Túra és Túratárs kereső közösségi oldal
Üdv a Túratárs-on, jelenleg Vendégként vagy itt. Jelentkezz be vagy Regisztrálj itt <<<
TÚRATÁRS CHAT | RAKJ A KEDVENCEKBE
TÚRABLOGOK  
 



Teljesítmény és tájfutó túra az OTT első napján
2010/07/29 09:08:20 Küldte: Kontroll

In medias res… az még nem is lett volna gond, hogy az indulás napjára – az egyébként csodálatos több napos Tisza kenutúra vajmi kevés negatív mellékhatásai egyikének eredményeként – kissé elgyepáltan keltem, de a rossz közérzet kimondatta velem a telefonban (a vonal másik végén két igaz jóbarát) indulás előtt egy órával, hogy talán nem megyek. Kontra: „akkor én sem”… na jó, szedjük össze valahogy magunkat, útközben sikerült elrágcsálnom egy almát kerek 1 óra leforgása alatt (azért a sikerélmény OTT volt).

 

Ilyen állapotban – gondoltam én -, jó lesz egy könnyebb 15 km körüli túra, s mivel úgyis a nyár legmelegebb napját harangozták be a találkozó 1. napjára, a forrástúra ideális választásnak bizonyult. Az első forrásnál időérzékem megszűnt létezni egy nőnemű lénnyel folytatott diskurzus alatt, így szűk 1 órás késéssel indultam a csapat után.

A felszerelésem: 1 üres flakon és egy fényképezőgép.

A felszerelésem többi része - amik olyan hasznavehetetlen tárgyak tömkelege, mint a pénztárca, vagy telefon -, már úton volt egy közös táskában a hegyre.

A programot tudtam, s célomul tűztem ki a csapat beérését.

Mátrafüreden egy boltba betérvén lefényképeztem a térképet, ezek után volt fogalmam arról, hogy hova tova.

Hajtottam, ahogy tudtam, de a csapatot sehol sem találtam.

Egy-két megválaszolatlan kiáltás a Mátrában, aztán rájöttem, hogy fáradok; egész nap nem ettem semmit - az almát kivéve –, s a rosszullét egy út szélére sorakoztatott kivágott fatörzsek kényszerű lakójára invitált… elaludtam.

1 óra alvás után csillagokat láttam, erre „gyorsan” aludtam még fél órát.

 

Kezdtem aggódni, hogy ha az a két fél találkozik, akik persze külön-külön azt gondolják, hogy éppen a másik helyen tartózkodom a másik féllel, előbb-utóbb felteszik a kérdés, hogy na, de akkor HOL vagyok?

Nehogy itt fejlámpával kelljen engem keresni, pár óra és sötétedik, jót aludtam, de az éjszaka ki van fizetve fürgének a táborban, s ez már azért elég indoknak bizonyult az út folytatásához (a döntő érv :D).

 

Egy gyors eltévedés azért még belfért, na nem olyan komoly, csak egy 5-6 km körüli.

Felértem a csúcsra, s mivel senki nem távozott autóval a helyről, elkezdtem futni lefelé az út mentén, de senki nem állt meg az őrült futónak, aki mérgében rá is állt a túra útvonalra.

Azért néha kikacsintottam az útra is, s láss csodát, 3 km-re Sástótól megállt egy szlovák cabrió, aki levitt a célig.

Alig vártam, hogy leérjek, s ahogy ott álltam csurom „vizesen”, koma meglátott, s már nyúltam a pálinkáért, amikor egy hang fentről megszólított, hogy 2 túratárs bajba került, itt az autó kulcsa, menj értük Galyatetőre. Persze, már repültem is, üres gyomorral életem vágya ez volt.

Persze útközben ilyenkor illik vacakolnia a térerőnek és fél óráig állni rossz helyen a járgánnyal az út szélén téves infó miatt, de nagy nehezen sikerült rátalálnunk egymásra.

A kerékpárok felszerelése után indultunk haza… de még hogy: 1 kanyar, 2 kanyar… csatt… és már jött is a kiabálás, hogy állj meg! Leszakadt az egész kerékpártartó, ami már annyira eldeformálódott, hogy használhatatlanná vált, így a 3 fős társaság azt beszélte meg, hogy 2-en maradunk a járgányokkal, míg postafordultával a 3. tag elfurikázza a saját kerékpár tartóját.

 

Szóval kettesben maradtunk a semmi közepén, dézsávúm volt, de szerencsénkre nem csak a kerékpártartó szakadt le, hanem az ég is, s már-már a nyakamban éreztem a vihart, egyszer csak megjelent fél órán belül az autónk, aminek vezetője visszaforult, mert lent már hatalmas felhőszakadás volt, s azt sütötte ki, hogy ott és akkor lezárjuk a kétkerekűeket, s majd valamikor visszafordulunk értük.

Nos, ennyit az első napról, a szép az egészben, hogy természetesen este alvás nem volt… miért is??

 

 

Üdv mindenkinek: Kontroll






Bejegyzések 11 - 20-ig. Összes bejegyzésed: 21


<< Első  < Előző | Oldal:  1 | 2 | 3 | Következő >  Utolsó >>

csimpi
2010/07/29 22:34:30

Kedves Mindenki!


Egy nyilvános fórumon, mint ez itt, minden véleménynek helye van. ha ilyen, ha olyan.Én hasonlóképp éreztm mint a szerző. " A jó buli olyan, ahol nem hal meg senki, de nem is unalmas"


Drága Csuti!


Amit a végén írtál az azt hiszem " átjött"


Üdv mindenkinek: Csimpi



Gejza
2010/07/29 22:10:10

Ismét adtad a formádat! Nekem tetszett az írásod is, és a hozzá állásod is. lehet, hogy én is így tettem volna a helyedben.



Cinka
2010/07/29 20:49:59

Azt hiszem, erről az egész történésről olvashattunk már egy szeretettel teli bejegyzést Szentlélek kapcsán kedves túratársnőnktől. Szívből ajánlom figyelmetekbe



repeics
2010/07/29 19:23:11

Kedves Csuti , sztem amikor az ember blogot ír, felkészül rá, hogy ismerősök, ismeretlen elolvassák és bizony, véleményt fognak róla írni, akár negatívat, akár pozitívat, azzal, hogy kitesz vmit a placcra az ember, ezt bevállalja... aztán kivált mindenkiből, amit éppen kivált... belőlem például nevetést váltott ki, mint azt az elején is írtam, jól szórakoztam rajta... amellett szép, hogy kiállsz Kontroll mellett, de sztem van ő annyira talpraesett, hogy kiálljon az igazáért, ha arról van szó, amennyi eddig kiderült róla számomra... és tényleg én is úgy érzem, hogy valóban lapozni kellene, mert picit túl van már lihegve ez a dolog...



Kontroll
2010/07/29 17:42:39

Aki ismer, tudja milyen nyugodt természetű vagyok, aki nem, csak azt látja, amit látni akar.

A segítség nyújtásnál valóban nem volt más választásom, a környezetemben már
mindenki ivott, nem volt kire bízni az ismerős autóját, én nem
rendelkezhetem felette.

Továbbá Rebeca tanácsa - holott bölcs gondolatot tartalmaz - nem illik rám, Roto pedig nem volt a helyszínen.

De emberek!! Ez egy tréfás blog, amiben ilyen részletekbe szándékosan nem mentem bele, tessék lapozni!



repeics
2010/07/29 16:43:30

... az én fiam sem egyszerű vérmérséklet, hajtja mindig az adrenalin, így kb. elképzelem, hogy milyen sebességgel éled az életed,  de egy biztos, abban igaza van Roto-nak, hogyha már másról is szó van, nemcsak önmagunkról, akkor muszáj megfontoltabbnak lenni, bár én nem voltam ott, és nem tudom, pontosan hogy  volt a történet, nekem a blogból az derült ki, hogy valakik bajban voltak és értük kellett menni, tehát nem önként jelentkeztél, így hát vhol mégis becsülendő, hogy elmentél értük...  igaz, azt is lehet ilyenkor mondani, hogy bocs, de nem érzem magam abban az állapotban agyilag, hogy bevállaljam a vezetést, mert abban sincs semmi... inkább, mint hogy utána bánni kelljen bármit is... mert azért tudjuk, hogy soha nem lehet tudni... mindenesetre nekem a blog akkor is jólesett, mert üdítő volt a munka közben ez a kis iromány és érdemes megfogadni a kedves tanácsokat, Rebecával teljesen egyetértek, megvárnak a dolgok



Kontroll
2010/07/29 16:40:34

A kerékpártartó is akkor zúgott le az aszfaltra, amikor "behúztam a féket"



Rebeca
2010/07/29 16:23:29

Kedves Peti, találkoztam Veled az OTT-n, csak futólag, és már akkor motoszkált bennem egy baráti tanács: "néha húzd be a féket"... :)))), tudom, hogy ifjú vagy és tele energiával, de ne minden áron mindent....néha adj időt magadnak is,  megvárnak a dolgok, hidd el!!!



Kontroll
2010/07/29 14:28:50

Roto, látom sikerült a szívedbe férkőznöm a találkozón



repeics
2010/07/29 10:44:29

... köszi, így a munka sűrűjében élmény volt olvasni a kis szösszenetedet, csak a kollégák pislognak ilyenkor ide, hogy mit mosolygózok magamban




<< Első  < Előző | Oldal:  1 | 2 | 3 | Következő >  Utolsó >>


*** Túratárs.com - Túra és Túratárs kereső közösségi oldal ***

Rendszerünkön keresztül a túrát és egyéb outdoor programokat kedvelő emberek megismerkedhetnek egymással, közös túrákat szervezhetnek melyet a túranaptárban helyezhetnek el vagy együtt csatlakozhatnak egyéb szervezett túrákhoz. Az oldalon lehetőség van saját profil kialakítására, melyen keresztül a tagok bemutatkozhatnak egymásnak, illetve feltölthetik kedvenc túrafotóikat. A kapcsolatfelvételről üzenőrendszer és chat gondoskodik.