Magunk között vagyunk. Ugyan ez nem egy klasszikus túrablog, és Ti érteni fogjátok, amit alább írok, mert bizonyos értelemben ennek a közösségnek a tagjai, bárhol élnek és dolgoznak is, voltaképpen ugyan abban a dimenzióban léteznek.
Hasonló érzés már sokszor elfogott, amikor a "Természet visszanézett", de ennyire tisztán és erősen még sosem, mint ezúttal. Ezért úgy érzem, nem haszontalan, ha megosztom Veletek.
Maga a helyzet igazából lényegtelen, már csak azért is, mert végül nem tudtam lefényképezni azt a rendkívüli látványt, ami felkavart. Olyasmiről van szó, mint amiről az űrhajósok szoktak beszélni, amikor kívülről látják a fagyos, fekete űrben ragyogó, élettel teli Földet, és attól kezdve egész életükben másképp gondolnak rá, mint azelőtt.
Akkor hirtelen egyszerre érzetem dühöt és elkeseredést, meghatottságot és örömöt. Micsoda galaktikus főnyeremény, hogy élhetünk, hogy valaha létrejött egy hely, amelyen kifejlődött egy ilyen különleges, tudattal, emlékezettel és képzelettel rendelkező lény, mint az ember!
Hogy éltető fény, levegő és víz vesz körül minket. Hogy ennél sokkal többre senkinek sincs igazán szüksége. És hogy az a "hely", minden sérülékenysége mellett, rendelkezik a megújulás képességével!
És ezzel szemben micsoda képtelenség, hogy a felszínén hordozott ember ahelyett, hogy mindezért élete minden tudatos percében hálát adna, és megpróbálna az ajándékba kapott gazdagsághoz méltóan élni, tör, vág, öl, pusztít, szennyez, és élvezi saját ostobaságának mérges gyümölcseit.
Miért nem lehet ez másként?
A kérdés egyáltalán nem költői, de nem hinném, hogy van rá jó válasz itt és most.
Egyszer, réges-régen láttam egy rajzot: a képen az Úr üldögélt mennyei íróasztalánál, és az iratait rendezgetve egy lapot tartott a kezében eldobásra szánva, egy másik a papírkosárban hevert már, és egy harmadik egy nyitott mappában, a másik keze alatt. A már kidobott lapon egy T-rex volt, mint Project A, a kezében lévő, eldobandó lapon a homo sapiens, mint Project B, és a mappában lévő lapon, Project C alatt egy delfin.
Miért kell ennek így lennie?
Ajánlás szellemi kalandtúrákat is kedelők számára, téli estékre:
Baraka, Avatar (ha valaki nem látta volna még);
Salman Rushdie: Harún és a mesék tengere (azoknak, akik tudják, hogy attól, hogy egy történetet mesének nevez az írója, és főszereplője egy gyerek, még érdekes lehet felnőtteknek is)
Varga Csaba: Az elme eredete (csak egészen nyitott gondolkodásúaknak)
Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú (hogy legyen itt valami lágy szépség is)
Ha további olvasni- vagy néznivalókkal bővülhetne a fenti rövidke ajánlás, az nemcsak nekem szerezne örömet.
Címkék: Palackposta
Kedvencek
Digg
Del.icio.us
StumbleUpon
Google
