Túra és Túratárs kereső közösségi oldal
Üdv a Túratárs-on, jelenleg Vendégként vagy itt. Jelentkezz be vagy Regisztrálj itt <<<
TÚRATÁRS CHAT | RAKJ A KEDVENCEKBE
TÚRABLOGOK  
 



Hargitai fél gerinctúra (északi és középső szakasz)
2011/07/25 21:08:27 Küldte: kallaipisti

Nyaralásunk megtervezése során én mindenképpen egy gerinctúrát erőltettem (a Retyezát lett volna a cél), Judit nagy vágya pedig az volt, hogy a Hargitában, Székelyföldön nyaralhasson, túrázhasson. A kompromisszumot választottuk: gerinctúra a Hargitán, majd túrázgatás a Szent Anna-tó vidékén.
Vonattal mentünk, 3 alkalomra szóló Inter Rail One Country Pass jegyet váltva (tudom ajánlani mindenkinek ezt a rugalmas megoldást). 10 napot terveztünk kint tölteni, és pont 3 nap vonatozással számoltunk.

1. nap
Július 7-én az esti Corona nemzetközi gyorssal indultunk (17:40 menetrend szerint) a Keletiből. A vonat 3 perc késéssel indult, a késést belföldön egyre növelte, a határnál (Biharkeresztes) már megközelítette a fél órát. A késést a vonat később egyre csökkentette, és végül utolérte a menetrendet.
Kelet-európai idő szerint 5:15 körül világosodott ki annyira, hogy láttuk a tájat. Tőlünk K-re egy É-D irányú vonulat húzódott, a táj párába burkolózott, kis falvakkal a távolban, a nagyobb mélyedésekben ködfoltokkal. 20 perc alatt már a hegyek között voltunk, a Maros szűk völgyében haladtunk, a pára egyre inkább kezdett ködbe fordulni, a köd sűrűsödni, végül a csak a völgy két oldala látszott, a csúcsok ködbe vesztek. 6:45-re értünk Maroshévízre, és előtte 1-2 kilométerrel bukkantunk elő a ködből, hirtelen kisütött a Nap. Maroshévízen még szemeztünk a köddel, ami eltakarta a Hargita vonulatának alját, csak a csúcsok látszottak, a köd szép lassan közeledett felénk. Végül közel 1 óra várakozás után megjött a csatlakozás, kimentett minket a közeledő ködfelhőből, és folytattuk az utat Marosfőre. A vonat maga egy lepusztult, megrongált, 2 szintes személyvonat volt, de a célnak teljesen megfelelt. Itt jegyezném meg, hogy a jegyünket egyetlen kalauz se ismerte, mindegyik nézett rá, mint az a bizonyos boci, és ők is a leírást olvasgatták rajta, mint mi 1 nappal korábban :)
Marosfőn leszállva elindultunk a K+ jelzésen, melyet az Ördög-tóig kellett követnünk, egyben ez volt az 1. nap kitűzött távja is. Marosfőn még megnéztük a Mária-forrást, megkerestük a rejtekhely.ro-n regisztrált ládát, majd megkezdtük a tulajdonképpeni túrát.
A jelzés eleinte (kb. 2 km-en keresztül) jól követhető volt, az "Erdély hegyei - Hargita" című könyv is nagy segítséget jelentett, majd jöttek a bonyodalmak :) Spórolni szerettem volna az akksikkal a GPS-hez, ezért nem volt bekapcsolva, gondoltam csak megoldjuk a jelzéseket követve. Ennek szellemében tettünk egy kis kitérőt egy szép kaszálóhoz, melyen egy kis szénás kunyhó állt - bár a táskák nehezek voltak, a sok eső után és a hirtelen napsütésnek köszönhetően (szó szerint!!) felhőkben szállt a virágpor, ahányszor egy növényhez hozzáértünk, mégis megegyeztünk abban, hogy megérte.




A szénás ház a kaszálón


Visszatérve a már korábban is látott táblához, ami a bokrok közé mutatott (nem hittük el, hogy arra kell menni), a GPS-en is egyeztetve az utat, meggyőzödtünk róla, hogy a tábla nem viccel. Jópár km-en keresztül út nélkül, csak a GPS alapján haladva törtük a füvet magunk előtt. Aznap a nyomok alapján 2 lény járt előttünk arra, egy kisebb és egy nagyobb, egymás mellett haladva. Feltételezem, hogy 1 ember a kutyájával, de lehetséges, hogy tévedek. Azért gondolom, hogy ember, mert hajszálpontosan követte a GPS-es útvonalat, pedig útnak a leghalványabb nyoma se volt.
"Szerencsére" kiderült, hogy Judit allergiás valamelyik növényre a réten, a nap folyamán jópár Calcium pezsgőtablettát megivott. Kicsit aggódtam a fényképezőgépekért is a vastagon szálló virágporban.




Visszatekintve Marosfőre


A könyvben szereplő ház a rét tetején már nem létezik, leégett. Innen az útvonal annyival könnyebben járható, hogy többé-kevésbé járt utakon vezet, eltekintve a napi szakasz legvégétől, ahol megint se jelzés, se csapás, ami volt, azt visszahódította a legelőket újra elfoglaló fenyőerdő. Egy régi forrásnál (itatóvályú) megebédeltünk, de a vízből csak főztünk, mosakodtunk, nem ittunk belőle, nem tűnt elég megbízhatónak a tisztasága (N46 35.809 E25 40.502).
Nem sokkal a forrás után van egy esztena, itt a kutyákat a gazdájuk szépen visszafogta, nem volt gond; később találkoztunk az erdésszel az Osztoroson, aki jól rám ijesztett: egész addig nem féltem a medvéktől, de amikor az ERDÉSZ mondja, hogy jó bátrak vagyunk csak így kettesben túrázni, kicsit megijedtem :S
Közvetlenül a pihenőhely előtt volt egy kis összetűzésünk pár pásztorkutyával, na az ő gazdájuk már nem jött elő, de a kődobálás és ordibálás megoldotta a helyzetet. A pihenőhelyhez vezető híd előtt pár száz méterrel találtunk medvenyomokat, ez már igazán nem hiányzott naplemente előtt, fáradtan, az erdész által jól megijesztve :)




Medvenyomok


A pihenőhely maga csak egy tábla és egy pofás kis borvízforrás a fák között, amit 2 kishídon át lehet megközelíteni. Sajnos sátorozásra alkalmas hely csak közvetlenül a híd mellett van, így elég nyugtalan éjszakám volt, a tűz kialudt, így hajnali fél 3-kor felkeltem újra meggyújtani, nehogy összekössük a bajuszt egy medvével :) Konkrétan attól a valószínűtlen esettől tartottam, hogy ha a medve a boccsal jön a sátorhoz, és a bocs esetleg ijedtében fára mászik közvetlenül mellettünk, akkor az patt helyzet, mert addig nem engedi le az anyja, amíg ott vagyunk.
Összességében: nehezen követhető, ritkán és rosszul jelzett útvonal, járatlan csapások (se), szép táj, kialvatlanul az éjszakai vonatozás után megterhelő túra :)

2. nap
Kényelmesen, 8:30-kor ébredtem, 1-2 perccel később néhány gombász érkezett a pihenőhelyhez kocsival. Juditnak megígértem előző este, hogy kedvére pihenhet, így csak 9:30-kor zavartam ki a hálózsákjából :D Megreggeliztünk, elpakoltunk, kimostam a patakban az előző napi ruhákat, majd délben indultunk tovább, immár a K jelzésen a Fertő-nyeregbe. Egy család, aki pár perccel az indulásunk előtt érkezett a pihenőhöz borvizezni (kocsival jöttek, és bort is hoztak a vízhez) kedvesen meghívott minket is egy pohárra, de sajnos nem fogadhattuk el - olyan meleg volt, hogy ha alkoholt csak nyomokban is tartalmazó italt fogyasztok, délután 3-ig már biztos nem megyek tovább, akkor meg már minek...
Fura módon a pihenőtől alig 1,5 km-nyi sétára van egy bivakház a K jelzésen. Tökéletes állapotban, kb. 6 fő részére helyet biztosító 2 szintes emeletes ággyal (4 fő részére kényelmes) - és SEMMI nem hívta rá a figyelmet! Se tábla, se felirat... Látszik, hogy mostanában épült, a meglepő az, hogy mennyire nincs nagy dobra verve (N46 32.348 E25 35.907). Viszont víz nincs a közvetlen közelében, csak a borvízforrás.
A továbbiakban is próbáltuk követni a jelzést, de sok értelme nincs keresgélni a festett jeleket... Az út eleinte erdőben haladt, fenyők között, majd kiért egy mezőre a Kis-Havas tetején. A fű újra derékig ért (ahol kicsi volt), de az ösvény a térkép alapján követhetőnek nevezhető, mert legalább látszanak a távoli tereptárgyak. Egy sűrűn nőtt fenyőcsoportocska tövében megebedéltünk és fényképeztük a tájat, gyönyörű, kicsit szeles időnk volt, de legalább száradtak a kiterített ruhák :) Mielőtt a jelzés egy esztena közelében eléri a murvás utat, ledöcögtünk a lejtőn (igyekeztünk nem lerobogni, tekintve, hogy semmi útra emlékeztető jelenség nem volt a lábunk alatt), majd egy forrás vályújánál megmosakodtunk, pihentünk. Innen már csak 1,5 km a Fertő-nyereg, ahol elég sokat keresgéltük a borvíz-forrást, mire megtaláltuk, és annyira nem derültünk fel a látványától. A forrás gyakorlatilag elapadt, volt benne pár döglött giliszta, de továbbmenni már lehetetlen lett volna, így letáboroztunk a fenyők alatt. Először nem tudtuk, hogy merjünk-e inni a vízből forralás nélkül, de amikor jöttek a helyiek és gond nélkül itták, kicsit megnyugodtunk, és ittuk mi is, egész finom :) Amúgy a forrás egykor bővizű lehetett, látszik azon, ahogy a kifolyó víz belevájt a földbe körülötte, de most szó szerint alig szivárgott.




Ez útnak számít, mert van rajta kicsit letaposott rész




Csak egy gyönyörű fenyves :)




Vályús forrás


Később egy pásztor is arra járt a kutyáival, megkérdeztem, hogy azon a környéken kell-e tartani a medvétől, de azt mondta, hogy felesleges. Volt olyan kedves, hogy szándékosan a sátornál vezette el a kutyáit, mert állította, hogy a kutyaszagtól távol maradnak a medvék. Erre 1 héttel később rácáfoltak az események...
Az este nyugodtan telt, a gyenge szél ellenére olyan tüzet raktam, ami szép lassan ég le, de ezen a hajnalon már nem keltem fel újra meggyújtani, amikor kialudt :)

3. nap
Reggel újra meggyújtottam a tüzet, közben sikerült fényképezésre érdemes témát teremteni a fák között beszűrődő napfénnyel (nedves tüzifa...)




Rossz fát tettem a tűzre


Nekivágtunk az innen TÖKÉLETESEN követhető, kiválóan jelzett, jól járható, kitaposott ösvényeknek és erdei utaknak. Az úton hamarosan találkoztunk egy székely nénivel, és a lányával (valószínűleg), valamint a kutyájukkal. Beszélgettünk, és meglepett, amikor kiderült, hogy a néni egyáltalán nem tud románul, csak pár szót ismer, azok is felnőtt korában ragadtak rá. Nem hittem volna, hogy egy országban boldogulni lehet a hivatalos nyelv ismerete nélkül. 11 óra körül már látszott, hogy előbb vagy utóbb eső lesz, így amikor elkerülhetetlennek látszott, megálltunk ebédelni, hogy legalább ne kelljen kétszer megállni: egyszer enni, egyszer a szakadó eső miatt. Ebből aztán az lett, hogy mi megebédeltünk, az eső nem jött, csak dörgött az ég, így folytattuk az utat, és szerencsénkhez méltó módon a Tarhavas tetején kezdett igazán kibontakozni a vihar - mint a hegy neve is elárulja, elég fedetlen helyen, ritkás erdőben, facsoportok között. A frász kerülgetett, ahogy egyre közelebb csapkodtak a villámok (a villanás-dörgés alapján pár száz méterre, ami azért még nem veszélyes), így a lehető leggyorsabban letakarodtunk a hegyről, majd megálltunk pihenni és tűrni a szakadó esőt. Judit, ahogy azt ilyenkor kell, ülve elaludt, én pedig egy kíváncsiskodó mókust néztem az ágak között. Az eső elvonultával folytattuk az utat, és megérkeztünk a Madarasi Hargita mellé, a szállodákhoz és menedékházakhoz. Itt hosszas tanakodás, kérdezősködés után végül az Erdész Panzióban találtunk szállást (sátorozóhelyről senki nem tudott, és amúgy is házban akartunk tölteni 1 éjszakát) fejenként 35 lejért, ami azért elég elfogadható ár. 6 ágyas szobát kaptunk, de az egész épületben csak mi voltunk a gondnokon kívül, így eléggé megérte :) Még a bevackolásunk előtt, cuccainkat hátrahagyva felmentünk a Madarasi Hargita csúcsára, ahonnan a kilátás sajnos párába veszett, viszont megcsodálhattunk egy tőlünk É-ra elvonuló vihart és megkerestük a gc.hu-s ládát. Este mosás, teregetés, kaja, szundi.




Táltos?




Közeli vihar




Kopjafák a Madarasi Hargitán




4. nap
Reggel megállapítottuk, hogy semmi nem száradt meg. Összeszedtük magunkat, és reggeli után folytattuk az utat a K jelzésen. A K és K háromszög jelzések elágazásánál cuccait lepakolva Judit újfent felment a csúcsra. Kiteregettem mindent száradni, és néztem a tájat, valamint a zsebtükörrel játszva próbálgattam, hogy mennyire lehetne veszélyhelyzetben jelezni. Elég kedvezőtlen volt a Nap iránya az égen, nagyon laposan érte a tükröt a fény, de Judit még így is jól látta a villogást kb. 700 méterről.
Miután Judit visszaért, mentünk tovább a jelzésen, és hamarosan megtörtént az első komolyabb összetűzésünk a pásztorkutyákkal. A falka fele bátortalanul odajött ugatni, azokat szép szavakkal, nyugodt hangon lecsendesítettem, és folytattuk volna az utat, de a falka másik fele a közelebbi csapatot ívben megkerülve ránk rontott, a rohamhoz csatlakozott az első banda is, és pillanatok alatt talán 5 kutya állt körülöttem félkörben, a többi mögöttük, túl közel ahhoz, hogy kőért lehajolhassak, az ordítás pedig pont hidegen hagyta őket (ilyen közönnyel még nem találkoztam a hangom hallatán :S). Jobb megoldást nem láttam, egy rövidet közéjük pisszentettem a paprikaspray-ből a leghangosabb fejének irányába (nem fújtam le, ahogy azt illik, nem hiányzott a veszekedés a gazdival), amitől meghökkentek, rám néztek nagy, csodálkozó szemekkel, majd megfordultak és csendben elsétáltak. Nem sokkal később fenyőszajkót fényképeztünk, bár az ég kiégett. Állítólag félénk madarak, minket mégis egész úton kíváncsian követtek, leselkedtek az ágak közül, bár sokáig csak ebben az egy esetben maradtak addig veszteg, hogy fényképezni lehessen.
Széltörésben folytattuk az utat, elég hiányosan volt csak eltakarítva a letarolt erdő, küzdöttünk a nagy zsákokkal a vizenyős talajon, és a jelzést is csak azért vétettük el egy kicsit, mert csak a lábunk elé néztünk. Itt egy jó szakaszon a jelzés nem is csak festve van, hanem kis táblákon a fákra szegelve, apró betűkkel a hegyimentő szolgálat telefonszámával a táblák szélén. Megállapítottam, hogy eső lesz, 11 órakor már olyan szép tornyos gomolyfelhők voltak az égen, hogy csak lestem és ahogy ilyenkor szoktam, elkezdtem repülésről beszélni :)
A Madéfalvi Hargita tövében a forrásnál vizet vettünk és kimostuk Judit zokniját, aki nem sokkal korábban fél lábbal térdig süllyedt az ingoványba :D Fényképezni nem mertem, elég baj volt az, hogy a térdemet csapkodva mulattam :D Nem akartam megállni a forrásnál ebédelni, nem volt sehol egy sima felület a gázfőzőnek, és Judit feltett egy moggondolatlan kérdést, miszerint eldönthetné az ég, hogy csak dörög vagy esni is fog. A válasz először csak borsónyi, majd egy rövid ideig mogyorónyi jég formájában érkezett meg, összeszen legalább 20 percig esett a jég. Mi ezalatt egy sűrűbb ágú fenyő alatt álltunk és próbáltuk minél jobban védeni a fejünket. A jég hamarosan mindent beterített a mélyedésekben, de a domború részeken is volt elég. Ahogy az lenni szokott ilyenkor, a levegő lehűlt, így az eső egy szünetében felvettük a polárpulcsikat az esőkabátok alá, és mentünk tovább, hogy ne vacogjunk. Szerencsére az eső hamarosan elállt, így megálltunk ebédelni a Csicsói Hargita K-i oldalán. Fáztunk, kíváncsiságból előkotortam a kis hőmérőt, így megtudtuk, hogy 10 fok volt. Közben esténként kaptuk a híreket, hogy itthon mindenki majd' hőgutát kap a 30-40 fokban - nehéz volt elhinni :)




Elvert minket, mint kocsis a lovát




Csermely




Meredek, sáros, köves út



Hargitafürdőre érve lezuttyantunk egy padra, és elkezdtük vakarni a fejünket, hogy hol sátorozzunk. Judit elment érdeklődni a kempingbe, ahonnal azzal utasították el, hogy "ez nem bulitábor", mert oda visszatérő betegek járnak a mofetta miatt. Judit ezt úgy fordította le, hogy nem vagyunk elég betegek és öregek... Amúgy se lehet a kempingben sátorozni, bár tekintve, hogy az előző napi cuccaink MÉG nem száradtak meg, az aznapiak pedig óhatatlanul MÁR vizesek voltak, így annyira nem is bántuk, hogy az Uz Bence menedékházban napi 25 lejért fejenként kaptunk szállást a legfelső szinten, ahol egyedül voltunk az előtérre, így mindenünket ki tudtuk teregetni száradni. A házat amúgy csak ajánlani tudom mindenkinek, és ez nem reklám! :) Aznap már nem mentünk sehova, örültünk, hogy megszabadultunk a cuppogósra ázott bakancsoktól, és lementünk főzni és enni az alsó szintre. Megfőztem életem legrosszabb vacsoráját, legyűrtük a torkunkon, és beszélgettünk egy kolozsvári bácsival, aki sok jó tanáccsal látott el minket, és aki nem sokkal azelőtt szállást keresni segített. Emellett mindenki egy "pesti lány"-ért aggódott a házban, aki egyedül vágott neki a hegyeknek reggel, állítólag a Madarasi Hargitára ment, de mi se találkoztunk vele.
A rettenetes vacsora után mentünk feküdni és aludni.

5. nap
Reggel felkelve megállapítottuk, hogy az előző este kimosott ruháink vizesek, a cipőinknek pedig közük sincs a szárazhoz, szörcsög bennük a víz. Teljesen felesleges lett volna száraz zoknit venni, visszavettük az előző napi vizeseket - később az események minket igazoltak. Így csak 1 zsákba összepakolva a napi cuccot vettünk magunknak pár zsemlét ebédre a faluban, majd nekivágtunk a Csicsói Hargitának és a Bagolykőnek. A jelzést már az elején elveszetettük, de ez csak a mi hibánk volt, annyira adta magát a hegy, hogy teljesen felesleges volt keresgélni, felsétáltunk egy másik úton. Az antennáknál már láttuk, hogy kezd ködbe borulni a hegy, jön a vihar, egyre közelebb dörög az ég, így bevettük magunkat 4 másik túrázó mellé egy régi épületbe a felvonó alatt és vártuk a vihar távozását. Amikor nagyjából elment, a törpefenyvesben elvergődtünk a Bagolykőhöz (nem a jelzésen, de a jelzett ösvény se sokkal jobb), és nagy szemekkel rácsodálkoztunk a völgyekben megült ködre. Nem győztünk fényképezni, bár egyre közelebbről dörgött az újabb vihar, egyre jobban esett az eső, és még a rejtekhely.ro-s ládát is megpróbáltuk megkeresni, igaz elég hamar feladtuk az esőben. Esőkabát fel, és mentünk le a hegyről. Az eső szakadt, a száradófélben levő cipők újra kezdték a szörcsögést, de jókedvűen visszamentünk a menedékházba ebédelni.




Csicsói Hargita




A köd a vihar után




Bagolykő


Ebéd és zoknicsavarás után visszavettük a cipőket és elindultunk a K jelzésen a Tolvajos-tető felé. Szándékomban állt az utat letrackelni és elküldeni az openmaps.org csapatának (ugyanis csak Hargitafürdőig szerepel a térképükön a K), de a következő vihar és az újfent ritkás jelzés elvétése kicsit elbizonytalanított - konkrétan pont nem érdekelt a track :) A jelzést ugyan elvétettük, de az erdei utakon majd a mezőn átvágva térkép alapján is gond nélkül odaértünk a Fenyőke turistaház romjaihoz - ami a térképen még működőként van feltüntetve. A falak épek, de a tető helyén csak fólia van, kerítése csak kis szakaszokban áll.
A műúton elsétáltunk a Tolvajos-tetőn álló emlékműhöz, majd "1 track nem track" alapon, az út rögzítését végleg feladva, a betonúton tértünk vissza Hargitafürdőre, elég volt a sárban csúszkálásból :)




Úton hazafelé a Tolvajos-tetőtől


Este a ház kínálatában szereplő bablevest vacsoráztunk, majd a kolozsvári bácsi ajánlása nyomán elmentünk borvízforrást keresni. Odafele megint dörgött az ég, de ezúttal K-i irányban, így nem vettem túl komolyan, esőkabátot se vittünk. De az idő cseles volt, az aznapi kettő É-i és egy Ny-i irányból jövő vihar után küldött egy K-it is! :D Judit fogadkozott, hogy ha a maradék száraz (rajtunk levő) ruhánk is elázik, végem. A Szemvíz-forrásnál már kezdett csapkodni, így nem mentünk tovább. A forrás kiapadt, de a házikó fölötte tökéletes esőbeállónak bizonyult, amíg aznap negyedik alkalommal szakadt ránk az ég. Aztán rátaláltunk a Vallató-forrásra, ahol vizet vettünk, rácsodálkoztunk a hideg vizes fürdőre, és visszamentünk a menedékházba aludni.

6. nap
Még előző este kifizettem a szállást, hogy ne kelljen megvárni a 9 órás nyitást, és 8:30 körül indultunk egy gyors reggeli után. Itt már komolyan kezdtem fáradni, kevés volt az éjszaka a fáradalmak kipihenésére, a lábam is kezdte megelégelni az állandó áztatást, rossz volt elindulni. A K o jelzésen mentünk vissza Csíkcsicsóra. Az út térkép alapján is egész jól követhető, ahol nem volt egyértelmű, ott útbaigazítást kértünk (egy nagy szállódajellegű ház mellett tovább kell menni egyenesen a kerítés mellett, az ugyanis NEM a ház udvara, hanem csak cselesen építkeztek; ugyanitt egy igen jól járható murvás út nemes egyszerűséggel nincs feltüntetve a térképen). A Csicsói Vársziklához vezető jelzést nem találtuk meg, nem is vittük túlzásba a keresést; tudtuk, hogy ott van mellettünk, de lentről nézve semmi olyat nem láttunk a csúcson, amiért érdemes lett volna kitérőt tenni, a kilátás az útról is bőven elég jó volt. A régi kőbányánál kicsit játszottam a térképpel és tájolóval, csináltam egy oldalmetszést, mert egyértelmű volt, hol vagyunk, kíváncsi voltam, milyen pontosan igazolja ezt a tájoló. A tájékozódási pont 8,4 km-re volt, kb. 200 m hiba volt a mérésben - kézitájolóval, 1:60.000-es térképen, 1 pont alapján elmegy :)
Az út hátralevő része újdonságot nem tartogatott: gyönyörű kilátás a medencére, egyre nayobb hőség, egyre nagyobb viharfelhők a hátunk mögött, majd aszfalt, aszfalt, aszfalt kilométereken keresztül a Csíkcsicsó és Madéfalva között levő vasútállomásig. A vonattal átmentünk Csíkszeredára, ahol sikertelen bevásárlás után az állomáson kb. 1,5 órát kellett várnunk a csatlakozásunkra, és kicsi a világ - összefutottunk az elveszett "pesti lánnyal" :) Beszélgetés, tapasztalatcsere, mulatás az "eltűnésének" magyarázatán.




Alattunk a medence




Leértünk a hőségbe




Távolban a Hargita


A vonat megérkezésével véget ért nyaralásunk hargitai szakasza, vonatra ültünk, és mentünk a Csomádba Szent Anna-tavat és Büdös-barlangot nézni :)


Címkék: Hargita Marosfő Hargitafürdő ördög Fertő





Bejegyzések 1 - 9-ig. Összes bejegyzésed: 9

kallaipisti
2011/08/01 13:21:39

Üdv!

Miért nem jelenteted meg ezt a hozzászólást önálló blogbejegyzésként, medvés történetek cím alatt? Többen találnák meg és olvasnák!



NOMAD7573
2011/07/30 14:29:33

Üdv . Nekem kint az erdőnjárók, pászorok, erdészek, helyiek, gombászok mindeg azt mesélték, hogy megvan az alkalom ,amikor a medve nem elszalad az ember elől, hanem támad. Ezek közé tartozik ha meglepjük.

Beszéltünk már arról, hogy a medve főleg meleg időkben annyira be tud aludni, hogy nem észleli az érkezőt. Ilyenkor megtörténhet, hogy egy gombász mikor felhajtja a fenyő alsó ágait, egy finom kis fenyő hirip( izletes vargánya) reményében, esetleg egy pihenő medvével találkozik. Bár némileg ez hihetetlen, de egyszer amikor gombásztam a Libán-i Hargitán , több  tíz métere megközelíthettem egy fenyőt melynek az aljában őzek pihentek,  későn vettek észre, így volt némi ribillió ,meg rohanás részükről.Hát én is a spray-re nyúltam ,mert először nem tudtam mi a fene az a nagy hangoskodás a fenyő alatt. Mikor már láttam az elrohanó őzeket némileg megnyúgodtam.  Pedig az őz úgyancsak figyelmes ,pláne hogy a Hargitán az emberen kívűl számos ragadozó ellensége van , farkas, mackó, hiúz.

Ezért is kell hangoskodni. Túraboltokban kapható medvecsengő ,ez tulajdonképpen a csilingelő harangocska szerepét tölti be,mely menet közben folyamatosan hangot ad ki. A helyiek nem nagyon hisznek benne , mert hát a tehénre is kolompot raknak mégis támadt már rájuk medve. Általában kerülni kell a bozótosokat , és olyan helyen kell haladni ,ahol van némi ösvény és beláthatóság. A bozótosban való átkelés esetén fennállhat ,hogy egy ott alvó,pihenő medvébe botlunk, itt mindenképpen kiabálni kell.

Kokojza (áfonya) éréskor ,de málna éréskor is ellepik néha az erdőt a szedők, akik csoportban mozognak, biztonság kedvéért. Hallhatjuk már messziről őket ,mert annak ellenére ,hogy pár méterre , tíz méterre vannak egymástól folyamatosan kiabálnak. A gombászok is párban szeretnek járni, mert akkor van kivel hangosan beszélgetni. 

Arról olvastam ,hogy ha összefutsz a medvével ne kezd el rohanni,menekülni. Lassan ki kell térni az utjából ,vagy ha már szemezésre kerül a helyzet , a szemkontaktust elkerülni -bár a medve gyengén lát-sarkon fordulni és szépen lassan visszafelé elindulni. Előfordul, hogy elkezdt az ember után menni , nem rohani és nem is támadni csak követni kezd. 

Előfordult ,hogy egy helyi öreg a kaszálóján kaszált egy júliusi napon. Mikor végzett ,a elindult hogy törjön egy két ágast a kaszálót határoló bozótosban. Azt hozzá kell tenni ,hogy már órák óta dolgozott az öreg és nem csendben. Mikor belépett a bozótosba méterek választották el a medvétől ,aki megijedt és rátámadt. Az öreg csak annyit tudott tenni ,hogy hassal a földre vágta magát és a fejére húzta a kezeit. A medve megverte majd odébb állt. Az öreg segítségért kiabált és a szomszéd kaszálón dolgozók segítettek. Szekérre tették és bevitték a műútig, ahonnan a mentő elvitte. Túlélte ,de bizony rendesen megverte a bundás.

Medve válogatja ,szerintem nincs általános mód arra ,hogy a medvetalálkozásnál megfutamitsunk egy macit. A fiatalabb pár éves bocsok ,miután leszakadtak az anyától bátortalanabbak. Az öregebbek már kiszámíthatatlanok. Lehet hogy egy nagy piros színű nylon táska lobogtatására is elmegy , de lehet nem. Persze ehhez jó kis távolságra van szükség,mert a medve védelmi körén belül támadhat azonnal.

Veszélyesnek tartják a bocsos medvét ,mert abban a pillanatban ,ahogy az anya úgy gondolja ,hogy veszélyt jelentesz a bocsaira azonnal elkezdfeléd rohanni. Kis idővel megáll felágaskodik , és ha látja érzi ,hogy meghátrálsz talán nem támad tovább. Ha viszont a viselkedésetből arra következtet hogy fenygetsz azonnal neked megy.

Fára is lehet mászni ha van idő. Helyi körökben főleg fakitermelőknél erre jópárpélda van. Volt olyan eset, hogy hárman négyen vágták ,dolgozták fel a fát ,miközben az egyikőjök elsétált kb. egy jó 25-30 méterre a többiektől mobiltelefonálni. Hát nem sokáig beszélt ,mert ott állt a közelben egy barna. Az illető kurjongatott és szólt a társainak ,akik a motoros fűrész felbőgetésével próbálták elijeszteni. Nem sikerült a barna szépen gyalogolt feléjük . Mindannyian a fára másztak ,mert nem volt hova menni. A barna tett pár kört a fák alatt ,megszemlélte a munkálatokat ,majd eltávozott. Érdekes ,mert azt gondolnánk hogy a hangos gépek nem vonzanak oda medvét, vagy legalábbis a közvetlen közelbe. Ebben az esetben egy nagyon kiváncsi barnával kerültek szembe . 

Érdemes csoportban túrázni ,nagyobb a lárma is ,és a biztonságérzet.

Egyszer gombászás közben egy murvás -helyi nyelven remorka- erdei út mentén haladtam a patak völgyében egy viszonlag zárt völgyben. A patak kissé arrébb volt az úttól ,így bujócskázni kellett a fenyvesek közt. A völgy olalában száll erdő (fenyves) terült el. Ahogy rókagombásztam ,hirtelen arra lettem figyelmes ,hogy dübörgő hang hallatszik fentről a völgy tetejéről. Olyan volt mintha valaki ütögetne nagy erővel egy fenyőtörzset. Ezt követően csörtetés hallatszott majd a szállfák közt feltünt egy barna medve, olyan jó húsos ,szép tiszta bundájú, a fejét nem is láttam a fáktól. Időben észrevettem így elég távolság révén a gyalogkakukkot megszégyenító gyorsasággal jutottam a múrvás útra, majd onnan el a medve irányából. Kissé megálltam tisztes távolba és figyeltem hátha kijön az útra de nem jött. Mondanom sem kell nem mentem vissza gombászni, jobb a megbékélés, itt ő az úr. 

Ha csendben megy az ember az erdőben több vadat lát az igaz, netán farkast vagy hiúzt, de akár medvét is. Lehet ,hogy felfigyelsz a csörtetésre, a galyak ropogására ,hiszen egy több száz kilós maci igencsak zajt tudcsapni. De viszont ha hangoskodik az ember valószínű ,hogy medve elvtárs inkább jól kikerül. Szoktak sípot, vagy hangspray-t is használni, mint a focimeccseken ,néha belenyomnak egyet, tudatva az erdővel és lakóival, hogy itt járunk. A lényeg mindig a medve vegyen észre előbb .

Nagyobb gond van ha olyan helyre tévedünk ahol a medve "csüggje" helyi nyelven -az-az az elásott ,elrejtett rohasztott élelme van a medvének. Sokszor fenyőágakat húz rá, mindenesetre kissé büzös ,dögzsag jellemzi. Az ilyet is kerülni kell,mert a közelbe ott lehet a gazdája, és nagyon morcos lesz ha látja ,hogy a rejtett kajájánál szemlélődünk.

Ezsembe jutott egy farkasos történet is csak így a medvés közepén, mert hát ki gondolná ,hogy a farkas is rafinált , főleg ha emberrel fut össze. Pár éve januárban nyomtam egy téli Kilyénf.-kőbánya- Nagyponk-kicsiponk-Osztoros-vissza túrát a É-Hargitán. Hárman voltunk, jó combig erő hóban jutottunk fel a Kicsiponk patak völgyében az Osztorosra. Az Osztorosi tisztáson a mező szélén első ránézésre facsutakokat láttunk, de később már mozogni kezdtek Farkasok voltak a tél miatt falkába verődve -egész végig figyeltek és követtek minket. Mikor visszaértünk a faluba a helyiek bizony elképedtek ,hogy mi a fenét mászkáluunk a télen ott fent, mert a  farkasokkal vigyázni kell. Valószínűleg azt figyelték, hogy megfelelő táplálékok vagyunk vagy nem,merthát ha ők úgy itélik meg ,hogy beteges ,gyenge célpontról van szó akkor lerohannak , elkezdik a havat a léábukkal felverni és megtámadnak , úgy mint a pásztorkutyák, csak a farkasok nem rohannak el, ha lehajolsz mintha követ vennél fel. 

Van azért veszélyesebb állat is a környéken , mint a medve ,ez pedig a vipera. Ezen a nyáron nagyon elszaporodtak még a kaszálókon mezőkön is megjelentek. Nemrég egy gombász ,aki benézett a bokorba ,sérült meg ,a bokron lógó vipera fejen marta. Sajnos a helyi közeli és távoli kórházakban előfordul ,hogy nincs ellenméreg. Csíkszeredában van legközelebb ,ha éppen van . Eért olyan uton ami fűves , főleg nagyon magas fű van, érdemes a túrabotot ,vagy egyéb botot magunk előtt piszkálgava haladni.


De hallottam már vicces történetről is, amikor az öreg helyi székely bácsi kaszálás után kissé illuminált állapotba került a szeszpálinkától. Leheveredett a kaszálóháza mellé a fűbe ,miközben telt az idő a lova úgy gondolta ,hogy elindul, mert hát unta magát , közben arra ólálkodott a medve, melynek illatára a ló izgatott lett és nekiiramodott a köves útnak nyeritve,hátra hagyva csapot -papot. Mindez akkora hanggal járt, hogy a székely bácsika is felébredt , csak azt látta, hogy a távolból nyerités hallatszik, meg szaladt a barnaság , amit a székely bácsi a lovának gondolt. Na több sem kellett nehogy már itthagyja a lova a szekérrel ,irány a ló után. A bácsika kianbált a lónak ,melyet a részegségtől alig látott ,kiért a köves útra majd látta ,a nagy homályba ,hogy a lova-az az a barnaság megállt az út közepén. Na több sem kellett most majd megfoglak, és elindult a feltételezett ló felé, de mikor már olyan közelt ért az öreg ,hogy tisztulni kezdett a kép ,bizony látta ,hogy az nem a lova , hanem a medve.  Szerencsére nemtörtént baj a bácsika visszairamodott a házhoz .

Egy másik esetnél kint a mezőn a kaszálók meghajtottak egy medvét, ami fejvesztve futott a csettenesnek. Persze a kaszáloknál lévő kerteket (kerités) csaposokat sora ugrálta át. Az egyik kert csaposának tövében ott pihengélt az egyik helyi polgár, megpihenve a takarás fáradalmait. Hirtelen arra kelt fel, hogy felette át a kerítésen átugrik a medve, és közvetlen mellette ért földet. A medve mit sem törödve a meglepett polgárral szaladt tovább , miközben hátsó fertájából bizony az izgalom hatására kiürült némi bélsár. Ebből kapott a polgár is , aki tulajdonmképpen elmondhatta ,hogy olyan közeli találkozása volt a medvével, hogy az még le is szarta.





kallaipisti
2011/07/27 17:17:58

Az ételre mi is nagyon odafigyeltünk, Megyula egyik blogjában írtaknak megfelelően kiégettük a konzervdobozokat, eltüzeltünk minden kajás zacskót, az ételt a táska közepébe, külön szemeteszsákba csomagolva, lezárva, fölötte az aznapi szennyessel tároltuk. A szennyest és a zacskót is kicsit megfüstöltük. Viszont ennek ellenére kétkedve se tudom elhinni, hogy ezek az óvintézkedések egy, a sátor közvetlen közelében levő medve ellen álcázni tudnák vagy elnyomnák az erősebb illatú ételek szagát. Egy dokumentumfilmben láttuk, hogy a drogkereső kutyák elől se a kávé, se más aromás dolgok, és még a szennyes pelenka se tudták elrejteni a drog szagát, a medvék szaglása pedig közel állhat a kutyákéhoz.

A Szent Anna-tónál mesélték, hogy volt olyan eset, amikor éjszakára erős szagú étel maradt a sátorban, a medve feltépte a sátrat, tévedésből az embert szedte ki, aki felébredt, üvölteni kezdett, erre a medve ijedtében mindent letarolva kirohant a kempingből.

Nyaralásunk folytatása során a Csomádban, a Szent Anna-tónál személyesen is találkoztunk bocsokkal, és volt két vicces éjszakánk, amikor azt hallgattuk alvás helyet, hogy a kempingbe beszökött, kukázó medvék milyen reakciókat váltanak ki a többi turistából, de ezt a következő blogomban tervezem részletezni :)



NOMAD7573
2011/07/27 06:49:56

Üdv nektek. Sajnos van egy kevés tapasztalatom a székely havasokat illetve medve történetből. Én véleményem , hogy manapság komolyan kell venni bundásékat, mint írtam komoly gondot jelent mára a populáció korábbi ellenőrizetlensége. Nem is beszélve az öreg néhai Csau bácsiról, akinek a kedvéért behoztak pár kanadai barnást , a grizlisekből csak azért mert az átkosban Csau bácsinak kicsik voltak a helyi barnák . Az öregek mesélik, hogy meglépet pár inport bundás ,és talán még keveredhettek is a helyiekkel.


Egyre több a "vérmedve ",ezek ha megizlelték a vért utánna meghülyülnek ha nem kaphatnak egy kis friss húsit. Na ezek rászoktak a helyi falvak istálóira . Láttam ,hogy egyesek úgy védekeztek ,hogy 100-as szögnél nagyobbakkal verték ki az istáló ajtaját , természetesen szögcsúccsal kifelé, hogy ne üsse be a mackóbácsi.


Volt olyan ,hogy a Kilyénfalvi kőbányát -ma Lafarge cég az Osztoros alatt - látogatták meg csapatostól mert rászoktak a gépzsírra meg az olajra. Ment a macska egér játék, jöttek a munkások és kergetőztek,mert a macinak ilett az olaj és nem akkarta otthagyni . Szerencséra  másfélé éves bocsok voltak.


Régebben a mackók elkerülték az embert, főleg ha géppel dolgozott, mára már az erdőkitermelőket is felkergetik a fára ,hiába nyomják a druzsbát ( láncfűrészt). 


Én legutóbb egy erdei forgalmas kavicsos hegyiúton futottam össze egy két bocsos fekete anyával. Szemeztük pár percig nem zavarta a kocsi, mert abban ülve pillantottam meg a kb. hat -hét méterre ücsörgő anyát. Szerencsére a kölykök nem felém jöttek így az anya , mert nem érezte ,hogy a bocsok veszélybe lennének, mert máskülönben fényeztetném a kocsimat.


Nagyon fontos dolog az élelem tárolása túra közben. Az jó hogy tűzeltetek mert azt nem nagyon kedveli egyik vad sem. Viszont a hátizsákban jó ha légmentesen zárható dologban tartjuk az elemázsiát mert jó szélben több kilóméterről is kiszagolják. Így esik meg ,hogy rendszeresen támadnak sátorozókra ,akik egy jó vacsora után szértehagyják amaradékot, élelmet. Legutóbb Pádison volt ilyen támadás.


Ha tudok még irok , egyelőre ennyit .


Sziasztok. 



dalos
2011/07/26 20:39:21

Fantasztikus írás, istenien szórakoztam. Remek a humorod, a stílusod, a túra pedig irigylésre méltó. Gratulálok hozzá Nektek! További jó túrákat, jó egészséget!



kallaipisti
2011/07/26 20:17:18

Érdekes és tanulságos hozzászólás, szerintem érdemes lenne önálló blogként is megjelentetned az oldalon, figyelemfelhívásként az ide látogatók számára!

Ami a különböző spray-ket illeti, a military shop-okban vásárolható 40 ml-es változatot már többször használtam sikeresen támadó kutyák ellen pl. futás közben. Tény, hogy elég közel kell engedni a támadót vele, de a kutyák és emberek többnyire nem hirtelen lerohanva támadnak, így van idő felkészülni a helyzetre.  Magamon is kipróbáltam, emlékezetes élmény! Tisztában vagyok vele, hogy medve ellen édeskevés, legalább 6-8 méteres hatásos távolság lenne szükséges medvetámadás esetén szemben a hagyományos spray-k max. 2-3 méteres távolságával (szélcsendben). Ez tudtommal még rejtve szabadon viselhető itthon (bár hallottam olyat is, hogy grammban adják meg a megengedett hatóanyagtartalmat, így vitatható a megengedett legnagyobb kiszerelés pontos mérete), de egyáltalán nem vagyok tisztában a román szabályozással - lehet, hogy már a 40 ml-es kiszerelés is sérti a helyi törvényeket, egy nagy medveriasztóról meg akkor már ne is beszéljünk.

Elgondolkodtató még egy gáz-riasztó fegyver beszerzésének gondolata, ami hosszabb távon filléres megoldás a spay-kkel szemben, megbízhatóbb, és a hanghatás révén hatásosabb, azonban nem vagyok tisztában pl. a román törvényekkel ezen a téren; tudom, hogy itthon a fegyverviselési engedély kiváltását követően nyugodtan cipelheti magával őket az ember (rejtve). Érdekelne pl., hogy az itthon kiváltott viselési engedély érvényes-e Romániában.

Ami a medvespray-ket illeti, egy link hasznos lenne, hogy milyen típust használsz, és az ezzel kapcsolatos tapasztalatok (pl. hatásos távolság, felhő átmérője ezen a távolságon, felhő eloszlásának ideje, kezelhetőség stresszhelyzetben, hatás gyorsasága, szavatossági idő, rejtve viselhetőség biztosítottsága a méret alapján, törvényi háttér a viseléshez stb.)!



NOMAD7573
2011/07/26 17:25:46



Üdv .Nagyon jó kis túra lehetett, gratula hozzá . Jómagam is tizen valahány
éve járom a Gyergyó környéki hegyeket és a Hargitát. Jó volt olvasni a marosfői
Csíkmagassa és az Osztorosról.okat kószálok arra, gombászkodás és erdőjárás
gyanánt.



Annak idején az Osztoroson májustól októberig pásztorszállás volt , a
gyergyói falvakból hajtoták fel a gulyát . Rengeteg medvés sztori tudnak az
akkori pásztorok. Szerencsétek volt ,hogy nem találkoztatok a nagy barnával.
Sajnos jelenleg annyira el vannak szaporodva, hogy a bocsos medvék és a fekete
medvék egész a falvakig, mezőkig leszorultak a hegyen lakó hímektől. A bátrabb
bocsos anyák viszont fent kószálnak egy -másfél évig kölykökkel. Elég
veszélyesek .Az ember és a mezőgazdasági , fakitermelő gépek nem nagyon
zavarják őket, a méhészek villanypásztorral védekeznek a torkos vendéggel
szemben.



A legutóbbi halálos medvetalálkozás ez év július vagy júniusban volt
Székelyudvarhely környékén egy kis faluban , ahol a helyi gazda fia a saját
kukoricásokat járta , majd megtörtént a tragédia,mely a szemtanúk szerint pár
másodperc alatt lezajlott. A fiatalember életét vesztette. Sajnos egyre több a
támadás a medvék részéről mert csökken az életterük és elszaporodtak, így a
rivalizálás a hegyi zónákből a lakott mezőkre , falvak környékére szorította
őket. A mezőgazdasági területek kihasználatlansága is szerepet játszik, mivel
mára már kevesebben kaszálják a fűves mezőiket így azt benövi a bozót és a
csetten. Ideállís körülményt teremtve a medvéknek.



Jelenleg most van egy nemzetközi program folyamatba ,melyben medveszámlálást
tartanak . Gyergyó -Balánbányán van a medvevisszavadító a Sipos-Szánduly
patakvölgyekben.Rápakoltak egy GPS jeladót az egyik barna bundásra, és hát elég
meglepő eredményt hozott,mert a bundi a Hargitától elindult a Sziget-Kolozsvári
hegység-Pádis- Máramarosi havasok- vissza Gyergyói havasok útovonalon. Szerény
kis körtúra.



http://www.szekelyhon.ro/hirek/tarsadalom/uj-modszerekkel-szamlaltak-meg-a-medveket



Ajánlom a medveprayt legalább két flakonal a nagyobbikból -én is beszerztem
egy amerikai weboldalról. A kis űrtartalmú gáz -paprika -bors spray nem sokat
ér, aa medve a világon a leggyorsabb állatnak számít rövidtávon. Megelőzi a
gepárdot- rövidtávon tiz-húsz méter-.A kis űrtartalmú army shopos spray nem
elég nagy szórású és nem megfelelő távolságra fújja ki az anyagot. Én már
próbálkoztam vele anno , hát a pásztorkutyák kiröhögtek , sőt a hangspray-t is.
Úgyhogy aki a Hargitát járja ajánlott a gyári medveűző spray beszerzése.A
helyiek ,aki gombászik, vay málnát ,áfonyát gyűjt petárdázik, a vödrét ütögeti,
fütyent, kiabál, vagy csoportban , kutyákkal járja az erdőt.



Érdemes még túra közben hangoskodni ,néha néha főleg sűrűb ösvényeken
felkiáltani, hogy a bundás hamarabb észleljen mint mi őt. Volt hogy a bundás
úgy bealudt a fenyő tövében ,hogy meg kellett rázni a grabancát hogy
felkeljen.Nem is észlelte ,hogy érkezik a gombász , aki persze csöndben- nehogy
a gombák elszaladjanak- keresgélt a fenyők közt.



Érdemes kiabálni , így a pásztorkutya is hamarabb észlel ,messziről és
ugatni fog , a pásztor ha helyi székely góbé rá fog szólni, de ha mással tölti
az időt nem zavarja ,ha a kutyái nekünk futnak.



Mostanság újítják fel a turista jelzéseket és műtárgyakat a gyergyói
hegyimentők és hegyiácsok.Az elsőszámú zónájuk aNagyhagymás P túrazóna , itt
felújították az egyeskői menedékházat és a túraútakat ,jelzéseket. Sajnoss
kevés a pénz ,de az összefogás annál nagyobb. A hargitai kék északi vonulatban
még felújításra szorul, "Ördögtó"-Fertő tető , talán a legjobb a
Madarasi-Hargitafűrdő kék gerinc túraút mert ezt télen is használják, főleg a
hőszánosok . Tavaly arra jártam és megpróbáltam a Madarasi-Hargitafürdő
gerincútról ráfordulni a Csicsói csúcsra (adótorony) rátérni, de nem találtunk
rá az útra, GPS nem volt csak térkép. Így lementünk egész az Ózonig Hrfürdőre,
majd onnan fel egyenesbe a Csicsóira. Viszont onnan visszafelé már megtaláltuk
a gerinc kélkre vezető rövidítőt.



Jó túrázást



Nomad7573



pavluxek
2011/07/25 22:47:16

Ja, a havason egy pár évig küzdesz a víz ellen, aztán előbb-utóbb beletörődsz, hogy idővel mindened vizes lesz. Majd megszárad. Vagy nem...

Pontosan ilyen zsákkal nyomom én is az utóbbi években, nekem nagyon bevált, ár/érték arányban pedig a legjobb választás volt. Persze, mindenkinek mások az igényei.

Gyulát rá kellene venni, hogy mesélje el az éjszakai bocsos kalandot!

"...megálltunk pihenni és tűrni a szakadó esőt. Judit, ahogy azt ilyenkor
kell, ülve elaludt, én pedig egy kíváncsiskodó mókust néztem az ágak
között."
- ez nagyon kedves volt. Meg, úgy általában, az egész.




*** Túratárs.com - Túra és Túratárs kereső közösségi oldal ***

Rendszerünkön keresztül a túrát és egyéb outdoor programokat kedvelő emberek megismerkedhetnek egymással, közös túrákat szervezhetnek melyet a túranaptárban helyezhetnek el vagy együtt csatlakozhatnak egyéb szervezett túrákhoz. Az oldalon lehetőség van saját profil kialakítására, melyen keresztül a tagok bemutatkozhatnak egymásnak, illetve feltölthetik kedvenc túrafotóikat. A kapcsolatfelvételről üzenőrendszer és chat gondoskodik.