1. A benzincső (Autókban használt 8-10 mm vastag, 0,3-06 mm falvastagságú átlátszó, 1,5 m hosszú műanyagcső)

Legeltetett területen NE vegyünk vizet tisztának látszó patakból, tóból, tengerszemből, a tengerszem kifolyásából! Keressük inkább meg a tengerszembe ömlő ér forrását!

Gyephavason segítségünkre lehetnek a vízjelző növények: A zászpa, a csalán, a marti lapu, a Telki virág, a keserűfű. Akik kevésbé jártasak a növénytanban, azoknak azt ajánlom, hogy a szélesebb levelű – tehát nagyobb párolgási felületű – sötétebb zöld levelű növényeket keresse. Ezek aztán elvezetik a forráshoz.

A víz kicsorgási helye azonban gyakran nem alkalmas vízvételre, mert nem hogy a kulacsot, de még egy poharat sem tudunk benne megmeríteni. Ilyenkor tesz jó szolgálatot a benzincső. A lapos 0,5-1 cm mély vízbe beletesszük a cső egyik végét. Esetleg egy kisebb követ rátéve rögzítjük, hogy el ne mozduljon. A másfél méteres cső másik vége kb. 120-130 centire lesz a vízvételi helyünktől. Ilyen távolságon a csermelynek általában már van 5-8 cm esése. Így percenként egy-két liter vizet az elfektetett kulacsba, vagy üvegekbe tölthetünk.

2        A benzin cső ott is eredményesen használható, ahol a közel függőleges sziklafalon csorog le a víz. Két ujjunkkal szorosan a falra tapasztva a cső egyik végét, könnyen kulacsba tölthető a más módon elérhetetlen víz.

3. Vigyünk magunkkal egy tiszta, zsebkendő méretű pelenka, vagy frotír anyagú törlőkendőt. Ezzel a sátor külső felületéről reggel letöröljük a harmatot. Az ebből kicsavart víz mennyisége egy 2-3 személyes sátornál 0,5-0,8 liter víz szokott lenni.

4. Hideg reggeleken a dupla tetejű sátor külső, belső oldalára lecsapódik a kilehelt lélegzetünkből a pára. Ezt letörölve szintén 1-1,5 liter vízhez juthatunk.

5. A hó olvasztása sok energiát igényel. Amikor minden felszerelésünket a hátunkon visszük nem biztos, hogy ez a legjobb megoldás rá.

Inkább vigyünk magunkkal egy fekete színű Qukászsákot! Ebbe gyűjtsünk havat, (Lehetőleg nem szennyezettet, főleg ne sárgát!) majd laposra szétterítve tegyük napra. Ha az alsósarkát kivágjuk, a kifolyó olvadékot felfoghatjuk szélesebb szájú edénybe.

6. Ha a Qukászsákot egy élő növény leveles ágára húzzuk – vigyázzunk, hogy az ág, tűlevél, tüske ki ne szakítsa! – és alul a száját bekötjük, a növény által felszívott és kipárologtatott víz a zsák belső felületére kicsapódik. A sarkot levágva itt is felfogható a kicsorgó víz. Ennek mennyisége a nap erősségétől függ. De ha a tábor veréssel egyidőbe feltesszük zsákjainkat számottevő vízhez juthatunk.

 Ezek a vizek azonban gyakorlatilag semmilyen ásványi sókat nem tartalmaznak. Így tisztán nem ihatók. Teát, vagy levest kell belőle főzni. Esetleg italporral, pezsgő tabletta feloldásával kell ihatóvá tenni. Víz szegény helyeken a fokozott izzadás miatt egyébként is gondolnunk kell a sók visszapótlására.

Szádeczky-Kardoss Géza

szadeczky-kg@freemail.hu

+3630/35-439-35

Címkék: Víz Hó Lecsorgás Benzincső Qukászsák