Elsők között neveztünk Pécsett a Tettye étteremben a HEGYRE FEL! Erdei utakon kerékpárral, futva és gyalogosan eseményre. Utánunk folyamatosan érkeztek minden korosztály szabadba vágyó képviselői, néhányan a bringát, mások a kedvenc kutyust hozták magukkal.
Útvonal: Pécs Tettye – Dömörkapu – Misina-tető - Kilátó presszó
Táv: 3,5 km, szint: 300 m 

Az étterem udvarában szállingózó hóesésben gyülekeztünk. S. Zoli vállalta, hogy a születésnapi tortámat felviszi a hegyre, beraktuk hátizsákjába. 10 órakor felsétáltunk együtt a rajthoz, rövid tájékoztató után eldördült a startpisztoly: elöl indultak a futók, majd az 5 bringás, végül a gyalogtúrázók – mi voltunk legtöbben! Ködben, gyönyörű hótakaró alól kukucskáltak a fák, bokrok. Az utat letaposták az előttünk haladók, mi a csoport végén kissé csúszkálva haladtunk felfelé a turistaúton. Dömörkapu parkolójában csatlakozott hozzánk K. Balázs három kisgyermekével Gazsóval, Dórival és Zsuzsival.

A szánkópálya felső szakaszán egyre nagyobb lett a szembe-forgalom, elhaladtunk a sípálya mellett, a felvonó nem üzemelt. Misina-tetőn a lift folyamatosan szállította az embereket a toronyba, az étteremben kaptunk meleg teát, a felnőttek konyakmeggyet, a gyerekek csokit. Találkoztunk azokkal is, akikkel a hegy lábánál elkerültük egymást. Következett a tombola húzás: S Zoli nyert egy doboz csokit, meg is osztotta velünk. A szendvics után elővettük a tortát, pogácsát, forralt bort, és a teát. Jóllakottan tértünk fel a kilátóba. Időnk volt bőven a saját túránk kezdetéig, kényelmesen szemléltük a tájat, örültünk, hogy nincs szél, még a sífutó lépéseket is „elpróbáltuk” sítalp nélkül.

C. Kati a déli busszal indult fel a hegyre, hogy csatlakozzon hozzánk. A sofőrtől megtudta, hogy a hóesés miatt a busz nem jön fel a tetőre, csak a Dömörkapuig közlekedik. Kis csapatunk elindult hát eléje azon az úton, amelyiken feljöttünk, én pedig Szilvivel a torony lábánál maradtam. Vártunk a túra meghirdetett időpontjáig, fél 1-ig, de nem jött senki, így a többiek után indultunk.
Meglepődtünk ám, hogy a sípályánál utolértük a többieket! Térerő-gondok, telefonálgatások, félreértések ... F. Rolf (Évi fia) elindult haza, a Dömörkapunál látja ám, hogy Kati még mindig ott vár bennünket, és egyedül nem is mer elindulni! Zoli lement érte! Közben Balázst hívta B. Peti, pontos helymeghatározás, könnyen ránk talált – így jár, aki késik J. Két ember kedvéért elindították a sífelvonót, mi pedig a pálya feletti meredeken a bakancstalpon lesiklást és felmászást műveltük.

Végre megérkeztek Katiék - erre örömtáncot jártunk! Mehetünk vissza Misina tetőre, ahol Feribe botlottunk, bringával vár bennünket. Micsoda mázli, hogy indulás után egy órával éppen a kiindulási ponton talált ránk!

Fél 2-kor nagyon jó hangulatban indultunk immáron 12-en a gondosan megtervezett útvonalon:
Kis-Tubes - Lapis - Sós hegyi kilátó - Remete rét - Mandulás - Ilonka pihenő – Tettye
Táv: 12 km, szint 200 m

A szép úton hamar Kis-Tubesre értünk. Mint előre sejtettük, a nagy ködben nem láttunk messzire, de ez nem zavart bennünket. Segítséggel elkészült a csoportkép is, majd szedelődzködünk. Feri leginkább tolta a bringáját, csak néha ült rá. Kissé szorongva közelítettük meg a Tubest: vajon meddig marad háborítatlan ez a környék? A fehérbe öltözött fák közül erődítményként bukkant elő a kilátó, föntről pedig csodálatosabbnak érzékeltem a tájat, mint eddig bármikor. A hótakaró feledtette velünk, hogy azon az úton haladunk lefelé, melyet a közelmúltban felállított sorompóval zárt le a város vezetése, ezzel hátráltatva a radarállomás építésének kezdetét.

Lapisnál sok „autós turistával” találkoztunk, ennek megfelelően síkos is volt az országút. Felmentünk túránk negyedik kilátójába, a Sóshegyibe, a táj innen is gyönyörű, ám keletről (elnézést, ha rosszul mondom) igen sötét felhők takarták előlünk a hegyeket. Ettünk, ittunk, és továbbindultunk. Zsuzska szólt, hogy bemegy a hó a bakancsába - elszakadt a cipőfűzője. Eltelt vagy 5 perc, míg Balázs újrakötötte. Mi 5-en hátul, a többiek elöl. Majd találkozunk Remete réten! Mily meglepő, hogy mi vártunk rájuk vagy 25 percet - Évi megmutatta nekik, hogy tavaly tévedésből merre került J

Most már jó lesz igyekezni, hiszen „sötét úrfi” közeleg. Zsuzska elfáradt, Balázs nyakiba vette. Jobb ötletünk támadt: mi vállaljuk a gyerekeket, Balázs elmegy Dömörkapuhoz az autóért, találkozunk a Mandulásnál. Így is lett: viccelődve érkeztünk a játszótérre, ahol egy-két játékot Szilvi is kipróbált. Kati lement Balázsékkal a városba, Peti már korábban letért az ösvényről két geoláda kedvéért, így maradtunk öten.
Ránk sötétedett, Zoli elemlámpája fénye mellett jókedvűen botladoztunk az Ilonka pihenő felé. Éppen 6 órára értünk Tettyére az autóhoz, ahol átfagyott almás rétes várt ránk. Betermeltük, s elindultunk a városba. Szilviéktől a vasútállomáson köszöntünk el, ő hazament Bélával (a szomszédjával), hárman pedig felültünk egy kertvárosi buszra. Évi ért előbb célba, Zolival (majdnem szomszédok vagyunk) pedig hazagyalogoltunk Rózsadombra.

Kicsit hosszú, de nagyon klassz nap volt.

Címkék: Mecsek Pécs Kilátó