Bihari hótalpazás

Helyszín: Bihar hegység, Biharfüred
Időpont: 2011.02.26.
Résztvevők: Judit (barátnőm), Anti (toncsi47), én
Cél: Ördögmalom-vízesés

Ezen a télen 4. alkalommal jártunk a Biharban. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy szüleim Békésen élnek, és amikor Judittal hazajövünk hétvégézni, könnyen ki tudunk ugrani egy kis kirándulásra.
Első alkalommal, decemberben, közvetlenül egy hidegfrontot követő szombaton mentünk ki, néhol derékig ért a hó, ekkor vetődött fel komolyan a gondolat, lehet hogy hótalpat kéne vásárolni. Kicsit utánanéztünk neten a dolognak, és végül rászántuk magunkat. Következő alkalommal, januárban a Nagy-Bihart céloztuk meg, de mivel mindenhol azt írták, hogy nincs hó, a hótalpakat Pesten hagytuk... Ért minket egy kis meglepetés hóügyileg, és más tényezők miatt is úgy alakult, hogy nem jutottunk el a csúcsig.
A hótalpakat múlt szombaton (02.19-én) avattuk fel, és megállapítottuk, hogy JÓK :D És akkor kezdjük azt a rövid bevezető után, amiről tulajdonképpen írni akarok :)

Az indulást 05:30-ra terveztük magyar idő szerint, csak egy "kicsit" csúsztunk meg, és 05:55-kor már úton is voltunk. A szokásos útvonalon mentünk: Békés-Doboz-Sarkad-Nagyszalonta-Tinca (Tenke)-Belfir (Bélfenyér)-Beius (Belényes) -Biharfüred. Azért nem a főúton megyünk soha, mert elég volt 1x kipróbálni, és megállapítottuk, hogy bár ez az útvonal is tele van kátyúkkal, de sokkal jobb, mint a másik, kitáblázott útvonal.
Lassan tudtunk haladni, köd is volt, bár minden előrejelzés verőfényes napsütést ígért. Csak 10:00-kor sikerült elindulnunk a Hotel Iadolina parkolójából. A kék kereszt jelzésen felmentünk addig a tisztásig, ahol a vízmosás után a turistaút bemegy a fenyvesbe, itt mi a hóban teljesen eltűnő szekérutat követtük. El is bizonytalanadtunk, hogy jó helyen járunk-e, pedig múlt héten is erre mentünk (akkor a Mező-havasra). Végül csak kiértünk a pásztorszálláshoz, ahol a sárga pont keresztezi a szekérutat, itt a jelzésen É-i irányba mentünk a turistautak találkozását és elágazását jelző tábláig. Itt megebédeltünk, építettünk egy hóembert, fényképeztünk párat :) Ebéd után követtük tovább a Kis-Havas oldalában a kék kereszt jelzést, leereszkedtünk a Cserepes kulcsosházhoz (vagy vadászház?), de még az elején kölcsönadtam Antinak a hótalpjaimat, mert neki nincs, és szemmel láthatóan kezdett nagyon fáradni. Hát, megértem. Még a 2 hótalp nyomában is sok helyen térd fölöttig szakadtam a hóba.
A Cserepes kulcsoháznál találkoztunk egy román úriemberrel, akitől megtudtuk, hogy a hídon áthaladó, jól letaposott út Biharfüredre visz vissza. Ezt a térkép is igazolta, de még soha nem jártunk azon az úton (eddig). A ház melletti forrásnál pihentünk egy kicsit a küzdelmes ereszkedés után (vízmosásban megy az út, a hótalpak minden lépésnél ide-oda csúsznak, csavarták a bokánkat), majd mentünk tovább a vízeséshez. Mindez 2 óra körül volt, erősen gondolkozni kezdtem rajta, hogy nem kéne folytatni az utat, de ha már idáig eljöttünk, muszáj volt megpróbálni.
Ott, ahol a kék kereszt jelzés elhagyja egy hajtűkanyarban a murvás utat, kicsit bizonytalankodtunk, mert a hó eltakarta a táblát, éppen csak a teteje látszott ki. Végül sikeresen felküzdöttük magunkat az ágak és kövek között a meredeken, majd a hegyoldalban próbáltunk haladni. Hótalppal nem volt gond egy darabig, de anélkül combig süllyedtünk a hóba, és a helyzetet tovább nehezítették az útra dőlt fák, amik alatt csak kúszva fértünk át a nagy hó miatt (nyáron elég lett volna lehajolni). Amikor kicsit utánaszámoltam 3 óra körül, a vízeséstől alig 450 méterre (GPS szerint), hogy milyen terepen (meredek, havas hegyoldal, 2 kőgörgeteg, sziklák) kell még tovább mennünk, túlságosan balesetveszélyesnek ítéltem (különösen, ha tényleg történik valami, és még ránk is sötétedik, és még térerő se volt), és visszafordultunk. Ennek ellenére nem bántuk meg, hogy idáig eljöttünk, mert maga a völgy, és a völgy tetején gomolygó köd szépsége kárpótolt a hiábavaló mászásért.
A visszaúton a Cserepes kulcsosháznál a murvás utat választottunk, azon felfele haladva találkoztunk megint az úriemberrel, aki nagyon lelkesen magyarázott románul, de semmilyen más nyelven nem beszélt. Cigit kért, de azzal egyikőnk se szolgálhatott :) Amikor kérdeztem, hogy milyen messze vagyunk, eléggé sajnálkozva nézett ránk, ez sokat elárult :) Az út tetején, a nyeregben a turistautak találkozásánál a piros csíkot választottuk, mert azt már jól ismerjük, minden Biharfüreden tett kirándulásunk alkalmával jártunk arra. Ekkor kb. 6 óra lehetett, a hegy időnként ködbe borult, kezdtek előtűnni a csillagok. A piros csíkon ereszkedve láthattuk együtt átmenni az égen a Nemzetközi Űrállomást és a Discovery-t (illetve valószínűleg azok lehettek, 2 fényes pötty áthaladt az égen kb. D-É-i irányban, egymástól nem túl messze - nem mértem a szöget :) ) Az erdőben már nem volt köd, a fejlámpák fényénél a murvás út és a piros csík találkozásáig mentünk, ezúttal kihagytuk a smiley-val díszített kő fényképezését, és innen a murvás úton mentünk tovább, mert a motoros szánok ezt is jó simára taposták. A Csoda-forrás előtt megálltunk kicsit csodálni a csillagokat, és abban maradtunk, hogy nyáron egy éjszakát a Mező-havas tetején töltünk és bámuljuk őket :) Magyar idő szerint 19 órára értünk a kocsihoz a parkolóban, a szokásos jégkaparás után indultunk haza. A hegyről lefelé haladva még meglepetten vettük tudomásul, hogy bár a hegyen minden fáról leolvadt a hó a nap folyamán, lejjebb alig volt egy kis olvadás, a fák havasak maradtak.
18 km-t, 744 m szintet küzdöttünk le, ennek kb. harmadát érintetlen hóban.
Jó túra volt, és bár alig sütött a nap (minden előrejelzésnek ellentmondva ezzel), nagyon szép is! Várhatóan áprilisban megyünk vissza megint :)

Ekkora hó volt

Szekérút

Hóember és mi :)

Cserepes kulcsosház

Köd a völgy felett

Kúszás után, már éppen visszafele

Címkék: Bihar ördögmalom Hótalp