Az elmúlt Bakonyi kaland után, amikor annyira jól éreztem magam, úgy döntöttem, szervezek egy bicajtúrát erre a környékre, mivel nagyon tetszik ez a terület, igazán élvezetes terep ösvények találhatóak erre. Íme hát ennek túrának beszámolója:

Mikor meghírdettem a túrát hét közepén, (hírtelen felindulásból) nem számítottam jelentkezőre, pláne hogy 50 km volt a tervezett táv terepen. :) Ahogy teltek a napok ez látszott igazolódni, hogy Pitt (pitvirago) barátommal megyünk ketten csupán. Péntek este még ránéztem a jelentkezők listájára csak jó magam szerepeltem benne. Reggel aztán még rá próbáltam nézni de sajnos nem tudtam megnyítni az oldalt(valami hiba volt) így csak reménykedtem hogy nincs jelentkező, mert lazára vettük az indulást, abban a hiszemben hogy úgysem jön senki.

Úgy gondoltam, ha mégis jön valaki, akkor majd talán hív hogy merre vagyunk.

(persze Adrikutyu ott várt, én mit sem sejtettem róla, miközben kényelmesen vásárolgattam az ellátmányomat a boltban. Nem szoktam késni a túráimról, viszont éppen ezért mindig meg szoktam adni a telefon számot amin elérhető vagyok ilyenkor. Adrikutyu! Ezúton is elnézést kérek ezért.)

Negyven perc csúszással érkeztünk Várpalotára, lepakoltuk a bringákat, és már   indultunk is neki az erdőnek. Csörget-völgyön keresztűl bringáztunk fel a Tési-fennsík peremére.

Ahogy felértünk a Várberekhez, kilejtőztünk  a főútig, hogy tovább száguldhassunk Királyszálláson keresztül a Hamuházig. Miután foglalt volt a pad, úgy döntöttünk hogy majd csak a Galya szurdoknál tartunk pihenőt.  Tovább hajtottunk míg beértünk Tésre. A falu központjában le kanyarodtunk jobbra és indult az erdei lejtőzés, ami elég rendesen  igénybe vett. Alig birtam az ősvényen tartani a bringát. Mikor Jásdra beértünk a szembe jövő túrázók néztek értetlenül mit vigyorgok ennyire.

Szentkút mellett elhaladva nem sejtettem hogy gondjaink lesznek a patak átkeléssel. A víz olyan magas volt, hogy nem mertünk lendületet venni bringástól a mederben, így ( pláne hogy itt volt a tavalyi emlékezetes esésem... Amúgy sem volt kimondottan strand idő.)  Így kissebb felfedező útra indultunk egy alkalmas átkelési lehetőség után kutatva. Találtunk egy rozoga fa hídat amin szárazon átértünk a túlsó partra.

Pár kilóméter bringázás után megérkeztünk a Római-fürdőhöz.

Rövid pihenő, és némi étkezés után tovább tekertünk a "polipfához", (Ennek történetét a Bakonyi kaland c. blogomban olvashatjátok itt: http://www.turatars.com/blog/view/id_1290/title_Bakonyi-kaland/) 

ahol megálltunk egy fotó erejéig:

Bakonynána peremén elindultunk vissza fel a fennsíkra, de nem a műutat választva, hanem a Gaja-patak másik oldalán haladva a makadám úton, míg el nem értük a K négyzet jelet, ahonnét aztán Tésig folyamatos emelkedő volt a jutalmunk. A falut  éppen érintve volt csak időnk szuszanni mert további emelkedő várt ránk felfelé a Kis-Futóné-ra. A fás bokros szakaszt felváltotta a fenyves erdő, majd vissza tértünk a bükkösbe. Ekkor nagyon megrémültünk mert, szembe találkoztunk a macival, amint éppen a medvehagyma állományt fosztogatja rendkívüli étvággyal! 

A Nagy rémületben magunk mögött hagytuk a medvehagyma tengert, felengedtük a fékeket és a Vár-völgy érintésével vissza zuhantunk Várpalotára túránk kiindulási pontjára...

Címkék: Easybiker Kalandjai