avagy ismerkedés a kütyühasználattal

Na jó, ez azért így némi túlzás 😁 Kedvenc túravezetőm és kedves neje pihenésre vágytak,  és az valahogy úgy alakult, hogy nálam esett. A  kívánság az volt, hogy egyszer hadd menjen el úgy túrázni, hogy ne neki kelljen megterveznie az utat, és ne  az ő fülét rágják menet közben bugyuta kérdésekkel, hogy akkor merre is van az arra, milyen hosszú a túra, és egyébként is ott vagyunk mááár??? 😁 Hát gondoltam legyen egyszer gyereknap.

Letöltöttem az Alpenverein programot, elkezdtem ismerkedni vele. Most így utólag már úgy vélem az ilyen mozdonyszőkék is képesek megbirkózni a progam használatával, mint én 😁 A kezdeti "nyomjunk meg minden gombot, ez vajon mit csinál"  próbálkozások után, nagyjából rájöttem néhány alapvető funkció működésére. Kerestem egy kész túrát a közelemben, hogy ne az utazással teljen az idő. A választásom egy 20 km-es Ágasvár-Galyatető nagykör  elnevezésű útvonalra esett. Elmentettem offline, nézegettem kicsit, mert okos ez a kis program, jelez minden érdekességet az útvonalon(ezen legalább is jelezte), rendesen fel lehet készülni, hol van huta, kilátó hely stb. Na ez így mind nagyon szépen és jól hangzik, DE...ezen tevékenység során szembesültem azzal, amit persze valahol tud az ember, mégsem gondolja át, hogy mi kényelmes túrázók, hopsz kinézünk egy túrát, nagy kényelmesen odamegyünk, hawaii, dj , örülünk, nem gondolkozunk, élvezzük a túrát, míg a túravezető tervez, felkészül, időt energiát  nem sajnálva, hogy nekünk jó legyen, és türelmesen válaszolgat a neki kb 1000000 x-ra feltett kérdésekre. Amit ebből ki szerettem volna hozni, az az, hogy ne csak illendőségből köszönjük meg a túra végén a túravezetőnek a lehetőséget, hanem lássunk egy kicsit mélyebben a dolgok mögé, és valójában is értékeljük mindazt a befektetést, amit értünk tesznek :)

A  vendégeim hétfőn reggel fél 9-re érkeztek meg hozzám, összesen hárman, Gyula, Enikő, és Andi. Pont jó is volt ez a létszám, gondoltam, ha nagyon elbénázom az útvonalat, csak kevesen fognak emlékezni rá 😁 Gyors kipakolás, kávé, süti, indulás. Mátraszentimrén tettük le a kocsit. Gyula segített kicsit az indulásnál, hogy akkor hogyan is használjuk a térképet, melyik vonal mit jelez,  és mire kell figyelni. Enikővel karöltve tanulmányoztuk a térképet. Alapvetően nem bonyolult, ha letértél a piros útról, na akkor eltévedtél 😁  Ez szerintem kb. 2 km-en belül sikerült is 😁  Megint egy kis okítás, és egy csapáson visszajutottunk az ösvényre. Onnan egyértelmű volt a turista jelzés, de ettől függetlenül időnként ellenőriztük, hogy jó úton megyünk-e. Az erdő csodálatos volt. Amikor elindultunk olyan volt az avar a rajta megülő harmatcseppek látványától, mintha kristályokon lépkedtünk volna. Tudom nyálasan hangzik, de szavakkal nem is igazán lehet visszaadni a lényeget, csodás volt :) Volt is mit bámészkodni az úton, de a frissen lehullott avarszőnyegen való gyaloglás során, jobban tesszük, ha a lábunk elé is nézünk, és rendesen bekötjük a bakancsunkat, mert egyszer csak alattomos módon, hirtelen ott terem egy kavics, amire rálépsz, és kifordul a bokád....Nah, én pont így jártam még Ágasvár előtt valahol. Nem tűnt vészesnek, így folytattuk az utunkat tovább, hamar fel is értünk Ágasvárra, ott megpihentünk, mert 4 km megtétele után az feltétlenül szükséges ugye, főleg, ha levest is lehet enni 😁 Előkerültek Andi finom süteményei is, azokból is fogyasztottunk, majd neki indultunk a csúcsra. Ez még mindig meredek 😁 Sokat nem időztünk fent, haladtunk tovább. Lefelé jövet még ismerősökbe is botlottunk, örültünk kicsit, aztán mindenki folytatta az útját tovább. Galyatetőig az útjelzés egyértelmű volt, csak ritkán vettük elő a kütyüt. Szerintem egészen jó időt futottunk, bár az időt nem néztem, csak olyan érzés volt, hogy nahát, már itt is vagyunk? ☺ A bokám addigra már nagyon fájt...azért Andival még felmásztunk a kilátóba, jól körbenéztünk, megcsodáltuk a színpompás kilátást 🙂 Tartottunk egy kis pihenőt, ettünk, a kávéfüggők kávéztak, én bekrémeztem és befásliztam a bokámat. Nem is tudom Andi, mi lenne velünk nélküled 😁

Olyan mint a Mikulás, mindenféle jó van a hátizsákjában, csak épp nem dió, meg mogyoró, de zserbó, pogácsa, és a fáslitól a jégzselén keresztül a kötöző madzagig sok minden megtalálható nála. A lefelé út már nagyon nehézkesen ment, az utolsó másfél km-t ki is hagytam, addigra ránk is sötétedett. Gyula a hős lovag, odajött értünk kocsival, go haza, vár az érlelt marha steak, aminek már annyit hallgattam nyálcsorgatva  az elkészítési módját, hogy már nem voltam hajlandó többször meghallgatni, csak abban az esetben, ha meg is lehet kóstolni. Gyula megsütötte a húst, Enikő és Andi megcsinálták a salátát, amíg én - mint jó házigazda - felpolcolt, beborogatott lábbal néztem ahogy ténykednek 😁 Éjfél körülre mindenki elfáradt, és nyugovóra tért.

Másnap reggel újabb ismekedés a kütyüvel, túra útvonal készítése. Legyen 10 km, kevés szinttel a környéken, inkább kirándulós, mint túrázós. Eredmény: Apc-Somlyó-Széles-kő- Apc . Hogy Enikő is lássa, gondoltam megosztom a túrát. Nem látja...még most sem látja...mi van mááár? Jah, ahhoz be kell jelentkezni. Jó, akkor regisztráljunk. Ezzel az e-mail címmel már regisztrált. Tééényleg???? Tényleg...aztán jött a "na mi is volt a jelszó?", nem ez...ez sem...jó, új jelszó...ééés meg 😁 Legalább 20x voltam már Széles-kőnél, de ezeken az útvonalakon még nem jártam. Remek móka volt a felfedezés :) A természet szépsége lenyűgöző ilyenkor ősszel, és 387 m magasságról is gyönyörű a kilátás. Az "orkán" erejű szél kevésbé volt fincsi, de a napsütés valamelyest kárpótolt minket. Kellemes fáradtsággal tértünk haza, egy búcsú kávét elfogyasztva, vendégeim összepakoltak, és elköszöntünk egymástól.
Izgalmas dolog volt megtervezni magunknak az útvonalat, és izgalmas volt az is, hogy a saját fejünk után mentünk, még ha kütyü segítségével is :) Ettől függetlenül nem ugrok fejest a túraszervezésbe, még sokat kell tanulnom, és fejlődnöm , de nagyszerű móka volt 😁

szAgi

Címkék: Ágasvár Galyatető Somlyó Széleskő