Az alábbi sorokat 'dalos' túratársunk "Kerékpáros diszharmónia" c. írása inspirálta.

Minden jó érzésű ember aggódik erdeink állapota miatt!

- Féltjük a klímaváltozástól, amely máris érezteti a hatását. Csúcsszáradásos csertölgyesek, eltaplósodó bükkösök, lábon kiszáradó gyertyánosok, viharok által ledöntött lucosok, 900 m felett is terjedő parlagfű, akác, juhar, bodza és más gyomfák jelzik az átalakulás felgyorsulását.   

- Féltjük a profit-éhségtől hajtott rabló-gazdálkodást folytató erdészeti részvénytársaságoktól és a potyán szerzett erdeikből gyors meggazdagodásra vágyó magántulajdonosoktól.

- S bizony féltenünk kell erdeinket a "turisták" azon fajtájától is, (legyen az gyalogos, kerékpáros, kutyás, lovas, crossos, kvados vagy terepjárós) akik az erdőt, - ami egy borzasztóan sérülékeny életközösség -, ostoba és önző módon, szó szerint halálra használják.(A képet a Csóványos közelében, fokozottan védett területen, vegetációs időszakban készítettem)

Mielőtt egyesek sértve éreznék magukat, szeretném leszögezni, hogy a fentiekben csak azokról beszéltem, akik a  természetet a normál regenerálódási képességén túl veszik igénybe.

Hogy hol van a határ, nem lehet pár szóban megfogalmazni, mert a barbár vagy a kíméletes magatartás kortól, nemtől, iskolázottságtól független. Meggyőződésem, hogy az élő- és élettelen világ tiszteletére és szeretetére egészen kis kortól kell a nevelést megkezdeni. S ebben minden felnőttnek (szülőknek, óvónőknek, tanároknak, papoknak, jóbarátoknak és törvény-csinálóknak) elháríthatatlan felelőssége van!

A fiataljaink olyanok, amilyen mintát az életüket befolyásoló személyek és személytelenségek (média) számukra felmutatnak. (pl. a "tiéd a világ, mert megérdemled" cinikus filozófiát sulykoló kereskedelmi TV-k)

Egyszer egy buddhistától életvezetési tanácsokat kértem. Ő elmosolyodott és csak 2 szót mondott, amiben majdnem minden benne van: "NE ÁRTS..."  

Hogy miért csak majdnem, arról talán majd egy másik blogban írok...

Címkék: Erdő Etika Elvek