(folyt.) Végre sikerült jól beállítanunk a bicajomat (köszönet érte Puttónak!) és élvezet volt rajta tekerni. A mai napon a tó északi csücskét akartuk megkerülni és lemenni egészen Podersdorfig, a másik kempingig. Kellemes, lágy, enyhén szeles, meleg időben kerekeztünk. Jobbat kívánni sem lehetett volna. Kemény tempót nyomtunk és egy óra múlva már Breitenbrunnban voltunk, ahol a vízközeli strandon megpihentünk. Megittuk a szokásos Radlerünket, hozzá egy finom ebéd - természetesen magyar srác volt a pincér - egyedül Puttónak lángolt a feje a thai extra chilis kajától, amit természetesen extra adag Radlerrel próbált csillapítani. Én, a kis Rindsuppémmal egészen jól elvoltam, persze ezen már röhög mindenki, mert ahol megállunk mindenhol Rindsuppét eszem grízgombóccal... Hiába, ha valamibe beleszeretek... Máskülönben csak ajánlani tudom a kamping strandját, baromi jó hely. Puttó levált rólunk itt, mert a térde kezdett nagyon fájni és inkább azt választotta, hogy hajóval jön utánunk Podersdorfba. Rossz nyelvek szerint a csipős thai kaja után nem tudott bringára ülni, de ez csak kamu duma... tényleg bekrepált a térde és pihentetni kellett. A strandolás elmaradt, menni kellett tovább, immár csak négyen. 

Valahol Weiden am Seenél újabb kellemes meglepetés várt ránk. Egy úszóiskola magánrendezvényére csöppentünk bele. Megálltunk feltölteni kiszáradt Radler rekeszeinket és pont utunkba került ez a kis magán buli. Már az invitálás is jól kezdődött. Azt mondja az osztrák sógor: "a kaja, pia ingyen... a csajokért fizetni kell..." :) Nem rossz! És ahogy elnéztük a csajokat, hát szívesen elővettük volna a Master Cardjainkat is... De erről szó sem lehetett, mert már az első percben odacsapódott néhány lány, akik közül néhányan magyarul is tudtak. Kínáltak itallal, állati kedvesek voltak, mosolyogtak, csacsogtak... nem győztük kapdosni a fejünket... közös fényképezés... és bakker, már megint menni kellett tovább... Vajon miért van az, hogyha az ember jól érzi magát valahol, akkor azonnal mennie kell tovább? Szomorú búcsú, aztán tovább... még előttünk volt vagy 30 km. 

Jó tempót mentünk, szinte alig álltunk meg Podersdorfig. Puttó már ott volt a kampingnél igen vidám hangulatban, mivel mivel is üthette volna el a várakozást, mint egy jó kis sörözéssel. Végre itt mi is csobbantunk a Fertó tó selymesen lágy vizében. És tényleg kicsit sós... alig akartam elhinni, de tényleg igaz, hogy tengerből maradt vissza sok évvel ezelőtt. Aztán egy YouTube-ra való esemény történt velem... Beültünk egy kis bárba levezetni az út fáradalmait és ott kényelmes függő kosarakban lehetett üldögélni. Ahogy próbálok elhelyezkedni benne, kissé elfordítva azt, azt veszem észre, hogy hatalmas csörömpölés, a lábaim az égnek állnak én meg hanyattesve fekszem benne... A többiek meg attól esnek ki belőle, ahogy röhögnek rajtam... És mindezt vette is Toni kamerája... .) Elejétől a végéig... Utána meg ezen röhögtünk vagy félórát, amikor visszanéztük... Na, hát valahogy szórakoztatni is kell a csapatot! :) De miért pont mindig nekem osztják ki ezt a szerepet? Aztán jött még egy kis esti kerékpározás... Puttó mindenáron diszkóba akart menni, de ez hiú remény egy osztrák kisvárosban, ahol este nyolckor már olyan üres minden mint a csend a palackban. Egy lelket alig látni, nemhogy csajokat a diszkóban. Mellesleg, nem tudom, hogy festettünk volna bringás szerelésben a "dízsiben"? Talán, ha jelmezes buliba mentünk volna. Viszont találtunk sörözőt és megittuk a nap utolsó Radlerjét, vagy két hektólitert... :) A hazavezető útra pontosan nem emlékszem, elég sötét volt... de a jó bicaj olyan mint a ló, magától is ismeri a hazavezető irányt... :) Az elalvással ma sem volt gond és minden igyekezetemmel azon voltam, hogy úgy aludjak hason, hogy ne horkoljak. (A srácok a másik sátrat tisztes távolságban, a Tisza túlsó oldalára állították fel...) Lehet, hogy a Radler tette, lehet, hogy más... de csak nagyon szolidan szúszókáltam, mint egy nászéjszaka előtt álló kislány, alig hagyva el az ajkam néhány halk horkantás... Megkímélve a kemping lakóit az éjszakai hangoskodástól...:) 

Az út további részén még osztrák területen nagyon szép helyeken mentünk keresztül. Élmény volt minden perc. Pamhagennél jöttünk vissza magyar területre, aztán Fertőd és meg is érkeztünk a kiindulási helyünkre. Kb. 150 km-t mentünk a három nap alatt. Nehéz volt elköszönni a többiektől. Az utóbbi hónapok legjobb napjai voltak ezek.

Címkék: Kerékpározás Bringázás Bringatúra