros is volt, hogy jobban csússzon. Amíg a fogást-lépést kerestem, oldalról fentről kövek indultak meg. Na ez elég volt ahhoz, hogy le is blokkoljak. Csak néztem hogy jönnek a tojásnyi kövek felém, holott villámgyorsan el kellett volna tűnni előlük . Megúsztam, egy talált el a kezem szárán, így utólag inkább rovarcsípésnek látszik. Azért ez megijesztett, enyhe tremorban keltem át az előbb említett drótköteles havas részen.

Fadensteig

Kb. fél óra alatt értünk fel a sziklák oldalában. Arra számítottam ez már a gerinc, hegytető, de innen keleti irányba még erősen emelkedett a hegyoldal de már nem sziklás,  hanem széles füves, törpefenyős volt a terep. Innen még kicsit több mint 300 méter szintre van a csúcs, és nem is látni. Kiértünk a szélárnyékból: ha nem figyeltünk fel is tudott volna borítani. Mivel innen még igencsak kapaszkodni kellett, és részemről lógó nyelvvel kapkodtam a levegőt , a hűvös szél kimondottan jól esett, bár pont szembe kaptuk. Többször megálltunk nézegetni kelet felé, amerre az Alpok hegyláncai sorakoztak, és visszatornászni a pulzust az üzemi határok közé.

 

én

Fischerhütte

 

Klosterwappen

Délre értünk fel a Fischerhüttéhez, felmerült, hogy először a csúcs, aztán hütte, de én ragaszkodtam a fordított sorrendhez . Ideje volt pár dolgot visszapótolni. Benn meleg, és tömeg fogadott, vidám hangulattal megspékelve – amilyennek lennie kell egy ilyen helynek. A házi gombócleves jó, merem ajánlani. Egy üdítővel ez 7€-ből meg is van. Száradás és ejtőzés közben megállapítottam, hogy nem a huszonévesek körében dívik a hegymászás. Volt ott komplett család gyerekekkel, de jóval 30 fölött volt az átlagéletkor. Tanácskoztunk egyet a térkép felett, újabb naptejes kezelés, aztán elindultunk a Klosterwappen csúcskereszthez. Ez a Schneeberg teteje 2076 m. A keresztről már leolvadt a jég, de az odavezető út még havas volt, intenzíven olvadt.

csúcsfotó

 

 

Csúcsfotó után Péter javasolta, hogy hagyjuk a másik útvonalat lefelé, menjünk le arra amerről jöttünk. A felvetésnek oka is volt, nem tudhattuk, hogy esetleg nincsenek arrafelé nehezebb havas részek, tényleg kéne-e kockáztatni. Osztottam szoroztam, bár nem ismertem a másik útvonalat, ami a térképen is pöttyösen volt jelölve – nehezebb mászós szakasz – valahogy nem akartam ugyanazon az úton ereszkedni ahol feljöttünk. Nem is annyira a potyogó kövek, mint inkább a sáros részek miatt godoltam, hogy ragaszkodjunk inkább az eredeti tervhez. És különben is. Ez az útvonal lenne az újdonság, számomra a következő lépés. Idővel jól állunk, nincs még délután 1 óra, akármi van lejutunk világosban. Persze Péternek is igaza lehet, ha nem akar valami olyasmit bevállalni ami nekem sok lenne. Arról például nekem sincs sok fogalmam, hogy mennyire vagyok tériszonyos, és valószínűleg a kőomlásos epizód miatt is azt gondolta, hogy ne kockáztassunk. Én kötöttem az ebet a karóhoz, lehorgonyoztam az eredeti tervnél, csináljuk meg.

hegytetőMegkerültük az antennákat, és leereszkedtünk a hegyoldalon Damböck Haus felé. Ez egy elég meredek szakasz, bokáig gázoltunk a hóban. Felülről kezdett beázni a bakancsom, és párszor sikerült fenékre esni. A sokadiknál már csak nevettem magamon, komolyan gondoltam én ezt? A derekamtól folyt lefele a hólé a bakancsomba. A meredek szakasz után már könnyebb volt a hóban haladni, mikor már elhittem hogy tudok a havon járni akkor persze térdig beszakadtam. Az olvadékvíz a felszínen folyt, nem nagyon volt talaj ami beitta volna, ebben gázoltunk amikor nem hóban. Tűzött a nap, megpróbáltam elképzelni nyáron vajon milyen lehet itt mászkálni. Különben szélárnyékban simán lehet 20 fok, hogy kb 14-nek érezzük az a szélnek köszönhető. Damböck Haus-nál meg is néztük a falon a hőmérőket, a kettő nagyon mast mutatott. Itt a bejárat melletti hófalnál fotózkodtam egyet, közben megörökített a háztetőn levő webkamera is – ezt a képet már itthon fedeztem fel másnap. A kép jobb alsó sarkában lévő két fej mi vagyunk :

webkamera

A ház mellett vezet a piros út Herminensteig felé. A gerincen még utoljára körbenéztünk, aztán megkezdtük az utat lefelé. Péter könnyen vette az akadályokat, legalább harmadszor járhat itt, nekem néha az sem tiszta, hol a következő jelzés. Visszalépek egyet az evolúcióban, intenzíven használom a kezeim is. Átkelünk egy hasadékon is, mit ad Isten, kis hílyán beszorulok. Fogyni kell, nincs mese. Bevallom hősleg, ha megálltunk inkább felfele nézegettem, vagy a távolban lefelé. Közvetlen alattam inkább nem akartam tudni hol is van a lent. Nem pánikoltam, de egy egészséges félsz azért volt bennem. Megbeszéltük, hogy ha elfáradok, vagy jelentkezik a lábremegés, szóljak, és megállunk. Itt is Péter ment elől. A mozgássérült csiga kb fénysebességgel száguldott hozzánk képest. Akik kikerültek bennünket lefelé, azok szempillantás alatt eltűntek előttünk. Volt olyan rész, ahol perceket szórakoztam míg megleltük a módját, hogy hogy tudok lemászni. A vicc az, hogy ez a terep egy 4 éves gyereknek meg sem kottyanna .Péter

Órák alatt értünk le a Grafensteigre, ami körbevezet a hegy derekán. 5 percenként álltunk meg, itt már Péter is mondta, hogy jól esik megállni kicsit, másrészt ilyenkor néztünk körül, hogy hol is vagyunk. Péter kitartóan ment előttem, ha a távolság túl nagyra nőtt, bevárt, majd mentünk tovább. A zergéket hiányoltuk nagyon, nyomaikat láttuk végig az úton. Ami késik nem múlik, a desszertet is mindig az étkezés végén hozzák J. Aztán az egyik törmeléklejtőn való átkeléskor észrevettünk 2 zergét, nagyon messze voltak pár méter magasan a sziklafalon. Kicsit később másik néggyel találkoztunk, az út pont alattuk ment el. Mi direkt lelassítottunk, nem nagyon zavartatták magukat, nem szaladtak el előlünk. Mondjuk pont vacsoraidőben toppantunk be hozzájuk, és hát az éhség nagy úr. Az egyik úgy 10 méteres távolságot tartva egy ideig velünk jött .

Herminensteig


A Bürkle Rettungshütténél elkanyarodtunk jobbra (Breite Ries), egy ideig a sárgán mentünk, majd az becsatlakozott egy szélesebb útra ami a sípálya aljánál ért ki. Ezen a részen már igyekeztünk amennyire tudtunk, mert már este fél 8 felé járt az idő. Nagyon fájt a lábam a bakancsban, éreztem, hogy beázott . Kéjes öröm volt a kocsinál megszabadulni tőle. Akármennyire is leamortizáltnak éreztem magam, ez akkor is egy nagyon jó túra volt.

Hazafelé az esti csúcsot fogtuk ki Bécs felé, sötét volt mikor a magyar határra értünk. Bármennyire is próbáltam ébren maradni  – rendes mitfahrer résen van és nem alszik – nem jött össze maradéktalanul. Péter is fáradt volt, de neki a volánnál valahogy jobban ment a küzdés az álmossággal. Éjjel fél 12-re már otthon voltam, és még jó darabig forgolódtam fejemben a Schneeberg képei kavarogtak… Vajon Dors átment a vizsgán ?

Északi oldal

zergék

virág

Breite Ries

Címkék: Schneeberg Puchberg Fadensteig Herminensteig Klosterwappen





Bejegyzések 11 - 11-ig. Összes bejegyzésed: 11


<< Első  < Előző | Oldal:  1 | 2 |

Dors
2012/05/07 21:19:39

Hümm! Csak én nem látom a képeket?


https://picasaweb.google.com/113446220827212518949/Schneeberg201204#


technikai segítséget elfogadok :)




<< Első  < Előző | Oldal:  1 | 2 |


*** Túratárs.com - Túra és Túratárs kereső közösségi oldal ***

Rendszerünkön keresztül a túrát és egyéb outdoor programokat kedvelő emberek megismerkedhetnek egymással, közös túrákat szervezhetnek melyet a túranaptárban helyezhetnek el vagy együtt csatlakozhatnak egyéb szervezett túrákhoz. Az oldalon lehetőség van saját profil kialakítására, melyen keresztül a tagok bemutatkozhatnak egymásnak, illetve feltölthetik kedvenc túrafotóikat. A kapcsolatfelvételről üzenőrendszer és chat gondoskodik.