Sziasztok! Gyuri vagyok, de a haverok csak fejelősnek hívnak azt hogy mér az mindegy. Gondolom mer intellektüel vagyok.

Szóval ez az első bogom itten, mer nemrég regiztem ide. Ezt is csak azért bogozom, mer szép túra vót a múltkori és hogy megismerjetek és lássátok, hogy jó arc vagyok. 

Bocsi a helyesírásér, de erdeji iskolába jártam csak. Szóval az erdőbe vót a Juci néni háza, aki mikor kiskölök vótam monda hogy megtanít írni. (Megtanított másra is de arró a sexplázára írtam bogot.)

Szóval itten mi túrázunk úgy látom és épp a múthéten vótam a hegyekbe pár csajszival meg a haverommal. (Egyszer a Pilisben véletlen egymásba botlottunk oszt azóta szoktunk néha együtt nyomúni.) Szóval valami Őrködőbe vagy hova a rákba mentünk egy hétre. Három csávó meg öt csajszi. Fú, képzelhetitek! Rohattul el vótunk nyomva.

Próbátam vóna híni még egy-két csókát hogy javújon a demokrácia, de nem gyött össze. Van túra haverom Kolozsváron is, de aszonta hogy akkó aludt utójára sátorba mikó István király fővette a keresztséget, úgyhogy nem gyön.

Szóval leraktuk a kocsikat, fővettük a dögnehéz zsákokat azt hajrá! Ez az őrűtt haverom meg mingyá fölfele indút, pedig jó lett vóna egy kis melegítés.

Mongyuk ők má az első pihinél melegítettek. Előkaptak vagy kétliter pályinkát oszt azzal.

Én mondjuk, nem iszok olyat mer mindig agresszív leszek tölle, de nagyon oszt olyankó fejelek meg ütök ám piszokul. A múltkó jött vóna a városba a Csák Norisz tudjátok a Máténak az üke, az a karatéjos fazon, oszt pont kicsit be vótam szívva. Szóval mikó megtutta inkább visszament Halívúdba mer ott nem fejelik meg mingyá, hogy az orra fölmegyen az agyába esővetőnek. Szóval inkább nem iszok mer akkó egyedű kéne hazamennem a túráról. Amúgy jó srác vagyok csak néha nem sikerülnek úgy a dolgok ahogy kéne.

Egyszer meg is büntettek súlyos feledékenységből elkövetett testileges bántalom miatt. Az meg úgy vót hogy a fülénél fogva kidobtam egy részeg fazont a kedvenc kocsmámbó. Ki is ment szépen, de megbüntettek mert a füle az bent maradt mer elfeledtem elengedni. Ja és az ajtó se volt nyitva amin kiment, mer azt is elfelejtettem. Pedig jótékonyságbó csináltam mer még belehalt vóna az alkómérgezésbe ha tovább iszik. Amúgy semmi baja nem lett mer visszavarrták a fülit. A Józsi kocsmáros meg má amúgy is ki akartatta cserélni az ajtót így meg ingyen vót néki. Tehát lássátok a jó szándékomat csak hát rosszúl sikerűtt! No, mindegy túrázzunk má tovább!

Szóval mentünk ám fölfelé mint a meszes csak egyik csajszi maradt le mindig mer nehéz vót a zsákja. Na mondom ez hónapra fődobja itten a pacskert, oszt kaparhatunk neki valami gödröt a körmünkkel, mer ásó az nem vót. Hát nem köllött szerencsére temetni, mer csak olyan vót a futóműve, hogy lassúra vót hangóva, mint a Hemilton merdzsója a formaeggyen. Szóval bírta csak be vót húzva a kézifékje.

Én még ilyen nőciket nem láttam, egyik se nyafogott csak nyomták a hegyet mint az atom. Pedig elég vékonyka vót némelyik. (Bár azé fogta vóna az életlen bicskám a vékony szalonnájukat! A nőm otthon meg kigolyózott vóna érte. Nem a lakásbul rendőrrel, hanem a zacskóbul késsel.)

Má alig vót bennem élet mire este tanátunk forrást, hogy letáborozzunk.

Azé közbe fényképeztem is csak azt nem tudom hogy lehet ide berakni. Szóval letáboroltunk mer sátort is vittünk. Hát olyan hideg vót az éjjel, hogy majd megvett az isten hidege. A csajszihoz akivel aluttam meg nem mertem odabújni, mer asziszi, hogy valami sandaságot akarok odagörbíteni hozzá oszt belém nyomja a blöhest ódarrul. Lukas tüdővel meg nehéz felfele menni és igen csúnyán szörcsög is. Szóval nem sokat aludtam.

Reggel még kávé se kellett csak gyorsan összepakótunk oszt húztunk fölfelé a hegyre mint a vadlibák. Ott mán jó meleg vót. A többijek meg hagy egerésszenek ottan lent a hidegbe. Képzejjétek el még hó is vót fönn meg körbe virágoztak a kókuszok. Ezt a csajok monták mer nem értenek hozzá. Szerintem az kárpáti sáfrány volt. A kókusz az havájon nő és fa. Meg a hátizsákba is nőtt, az vót ráírva hogy kókuszos szelet. Mondjuk az tényleg lila vót, mint itt. A hóba jó vót hemperegni de a többiek nem vótak oda érte. A haverom az tökre dilis, mer képes vót belefeküdni a tavalyi marhaganyéba, hogy a virágot képezze. Tuggyátok olyan nagy gépe van oszt félóráig álítgassa mire jó lesz neki. Nekem mingyá jó hogyha állítom mer atómata.

Mindig annyira megnyugtat, hogyha megyek túrázni, mer tiszta a lelkem és csípja a természet az ilyen csókákat. Mostanába amúgy nagyon stresszes a melóm. Elszegődtem egy pézes pasihoz hogy szedjem be a pénzit azoktó akik nem fizetnek neki valami védelmet meg kamatot vagy mit. Én nem értek ezekhez az üzletekhez, szóval valami ilyesmi. Azért vannak jó dógok is benne mer a mútkor jön szembe egy csávó a Börzsönybe oszt látom ügyfél féle vót az is. No, mondom úgy csinálok mint aki nem ismeri mer még rám hívja a Mahónikat akkó meg baj van mer a Hájtóvert nem bírom megfejelni olyan hosszú. Akkó aztán gáz van mer bevisznek. Hát megismert a pali! Aszongya: „Jaj Gyurika hát maga az! Maga nagyon jó ember ám mer most már tudok  megint túrázni is! Magának olyan jó keze van, hogy mióta azzal az amerikás bézbólütővel kezelte a derekam elmúlt a lumbágóm! Meg aztán az a bal felső négyes fogam se fáj ami régen mindig kínzott!”

Szóval azért szép szakma ez, mer ilyeneket mondanak.

A túrázás azér mindig jobb mer nincsen benne stressz. Bár a mostaniba vót egy kicsi mer fenn vótunk a hegyen oszt egyszer csak elindul lefelé a haverom.

Mondom ájj má meg hékám hát maj kiköptem a tüdőmet mire felértem akkó minek megyünk le.

Aszonta: megyünk le sörözni meg valami patak féle is beleszakad ott a vőgybe az meg szép ahogy esik. No akkó mehetünk lefelé mondok, mer fölfele még azt is kiizzadtam amit meg se ittam!

Taposott lefelé mint a villám! Mire  lent nagynehezen otólértem aszongya átverte az internet mer nincs is kocsma.

Má készítettem a kezemet mondom megütöm, hogy a kecske is elpusztul ami a sírjáró legel majd, de aztán nem bántottam mer különben jó fazon, kár vóna érte. Meg aztán túrán nem illik az ilyesmi.

Azé láttyátok illemet tanúltam, mer vót gyerekszobám. Igaz ami igaz, az ablakához nem fértem soha mer aztat a Riska hasznáta.

Még szerencse hogy gyorsan letáboroltunk mer olyan vótam mint a bontott csirke. Nagyon el tud ám fáradni az embörfia attól a dög hátizsáktól. Persze azér megéri mer nagyon sok szép dolgot látni főleg olyan bioizéket. Szóval ott minden bio nem úgy mint a kiállításon amit egyszer láttam. Nézem mondom ez hogy bír itten nőni ez a fa mikó nincs is alatta főd. Hát műanyag vót meg a kígyó is ami rátekeredett.

No most egy kicsit abbahagyom mer meg akarom keresni itten azokat akikkel túráztam. Jó arcok ám nagyon!

Csak az a baj hogy egyiket nem talátam a többit meg nem tudom megnézni mer valami szabályzatot ír ki meg valami lóvét emleget hogy kéne fizetni. Maj ha kapom suskám akkó szólok a főnöknek hogy perkálja má ki nekem mer nekem nincsen bankom meg számolásom.

Majd később folytatom a történést, mer nagyon kafa túra vót!

Akkó itten olvashattyátok a folytatást: http://www.turatars.com/blog/view/id_2769/title_Sziasztok-megint/

Címkék: Túra