Az előző évben mintegy 4000 km-t túráztam egyedül - természetesen ebbe beleszámitom a lakhelyem környékény teljesitett edzéseket is - amit a fizikai felkészülésnek tekintettem. Elérkezettnek éreztem az időt arra, hogy egy csapathoz, csoporthoz csatlakozzak. Ilyen esetben mindig van az emberben egy kis félelem: hogyan fogadnak?

Már az első néhány egyeztető telefon nagyon közvetlen stilusú volt Janival. Úgy beszéltünk ismeretlenül, mintha már régi barátok lennénk. Ma már tudom, hogy egy nagyszerű csapatnak a legfontosabb ismérve, hogy jó vezetője legyen.

Ezt a bakonyi 3 napos túrát pálinkával hirdették. Azért egy kicsit arra is gondoltam, hogy ez egy italos társaság, és majd nem birom velük a versenyt. A végére az is kiderült, hogy csak egy fiú volt, aki nagyobb érdeklődést tanúsitott, és nem volt válogatós, a jelszava: "Ami a kátránynál folyékonyabb". Az utolsó napra viszont elérte, hogy az autós túratársak "versengtek" azért, hogy ki viheti a legközelebbi MÁV ZRT célállomásra.

A túra során a Kék Nagyvázsony - Zirc szakaszát jártuk végig 3 nap alatt. Az első nap mindjárt olyan terepre tévedtünk, ahol a patak összetévesztette a nyomvonalát az úttal. Az előző napok esői megnehezitették a haladást, sokszor 20-30 méterre az úttól az erdőben bújkálva kerestük a tovább haladás reményét. Ez a szakasz abban erősitett meg, hogy nem volt felesleges a bakancsomra forditott összeg. Kab-hegy után javult a helyzet, és lendületesen érkeztünk Úrkútra, ahol a pecsételéshez elengedhetetlen vendéglátóipari objektumhoz érkeztünk - a nevét a Kékről kapta. A közelben levő Csárda-hegyi bg. nagyszerű élmény volt egy alföldi ember számára. Majd a vadkeritéses létrás mászások fokozták az izgalmakat, mert miután sikeresen átküzdöttük magunkat, akkor derült ki, hogy nyitva van a kapu. Ez tipikusan szőke nős jelenet volt. /minden tiszteletem a szőke nőké, mert sokszor alaptalanul viselik a bélyeget/ A nap csúcsa a célbaérkezés volt Városlődön.  Amig vártunk az autókra természetesen beugrottunk egy üditőre a kocsmába, de nem gondoltam, hogy azonnal "Turisztikai látványosság" leszünk. Ezen a helyen még sosem volt ennyi fehér ember egyidőben. Egy helyi fiatal - az esélytelen nyugalmával - azonnal heves udvarlásba kezdett, a zenegép nem győzte nyelni az aprót, és indult a buli. Az autók hamar érkeztek, és a végkifejlet elmaradt, de óriási barátsággal váltunk meg ettől a helytől. A közös vacsora után a nap fénypontja, a csapatépitő programnak álcázott: hogyan alázzuk meg a férfiakat cimű társasjáték következett. Nem vagyok egy mai gyerek, de én még annyi huncutul mosolygó lányt nem láttam, mint ezen az estén. Sugárzott a mosolyukból, hogy ez van, ez egy ilyen sport, ti itt ma este csak veszithettek. Sikerélményünk nem volt, de a tapasztalatunk gazdagodott, beigazolódott a mondás: "Minden baj forrása a NŐ"

A második napon Zircre utaztunk busszal, és onnan túráztunk Bakonybélbe. Javultak a terepviszonyok, és a Kőris-hegy már próbára tette a fizikumot. Kellemes idő, élményszerű túra volt. A bakonybéli rendezvények miatt nagyon sok túrázóval találkoztunk. Jó tempóban haladtunk, és a célbaérkezés után nekiláttunk a közös bográcsos főzéshez. Majd a vacsora elfogyasztása után indult a kellemes hangulatú beszélgetés - mindenről szabadon cimmel - amit Jani újabb meglepetése szakitott félbe. Na ez nem kellett volna! Éjszakai tájékozódási verseny barlangtúrával. Az egyenkénti inditásos csapatversenyben mindenki a maximumot szerette volna kihozni magából, de ott volt a sorompó - amely többszöri alakváltozáson esett át - először egyenes volt, aztán C - formáció, majd végül S -alakúvá vált. Éjszakai korom sötétben leengedett sorompó, minden csapat spórolt a fejlámpával, már azért is, hogy az ellenfelek ne észleljék a mozgást. Rongálás vétségében én is gyanúsitottá váltam, de amig nem készül el a sorompó DNS-e, addig ezt sem megerősiteni, sem cáfolni nem tudom. Hétfőn már ez az akadályozó szerkezet turisztikai látvánnyá vált, buszos csoportok érkeztek a megtekintésére, mert a medvehagyma fesztivál után valamit ki kell találni.

A harmadik napi Városlőd - Bakonybél szakasz volt a legszebb. Napról napra látszott, hogy ébred az erdő. Csodálatos a Bakony. Itt jelentős szint nem volt, de a patak mederben való haladás, a nagyon rendezett pihenőhely szinte maradásra sugalt. Ezen a napon nekem a legnagyobb élményem Noémi gyereke volt, aki férfiasan teljesitette a távot, és abbam is biztos vagyok, hogy számára is egy életre meghatározó élmény.

Majd következett a búcsúzás, nagyszerű embereket ismertem meg a CSAPATBAN. Én még maradtam egy napot, túráztam is szép utakon, de - az már nem volt olyan mint együtt - hiányoztok! Még valaki hiányzott, de remélem, hogy a következőn Ő is ott lesz, várom a következő túrát.