Túra és Túratárs kereső közösségi oldal
Üdv a Túratárs-on, jelenleg Vendégként vagy itt. Jelentkezz be vagy Regisztrálj itt <<<
TÚRATÁRS CHAT | RAKJ A KEDVENCEKBE
TÚRABLOGOK  
 



Rax - Haidsteig
2011/11/09 08:09:05 Küldte: reiko

HANS VON HAIDSTEIG

Ausztria

Rax – Schneeberg csoport, Preiner Wand, 1783 m

 

Aki egyszer belekóstol a magashegyi túrázás világába, nagy valószínűséggel szerelmese lesz. Aztán egyre több és több kihívást keres, magasabbra akar menni, nehezebb úton, extrémebb körülmények között, végül azon kapja magát, hogy hegyet mászik. A klettersteig (via ferrata) a hegymászás azon formája, ahol kiépített (vasalt) mászóúton, saját magunkat biztosítva érjük el a kijelölt célt.

Sajnos hazánkban nincs lehetőség ennek a sportnak a gyakorlására, viszont a környező országokban számos helyen vannak kialakítva különböző nehézségű vasalt utak. Különböző blogokon, honlapokon magyar nyelven is olvashatunk a technikáról, a szükséges felszerelésről, és a túrák részletes leírásáról. Magánszemélyek, cégek és egyesületek egyaránt foglalkoznak ilyen jellegű túrák szervezésével, vezetésével, akinek kedve van kipróbálni ám sem felszereléssel, sem tapasztalattal nem rendelkezik, könnyen talál számára megfelelő segítséget.

Hozzánk legközelebb a Rax tömbjén találunk klettersteigeket, melyeket pár órás autózással érhetünk el. Erre az őszi szombatra a Hans von Haidsteiget választottam, mivel közepes nehézségű, egy nap alatt teljesíthető utazással együtt, s mert a családtagjaim is találnak maguknak a környékben remek programot (ők közben a Schneebergre mentek fel a szalamandra vonattal).

Preinből a parkolóból a www.hegyvilag.hu honlapról letöltött túraleírás alapján 10.30 -kor indultam, ragyogó napsütésben, az évszaknak megfelelő mínusz 1-2 °C-os hőmérséklet mellett szélcsendes időben. A túraleírásnak megfelelően a fal megközelítése, ahol az út beszállása van eléggé fárasztó. Gyakorlatilag végig emelkedőnek kell menni jelölt úton egy erdei ösvényen. Menet közben végig érezhető, hogy nem hazai utakon járunk, olykor - olykor a hegy is megmutatja magát. Október lévén már leesett az első hó így kb 1500 m -től nagyon vékony, de összefüggő hótakaró volt az erdőben, mivel oda nem sütött a nap. Ez egyrészt téli hangulattal töltött meg az erdőt, másrészt olyan csúszóssá varázsolta az amúgy is fagyott és meredek ösvényt, hogy időnként egy tajcsízó jégtáncos mozdulataival haladtam. Az erdőből kiérve amikor megpillantottam a hegyet teljes nagyságában, egy pillanatra úgy éreztem, ahogy a mondás is tartja: a hegy várt rám.

A leírások alapján ez egy rendkívül népszerű út, ezért gyakran van rajta tömeg. Szerencsére ekkor már nem volt szezon, így alig voltak, út közben összesen 3 emberrel találkoztam. A teljes szintkülönbség 950 méter, amiből 530 m az emelkedés a beszállásig, majd 420 m a biztosított út, ami már valóban mászás.  A beszállás előtt beöltöztem és fújtam egyet, közben néztem az előttem mászókat, akik az út első harmadának közepén jártak már. Onnan egy kicsit félelmetesnek tűnt, de ahogy a leírások is mondják, nem annyira nehéz, mint amilyennek lentről tűnik. Közben a hatalmas csendben lehetett hallani egy-egy kőhullást, ami kicsit még emelt az adrenalinszintemen. Amikor rászántam magam az indulásra pont megérkezett az a pár akiket az erdőben lehagytam, így jobb is volt beleszállni az útba, hogy annyival eléjük tudjak mászni, hogy ne legyen zavaró számukra az esetleg általam lesodort kövek hullása, bár igyekeztem úgy menni, hogy ne mozdítsak ki egyet sem.

Az út három szakaszból áll, melyek közül az első a legnehezebb. Indulás után kicsit problémás volt a kantárak állandó átakasztgatása, de aztán gyorsan ráállt a kezem és simán ment a mászás. Időnként megálltam fényképezni és fújni egyet mert bizony voltak olyan részek ahol nagyon kellett kapaszkodni. Időközben a szél is feltámadt, de szerencsére a fal délnyugati fekvésű, így végig napsütésben másztam, sőt ha a szél elállt akkor kimondottan melegem volt. Az mászás során egy középkorú valószínűleg osztrák férfivel találkoztam, aki az első pihenő platónál ért be, majd ment is tovább. Rajta látszott, hogy nem először csinál ilyet, úgyhogy nem okozott különösebb lelki törést számomra, hogy mosolyogva elfutott mellettem. A második szakaszban volt egy szűk rész, ahol kicsit tétováztam, mert vagy a hátizsákra csatolt túrabotom akadt el a sziklában, vagy megfelelő lépést nem találtam, de végül is pár perc alatt átjutottam rajta. A szűkület és egy keskeny párkány leküzdése után a Fekete Madonnánál is pihentem pár percet, ahonnan fantasztikus kilátás nyílik a Preiner Wand törmeléklejtőjére és a környékbeli hegyekre – többek közt a Schneebergre is. Az utolsó szakasz az első kettő után már semmilyen problémát nem jelentett, végül összesen 1,5 óra mászás után elértem az 1783 m magasan lévő csúcskeresztet. A teljes út során az egyedüli nehézséget a sziklán lecsorgó, a nap által megolvasztott hóolvadék jelentette, ami az árnyékos részeken visszafagyott és helyenként összefüggő jégpáncélt képzett.  Fent elég erős, hideg szél volt, úgyhogy gyorsan elpakoltam a biztosító szettet, csináltam pár fotót, és lefelé indultam a két út egyikén, amely a hegy törmeléklejtőjét harántolva vezetett vissza előbb a steig beszállásához, majd onnan ugyanazon az úton vissza, amelyiken felfelé mentem. A törmeléklejtőn lefelé gyalogolni rendkívül fárasztó és kényelmetlen volt, a törmelék többször is megindult alattam, aminek persze mindig elcsúszás lett a vége – legközelebb biztos, hogy a másik utat választom. A beszállásnál megálltam kicsit táplálkozni és végignézni, ahogy két srác nekiindul a falnak, majd amikor eltűntek valamelyik hasadékban tovább indultam lefelé. Mivel mire a parkolóba értem a családom még nem ért oda, elindultam gyalog a faluba, aminek idilli szombat délutáni alpesi hangulata volt. Mire a falu végére értem, megérkezett a családom is, felvettek és már robogtunk is hazafelé.

Összességében a teljes túrát 5 óra alatt sikerült megtenni. Kellemesen fárasztó volt, de nem végletekig kimerítő, bátran neki lehet menni átlagos, vagy annál picit jobb kondival, viszont a szédülésmentesség elengedhetetlen. Meglepő volt számomra, hogy sem út közben, sem a csúcson nem volt térerő, nem tudom, hogy ez állandó, vagy csak átmeneti jelenség volt. A leírások említenek lehajlott vaskampókat, amik időnként elbizonytalaníthatják a mászót, de kis odafigyeléssel használhatók.

 

2011 október 30.

Címkék: Ausztria Alpok Rax Hans Von Haidsteig Klettersteig Via Ferrata





Bejegyzések 1 - 1-ig. Összes bejegyzésed: 1

Angyom
2011/11/09 17:31:20

Az első két mondat minden szava igaz(rám)! Te jó ég  

Anno én is a Haid-dal kezdtem, tavaly nov 6-án. Olyan idő volt, hogy a platón fent pólóban gyalogoltunk le az Otto Haus mellé a Thörlkopfhoz. (Szívem jobban húz ehhez, mint a Haidhoz, mert ez szvsz nehezebb, bár csak 50m). Még ekkor is sokan voltak, épp a zsúfoltság határán.

De amit idén láttam májusban... Nem akartam elhinni a szemeimnek, amit közvetítettek az agyam felé. Tömeg az gyenge kifejezés. Emberkígyó amíg drót van a steigben a csúcsig. Beszállásnál nagy csoportok, vagy 40 ember. Mikor elmentünk az egyik várakozó csoport mellett, szépen beszólt egy magyar szőke plázacica kinézetű leány, mit előzgetünk. Azt hitte, a csapatán kívűl mindenki német ajkú...Hát kapott választ. Amugy meg a Königre mentünk  A König viszont megér megint egy misét...

Két esetben akarok még visszamenni a Haid-ra. Nyáron éjszaka mindenképp, és egy koratéli hágóvasas mászásra. Majd...

A törmeléklejtő mellette tényleg rossz, jöttem én is le azon már.

További jó steigezést!!! 




*** Túratárs.com - Túra és Túratárs kereső közösségi oldal ***

Rendszerünkön keresztül a túrát és egyéb outdoor programokat kedvelő emberek megismerkedhetnek egymással, közös túrákat szervezhetnek melyet a túranaptárban helyezhetnek el vagy együtt csatlakozhatnak egyéb szervezett túrákhoz. Az oldalon lehetőség van saját profil kialakítására, melyen keresztül a tagok bemutatkozhatnak egymásnak, illetve feltölthetik kedvenc túrafotóikat. A kapcsolatfelvételről üzenőrendszer és chat gondoskodik.