Túra és Túratárs kereső közösségi oldal
Üdv a Túratárs-on, jelenleg Vendégként vagy itt. Jelentkezz be vagy Regisztrálj itt <<<
TÚRATÁRS CHAT | RAKJ A KEDVENCEKBE
TÚRABLOGOK  
 



A Hamahama túlélő túra
2011/05/12 10:55:08 Küldte: Gejza

A Túratársról egy lány mesélt nekem először erről a versenyről. Ő már háromszor volt ilyen rendezvényen, és minden alkalommal hatalmas buli volt! Másoktól is hallottam híreket kódolt vaktérképről, meg éjszaka lefüggönyözött busszal való idegen terepre való kiszállításról, ahol a térkép tükörképét adták a résztvevőknek, és nekik kellett a pontokat kiszerkeszteni. Így, amikor jó másfél hónapja szólt, azonnal jelentkeztem.

Barátaiból, kollégáiból, és a régebbi csapat tagokból verbuválódott három csapat együtt fog haladni – tudtam meg a kör e-mailokból. Készül a csapatzászló és mindenki hozzon fehér pólót! Valaki hoz egyensapkát!

Aztán eljött a nagy nap. Találkozó a Szabadság-hegyen a rendőr fősulin… Pont ott? No mindegy. Csak személyi igazolvány felmutatásával engednek be. Valaki megmutatja: le a lépcsőn, jobbra, aztán egyenest az épületbe…

Négy ajtó közül természetesen csak a negyedik van nyitva… Feliratok, szalagozás, tájékoztató tábla - minek? Végre találok valakit…, ő is azt keresi… aztán a dübörgő „zene” hangja a tornaterembe vezet. Isolíron és takarókon több százan ülnek és fekszenek már ott. Vajon hol találom meg a többieket?

Nem értem, végtére is miért dühöngök? Egy túlélő túrára jöttem, ezek voltak az első feladatok!

Telefonálni próbálok… Aztán pár perc múlva ő csenget meg.

------------------------

21.45 Lekapcsolják a zenét, s egy dandár tábornok örül, hogy ennyien vagyunk!

Aztán megkezdődik a tájékoztató. A főszervező fényesíti magukat, hogy milyen jó volt a propaganda… Időnként hátulról egy részeg alak beüvölt valamit, talán a beszélő bece nevét?

Ötször elmondják, hogy már harminc kenujuk van a Körösökön és gyertek evezni! Van, amit hárman, három féle képen mondanak el… Elhadarják mégegyszer, amit a honlapukon már elolvashattam. Kérdések hangzanak el, de csak a választ mondják el a mikrofonba, csak találgatni lehet, mire válaszoltak. Végül a csapatok képviselőinek kiosztják a dupla csavarban megadott érintő pontokat.

Most hatalmas helyzeti előnyöm van, mert a hetven egynehány pontból, alig 2-3 van, amit nem tudok kapásból, hogy hol van a hegységben. Akár indulhatnánk is, de van, aki most megy el WC-re. Visszajött, de most más tűnt el vizet tölteni. Négyen-öten már hátizsákban toporgunk, de azon a vékony lányon még bakancs sincsen… Nagy levegőt veszek, és nem mondok semmit…! Jó háromnegyed óra múlva csak elindulunk a rajthoz. Hosszú sor kígyózik le a földszintre, de nem halad. Mire oda érünk, a banda fele eltűnik. Újabb várakozás.

Végre 00.14-kor elindulunk. Fogjuk az első két pontot, aztán hosszas tanácskozás. Mire elindulnánk, kiderül, hogy néhányan már tovább indultak, meg kell őket várni…

Na, végre megyünk. Megyünk? A vemhes anyatetű kapkodó idegbolond hozzánk képest!

-         Gyerekek! Most hűvös van, lefelé megyünk aszfalton. Ha itt valami eredményt el akarunk érni, most kellene belehúznunk! Nem a távolságtól, hanem az időtől fárad el az ember! Könnyebb tíz óra alatt ötven kilométert lelépni, mint tíz óra alatt három kilométert ténferegni!

Nem értették meg. Így aztán beálltam a sor végére és hátulról irányítottam az élen haladókat, mikor merre forduljanak. Beszélgettem a lányokkal. Hallgattam a fülemüle dalát. Néztem a város fényeit. Aztán pirkadni kezdett, s a Fenyőgyöngye után bevettük magunkat az erdőbe. A Hármashatárhegyen megoldottuk közösen a feladatokat. Majd az erdőn át meredeken ereszkedtünk le a Gluckner-sziklához. A lány volt már velem tájékozódási terep versenyen, így már nem lepődött meg, de volt aki, köpni-nyelni sem tudott…

Élveztem az árnyas erdőt, a rigók trilláit, aztán tizenegy körül elmondtam, hogy másfél óra múlva vissza kell fordulnunk, ha időben akarunk még a célba érni…

Ezt sem fogták fel, így hát mentünk, ahogy tudtunk, és baromira nem érdekelt, mikorra, hová érünk!

Máriaremetén egy lány kiszállt, mert feltörte a lábát a cipő. Nagykovácsiba negyed kettőre értünk, de csak háromkor indultunk tovább. Közben a banda fele a hazamenetel mellett döntött. Nekem is nagy kedvem lett volna hozzá, de mivel voltak, akik be akartak menni a célba, azt mondtam:

-         Jó, de innentől én diktálom a tempót! Eddig 15 óra alatt kb. harminc kilométert tettünk meg. Most három óra alatt kell tizenötöt megtennünk, hogy időben beérjünk!

Ötös átlagot léptem a Vöröspocsolyás-hátra felfelé. Tartották az iramot. Kétszer pihentünk meg, és egy óra késéssel fáradtan, lesántulva, de beporoszkáltunk a célba.

A szervezők most sem írtak ki semmit… a másodikra kellett felsántikálni. A szemetet meg a harmadikra vitették fel, de a gulyáslevest lé nélkül a földszinten osztották…

… tudod, ez egy túlélő rendezvény volt!

A célban megkérdezték:

      -    Hogy tetszett a túra?

Ugyan mit mondhattam volna?

-         Szép időben, árnyas erdőkben, jó társaságban jártunk egyet…

---------------------

Engem már az elején sem érdekelt, de a többiektől megtudtam, hogy bár mindenütt együtt haladtunk, s a feladatokat is közösen oldottuk meg, az egyik csapatunk a 30. lett, mi meg a hatvan-valahanyadikok…

Túléltük…!

…vagy nem ez volt a cél?

 

 

Címkék: Budaihegység Túlélőtúra éjszakaitúra





Bejegyzések 1 - 7-ig. Összes bejegyzésed: 7

Gejza
2011/05/16 12:09:28

Eltelt egy hét, leüllepedtek már bennem a dolgok. Szóval, ha valaki évente két-három alkalommal megy ki a azöldbe, és akkor is csak a jelzett utakon kódorog, annak valóban komoly kihívás egy ilyen rendezvényen a részvétel.


Aki rendszeresen vesz részt mások által szervezett és vezetett túrákon, azoknak a fizikai része nem olyan megterhelő, s alapvetően valóban egy jó buli lehet.


De ha az ember túrákat szervez és vezet, ne adj Isten néha még tájékozódási terepversenyeken is részt vesz, akkor nem sok öröme telik az ilyesmiben. A TOTÓ kérdések is inkább reklám szagúak voltak. Tehát ezek ismeretében ki-ki döntse el, hogy akar-e menni ilyen rendezvényre!



Sierra
2011/05/15 16:02:05

Ahogy elolvastam a blogot, nekem egy dolog szúrt szemet rögtön: a "csapat" nagyobbik része egyáltalán nem tudta, hogy milyen rendezvényen van... A jó buli nekik valószínűleg a kocsmapartykat jelenthette, az erdő pedig a misztikumot.

Egyik kedves ismerősöm engem is hívott a túrára - utolsó mentsvárként - mert a többi ismerőse még életében nem gyalogolt többet, mint a lakásból a parkolóban hagyott autójáig és vissza. Sajnáltam nagyon, hogy nem tudtam csatlakozni hozzá, de akkor a Zemplénben volt sürgős elfoglaltságom...



Gejza
2011/05/12 21:38:35

Azt gondolom különböző szintek  vannak:


1. Aki járt már erdőben, annak van fogalma milyen egy túra.


2. A teljesítménytúrák, vagy más néven hosszú távú túrák, kijelölt útvonalon, szintidőre lelépni 30, 50, 100, vagy még több kilométert.


3. Ez a túlélőtúra egy olyan teljesítménytúra volt, ahol meghatározott pontokat érintve, neked kellett útvonalat választanod, tájékozódnod, s a pontokon egyéb feladatokat megoldva szintidőn belül beérned a célba.


4. A tájékozódási terepversenyek rövidebb távúak, de út és jelzés nélküli terrepen, tájékozódásilag és a feladatok sokrétűségében összehasonlíthatatlanul nehezebbek. Ezt tovább lehet még fokozni azzal ha a versenyt éjszaka rendezik, esetleg éppen szakadó esőben. (Volt benne már nem egyszer részem!)


5. A tájékozódási túramaraton szintén árkon-bokron át, két napos rendezvény. Tájékozódásilag, szellemileg és fizikailag még az előbbinél is jóval nehezebb.


6. Hajdan a BEAC-osok szerveztek olyan túlélőtúrát, ahová a résztvevőket egy lefüggönyözött busszal vitték ki éjszaka, majd bekötött szemmel vezették még egy kilométerre az erdőbe, s ott adtak nekik egy vaktérképet a pontokkal. Tehát elösször meg kellett határozni, hogy az ország mely hegységének, mely pontján vannak. Aztán a térképnek alig nevezhető menetutasítást értelmezni, megoldani a feladatokat és végül szint időre vissza érni Budapestre, az egyetemre.


Valami ilyesmire számítottam most is, de ez nem az volt. Ha valaki nem tud tájékozódni, és nincs edzésben, annak ez valóban túlélőtúra volt!



Ejszaka_Portyazo
2011/05/12 21:20:43

egy jó túlélőtúrára mondjuk elmennék, de ez nekem inkább egy gyenge teljesítménytúrának tűnik így a leírás alapján.



Angyom
2011/05/12 18:10:38

Szerintem a csapat alapban határozza meg a túra hangulatát és kimenetelét. Én erre alapoztam mikor szerveztem a csapatot. Igaz mi csak hárman mentünk, de nekem tetszett az egész rendezvény. Talán a páya volt hatalmas, így kezdőként naná, hogy lehetetlen volt bejárni. Ráadásul nem a Hármashatár-hegy fele indultunk, hanem a Törökugrató fele... 46-odikként zártunk  



dalos
2011/05/12 12:08:12

 



furge
2011/05/12 11:37:00

Elég lehangoló blog a túrával kapcsolatban. Már régóta nézegettük néhány barátommal ezeket, és most októberben a Mátrában el is akarunk indulni. Viszont nem azt vettem ki az írásból,hogy menjek mindenképp,mert jóóóóóóóó....





*** Túratárs.com - Túra és Túratárs kereső közösségi oldal ***

Rendszerünkön keresztül a túrát és egyéb outdoor programokat kedvelő emberek megismerkedhetnek egymással, közös túrákat szervezhetnek melyet a túranaptárban helyezhetnek el vagy együtt csatlakozhatnak egyéb szervezett túrákhoz. Az oldalon lehetőség van saját profil kialakítására, melyen keresztül a tagok bemutatkozhatnak egymásnak, illetve feltölthetik kedvenc túrafotóikat. A kapcsolatfelvételről üzenőrendszer és chat gondoskodik.