Túra és Túratárs kereső közösségi oldal
Üdv a Túratárs-on, jelenleg Vendégként vagy itt. Jelentkezz be vagy Regisztrálj itt <<<
TÚRATÁRS CHAT | RAKJ A KEDVENCEKBE
TÚRABLOGOK  
 



Bükk kilátóhelyei és egyéb szépségei 1.
2015/04/26 09:32:49 Küldte: Ervin

Ebben a blogban Magyarország legmagasabb átlagmagasságú, látnivalókban talán leggazdagabb, és turisztikailag talán legfelkapottabb hegységét, a Bükköt mutatom be. Ugyan az országunk 2 legmagasabb pontja nem itt, hanem a szomszédos Mátrában található, azonban a legtöbb 900 m feletti csúcs mégis ebben helyezkedik el, valamint egyéb látnivalókban is jóval gazdagabb, mint a Mátra. Mint ahogyan korábban már több hegységet, ezt is néhány túrán keresztül mutatom be.

 "Transzbükki" átkelés Miskolctól Szilvásváradig

Ez talán hazánk egyik legszebb átkelése egy hegységen, amit eredetileg három naposra terveztem, amit végül tényleg három nap alatt teljesítettem, csak nem egy részletben.

Miskolcig IC vonattal mentem, ami meglehetősen gyorsan leér a lassújelek ellenére is köszönhetően annak, hogy a majdnem 200 km-es úton csak egy helyen, Füzesabonyban áll meg, ráadásul óránként jár kényelmes kocsikkal. Bár elmondható lenne ez az összes viszonylatunkra. Azt hozzáteszem, hogy a nagyobb városokba a 90-es évekhez képest határozottan jobb a menetrendi kínálat, a kisebb településekre és különösen a nemzetközi viszonylatokra már ez nem mondható el. Ahogy megérkeztem a Tiszai pályaudvarra, onnan egy megállónyi pótlóbuszozás után az egyes villamosra szállhattam, szerencsémre épp egy vadonatúj Skoda 29T típusú villamos jött (engem, mint villamosvezetőt, nyilván izgalomba hoz ez ), így kipróbálhattam rajta az utazást egy felújított pályán, amelyen immáron már Felső-Majlátig juthattam, ami nagyszerű kiindulási hely a Bükkbe, hiszen a villamos végállomásától el lehet jutni busszal Lillafüred,ÓmassaBükkszentkeresztRépáshuta környékére, de a Garadna-völgyi kisvasútra is át lehet szállni itt. Én azonban most gyalog indultam innen, hiszen a hegyek már közel voltak.

Nos, ennyi bevezető után induljunk a hegyekbe!

Először még házak között haladtam, majd a Majális park után a Z jelzésen végre bejutottam az erdőbe. Annak ellenére, hogy elméletileg nemzeti parkban haladtam, mégis jókora tarvágásokat érintettem. Igaz, így kárpótlásul volt csekély kilátás Miskolc felé, de az első igazi szép kilátóhely a Gulicska (544 m) volt, ahonnan a Bükk északi vonulataira és halványan egyes felvidéki hegységekre is ráláthattam:

Amint észrevehető, a képen is kivehetőek tarvágások. 

Egy videó is innen (sajnos nem HD minőségű, mostanában vettem jobb gépet, ami immáron Full-HD minőségű videót is készít):

Ezután a Z, majd a P jelzésen folytatva az utamat a Fehérkőlápa Turistaház érintésével (régi térképem szerint már megszűnt, azonban a valóságban jelen pillanatban ismét működik)...

..., majd egy kisebb sziklaüreg elhaladása mellett...

...a következő kilátóhelyre, a Fehér-kőre (587 m) érkeztem. Arra számítottam, hogy majd Lillafüred környékére lesz szép kilátás, ehelyett déli irányba, a Szinva-patak völgyére volt rálátás:


Miután kigyönyörködtem magamat, Lillafüredre ereszkedtem le, előbb a Mária sétányon haladtam végig, ami mesterséges alagutakkal nagyon szépen kialakított...

..., majd a Hámori-tó partjához értem, ami sajnos már kissé árnyékban volt:

Ezután "megcsodáltam" a Palotaszállót, ami ugyan nem a magamfajta turisták számára épült, de az épület azért szép (a Palotaszálló alatt kisebb barlangok is vannak, de emberek nélkül nem tudtam lefotózni)....

...és a mellette kialakított vízesést:

Amint a képen feltűnhet, ez a kétlépcsős vízesés hazánk legnagyobbja, azonban ez nem természetes, hanem mesterségesen kialakított. Anno a Palotaszálló építésekor a leendő vendégek számára kellett valami extra látnivalót is kialakítani, így a közelben folyó Szinva-patakot elterelték a sziklás hegyoldal felé. Megjegyzem, ez nagyon jól sikerült. Emellett az Anna-barlanghoz is alakítottak ki mesterséges bejáratot, hogy könnyen elérhető legyen a Palotaszállótól, ezt azonban részben időhiány, részben a nagy hátizsák miatt ezen túrán kihagytam (Mecsekben Abaligeten megfogadtam, hogy teljes menetfelszerelésben nem megyek be többet komolyabb barlangba), de 2 évvel később visszatértem Lillafüredre, hogy megcsodálhassam a két kiépített barlangját is, az Anna-barlangot (ami mésztufában képződött)...

...és a Szent István-barlangot, ami ugyan a Baradla-barlanghoz képest jóval szerényebb méretű, de azért ebben is vannak cseppkőképződmények:

Ezeket a barlangokat érdemes téli időszakban felkeresni, hiszen ezen időszakban is van minden nap egy garantált szakvezetés, viszont jóval kevesebben vannak, egész baráti létszámban be lehet olyankorjutni, a barlangi vezetés díja egyébként egész olcsó, megéri bemenni. Ráadásul az Anna-barlang mésztufabarlang lévén világviszonylatban is különlegesnek számít.

Amúgy Lillafüred tipikusan az a hely, ahol a gazdag embereknek is megmutatják, hogy mit lehetne látni a természetben. Mivel én nem tartozok ezen emberek közé, így gyorsan igyekeztem is elhagyni ezen települést  a P négyzet jelzésen.

Hamarosan közvetlenül a Szeleta-barlang előtt végre felülről is ráláthattam Lillafüredre:

Szeleta-barlangnak a bejáratához képest egy "hatalmas" belső tere van (ennek ellenére kisbarlang), érdekes látvány:

A környéken még több kisebb-nagyobb barlang létezik, (közülük későbbi túrán kerestem fel a Büdös-pest...

...és a Kecske-lyuk barlangokat, az utóbbi talán hazánk leghosszabb szabadon járható barlangja)...

...én azonban a P jelzésen a Dolka-hegy (461 m) gerincén kapaszkodtam fel a Kis-fennsíkra szinte végig tarvágások közepette...

...Csókás kiépített pihenőhelyéig, ahol rám esteledett. Mivel a Bükk nemzeti park, így a tarvágásokkal ellentétben a sátrazás elméletileg tilos, így egy padon aludtam meg. Meglepő módon nagyon jót aludtam a szabadban (tető volt felettem).

Másnap reggel mielőtt a hegység belseje felé indultam volna tovább, visszafele indultam el (előző este már nem volt elegendő fény a fotózáshoz) a Dante pokla nevezetű Udvar-kő-barlanghoz, amely tulajdonképpen egy beszakadt barlang:

Erről jó képeket valószínűleg a téli félévben lehetne készíteni, amikor nincsenek lombok, és ezáltal árnyékuk sem.

Miután ezt megtekintettem, a P+P és S jelzéseken dolinák között a Bükk hegység egyik dobogós kilátóhelyéhez, a Magos-kőhöz tartottam,...

... ahonnan nemcsak a Garadna völgyébe tekinthettem le, hanem távolban a Zempléni-hegység is felsejlett. Videón az ellenfény miatt nem vehető ki. Egy kép is innen, amelyen Bánkút felé láthatunk el:

Következő kitérőm a Jókai-emlékműnél lévő Örvény-kő (772 m) volt, ahonnan az Upponyi-hegység felé láthatunk el:

A képen felismerhető a Lázbérci-víztározó és az Upponyi-szoros sziklafa is.

Ezután továbbhaladtam a Bükk másik dobogós kilátóhelyéhez, a Szentlélek fölötti Látó-kövekhez (704 m), ahonnan nagyszerű kilátás tárul elénk észak felé többek között a hegység északi részére (képen a Kemenyesnye-kő és az Odvas-kő figyelhető meg) és az Upponyi-hegységre:


Mivel közel van a szentléleki turistatelephez és a kilátóhely a nemzeti park területén több más bükki kilátóhelyhez hasonlóan autóval is szabadon megközelíthető, így eléggé sokan voltak itt. Egyébként már több bükki túrám során is megfigyeltem sok olyan "kocatúrázót", akik autóval mennek az egyik kilátóhelyről a másikra, mindegyik helyen kigyönyörködik magukat, majd elmondják magukról, hogy "de jót túráztunk a természetben".

Kristálytiszta időben Magyarországról talán innen látható legjobban a Magas-Tátra, ahogyan ez a LeslieH túratárs képén látható (köszönet érte):

Mivel régebben már többször is jártam Szentléleken, így most nem tettem oda kitérőt (de megemlítendő, hogy az egyik általános iskolai osztálykirándulásunk során szállást adó panzió mellett van egy Pálos kolostorrom),...

...hanem a hegység eddig általam "felfedezetlen" északi részébe tartottam a Bükki K-en.

Első célom a Buzgó-kő volt, ahonnan különösen nyugatra kínálkozik szép kilátás a Kemenyenye-kő és az Upponyi-hegység felé,...

...de lényegében körpanorámás hely:

Ezután a P és Ph jelzésen egy kisebb vízesés mellett elhaladva...

átmentem az Odvas-kőre (557 m), ahonnan a Kemenyesnye-követ még közelebbről láthattam:


Miután itt is kiélveztem a kilátást, lementem a Csondró-patak völgyébe, amelynek egy meglehetősen vadregényes szurdok szakasza is van:

A völgyből egy általam belőtt helyen kiemelkedtem, szerencsére rövid idő alatt egy jelzetlen szekérútra "tévedtem", amely egyenesen a Kemenyesnye-kő alá vitt. Ha szabályosan csak jelzett utakon haladtam volna, akkor ezen kilátóhelyek felkereséséhez +1 napra lett volna szükségem, szerintem célszerű lenne ezek között a már amúgy is létező szekérutakon jelzéseket felfesteni. Természetesen a Kemenyesnye-kő (638 m) sziklagerincére is felemelkedtem, ahonnan keletre nyílt kilátás:


Ezután az Sh jelzést elhagyva az ésszerűség keretében szintén jelzetlen szekérúton mentem át a Kapu-bércre (722 m), ahonnan a Bükk egyik "ékköveire" , a Kisvár természetes sziklaképződményére és a Dédesi várra lehet remekül rálátni:


Mivel régebben már jártam a Nyír-kőn (710 m), így most a KL jelzésen nem tettem oda kitérőt (amely helyen egy kulcsosház található, mellette pedig szintén szép kilátás a Kisvár és a Dédesi vár környékére)...

...hanem leereszkedtem a PO és a S+ utakon a Garadna-völgyébe Ómassára.

Mivel kezdett felhősödni az idő és másnapra egésznapos esőt jósoltak, ami egy 900 m körüli hegységben a fotózásra általában már közel sem ideális, így bármennyire is nem gazdaságos, nem tudtam jobbat, mint hogy hazautaztam, de néhány nappal később visszatértem Ómassára, és a túrát folytattam tovább a Z jelzésen a Sebesvíz-patak mésztufa vízeséséhez:

Szép vízesés, de a Mecsekben ehhez hasonló, de szebb vízesések is vannak.

Ennek megtekintése után az S és a Bükki K jelzésen az Alabástrom-hegy oldalában...

...szép fokozatosan felemelkedtem (az Alabástrom-barlangot nem sikerült megtalálnom ) a Bükk-fennsíkra, ahonnan már viszonylag könnyű dolgom volt, hiszen jó hosszan lényegében síkvidéken haladtam.

Az első látnivaló a Jávorkúti-víznyelőbarlang volt, amerről nem sikerült jó képet készítenem, viszont élőben kitűnő karsztjelenséget figyelhettem meg, hiszen egy patak egy zsombolyban "tűnt" el. Egyébként ezen részen több ilyen víznyelőbarlang is van.

A következő igazán szép látványosság Jávorkút után a Jávorkúti-luccos volt, amely a nevével ellentétben ugyan telepített, de igazi kárpáti hangulata van. A legszebb részeiről a Z jelzést már elterelték, ez azonban engem nem hozott zavarba, igenis lementem a Kis-mezőre, ami egy dolinavölgy gyönyörű szép fenyveserdőben:

Mintha a Pádison készült volna a kép, pedig nem, hanem itt a Bükkben.

Az Ősluccos elhagyása után az erdő fokozatosan váltott vissza bükkösbe, amely folyamatosan váltakozott kisebb-nagyobb mezőkkel, közülük a legnagyobb a Nagy-mező:

A képen is látható a hely különlegessége, hiszen az a viszonylag nagy kiterjedésű síkság kb. 900 m magasan helyezkedik el, ilyen a Pádisban sem nagyon található.

Mivel korábban már többször is jártam Bánkúton, így most egy erdészeti műúton "átvágtam" az OKT-ra. Azonban említést érdemel a Bánkút melletti Bálvány (956 m) csúcsa, hiszen az azon épült kilátóból csodálhatjuk a panorámát az egész Bükkben a legmagasabb pontról (Bálvány ugyan nem a Bükk legmagasabb pontja, de a kilátó teteje magasabban van 961 m-nél):

Az OKT itt kezdetben számos töbör mellett halad el,...

...majd a Zsidó-rét után...

...eléri a fennsík déli peremét, amely talán az egész OKT legszebb szakasza számos gyönyörű kilátóhellyel.

Közülük az első a Három-kő (904 m):


Az első képen a Hór-völgyet az Ódor-heggyel (661 m, jobb oldalon), a 2. képen távolban Tokaj hegye is felismerhető, közelebb a Bükk délkeleti vonulatait a Kőlyuk-galya (720 m) csúcssal, a 3.-on pedig előtérben a Tar-kőt (950 m), távolban meg a Mátrát láthatjuk.

Következő kilátóhely a Bükk harmadik "dobogósa". a Tar-kő (950 m):


A képen Felsőtárkány völgyét, valamint az attól délre emelkedő déli gerincvonulatot láthatjuk a Várheggyel (669 m).

Cserepes-kő előtt szintén van egy kilátóhely, ahonnan közvetlenül a Vörös-kő-völgyre (és persze Felsőtárkány környékére is) láthatunk le,...

...ami egy országosan is egyedülálló képződményt tartalmaz, a Vöröskői időszakos forrást, ami elsősorban havasabb telek után kora tavasszal, valamint nagyon csapadékos években máskor is működik:

Az időszakos források közül ez szokott elsőként működésbe lépni.

Tar-kő alatti részen van egy másik nagyon látványos időszakos forrás is, az Imó-kő-forrás a KO jelzésen, amely egy barlangból tör elő:

Ezen kívül még 2 időszakos forrásról tudok, a Bükki K jelzésen lévő Fekete-len-forrásról, amely lényegében egy patak előtörése a földből (videón látható), valamint az előbbiekben tárgyalt Vöröskői-forrás fölött egy másik időszakos forrás is előtör csapadékos időkben, de ez utóbbi kevésbé látványos.

Egy videó az előbb említett időszakos forrásokról:

Az időszakos források működési elvének a lényege az, hogy a karsztvíz szintje a csapadékviszonyoktól függően váltakozik, és amikor eléri az előbbiekben látható nyílásokat, akkor előtör.

Ezen forrásokat természetesen a fennsíkról is meg lehet közelíteni, (bár azt érdemes tudni, hogy a Vörös-kő-völgy felső szakasza fokozottan védett), de kényelmesebb Felsőtárkány felöl megközelíteni oly módon, hogy akár gyalog, akár kisvonattal elmegyünk a Stimecz-őrházig, majd onnan a Vöröskői-forráshoz tovább a Vörös-kő-völgyben jelzetlen úton a "fokozottan védett terület" tábláig, ahol már megpillanthatjuk a gejzírszerű forrást. A másik két forráshoz meg a Stimecz-őrháztól a Bükki K-en kell tovább menni, majd a KO jelzésre kell rátérni az Imó-kő-forráseléréséhez, ha pedig még tovább megyünk a K-en, akkor meg a Fekete-len-forráshoz juthatunk.

Visszatérve az eredeti útvonalra, az OKT-n tovább kapaszkodva a Cserepes-kőre, egy újabb látványos felszíni karsztjelenségnek lehetünk tanúi, a karrmezőnek, más néven ördögszántásnak:

Magát a Csereps-kőt (823 m) ezúton kihagytam; -mivel már párszor jártam rajta, de a tetején lévő barlangszállás mindenféleképp említésre méltó-...

...helyette a Pes-kői-barlang felkeresésével próbálkoztam sikertelenül. Amúgy nagyon sok rejtett kilátóhelyeket és egyéb szépségeket meg szoktam találni, de a rejtett barlangok felkutatásával valamiért "hadilábon állok".

Eredetileg az Őr-kő érintésével szerettem volna lemenni Szilvásváradra, azonban kezdtem időhiányban lenni, így kénytelen voltam rövidíteni, de azóta más időszakban (idén tavasszal) sikerült pótolnom a hiányzó szakaszt is.

Pes-kő-kaputól is szép kilátás nyílik szintén déli irányba, de talán az Őr-kő (880 m) a jelentősebb kilátóhely:

Egy kép is innen, amelyen az előbbiekben tárgyalt Pes-követ és a Cserepes-követ láthatjuk:

Innen visszakanyarodtam a fennsíkra, ahol előbb egy újabb karmező...

...majd pedig a K+ jelzésen gyönyörű szép dolinák (töbrök) mellett haladtam el:

Tavaly nyáron a Kis-Kopasz (754 m) érintésével ereszkedtem le a Szalajka-völgybe abban a reményben, hogy a Kis-Kopaszról ráláthatok a Szalajka-völgyre, azonban csalódnom kellett, hiszen egy teljesen jellegtelen csúcs. Idén tavasszal viszont a Bükk legmagasabb csúcsai érintésével ereszkedtem le a Szalajka-völgybe.

Nagyon "komoly", hogy évtizedeken át az egész ország (köztük a földrajzkönyvek is) rosszul tudták, hogy melyik is a Bükk legmagasabb pontja? Nos ez nem az Istállós-kő (959 m, hanem a 961 m magas Szilvási-kő:

Egyébként a Szilvási-kő közvetlenül az Istállós-kőtől északkeletre helyezkedik el, amelyre nem vezet fel turistaút, de az Sh-től csak egy rövid kitérő kelet felé.

Kilátás sem erről, sem az Istállós-kőről (következő kép) nincs:

Az Istállós-kőről (959 m) egy jó meredek szakaszon ereszkedtem le az Istállós-kői-(ősember)barlanghoz,...

...amely a (túlságosan is) nevezetes Szalajka-völgy kezdete (vagy vége).

Szalajka-völgyben erdei múzeum és számos egyéb bemutatóhely található, azonban jelen blogomban kizárólag csak a geológiai látnivalókkal kívánok foglalkozni.

Az Istállós-kői-barlang alatt létezik megfelelő fényviszonyok mellett egy zöldes színű tavacska:

Ennek a képnek az eredetije a régi merevlemezem meghibásodásakor sajnos elveszett , (azóta pedig mindig már estefele jártam itt, amikor már nem volt megfelelő a fényviszony) így csak kisebb méretben tudom megosztani.

A völgy fő-fő látványossága azonban a Fátyol-vízesés, amely Magyarország legmagasabb (de nem a legnagyobb esésű) természetes vízesése:

Másik különleges látványosság a Szikla-forrás:

Az előbbi vízesés és a Szikla-forrás egy videóban:

Ezek mellett még számos kisebb zúgó és egyéb látnivalók vannak még itt. Anno középiskolás osztálykirándulás keretében (főleg a kisvonatból ) elragadott a Szalajka-völgy, ma azonban már nem tartozik a kedvenc helyeim közé. Tipikusan azon emberek számára, akiknek nincs lehetőségük (vagy nem bírnak, vagy nem akarnak) komolyabb túrákra menni, ez egy bemutatóhely, hogy mit lehet látni a természetben. Ennek megfelelően még hétköznap is eléggé zsúfolt hely, viszont osztálykirándulásokra (és egyéb kirándulásokra is) kiváló terep. Érdekesmód ha elhagyjuk az Istállós-kői-barlangot, azon a meredek ösvényen már hétvégén is alig lehet emberrel találkozni.

Szalajka-völgy fölött, a fennsíkra vezető út mentén van egy épített kilátó is, a Millenium-kilátó, ahol néhány évvel ezelőtt egy magányos kerékpártúra során jártam, amikor is Szilvásvárad és Miskolc között biciklivel szeltem át a Bükköt. Azt a túrát ma már nem tudnám abban a formában teljesíteni, hogy miért, arra mindjárt kitérek. A kilátóhoz visszatérve, nos én ahhoz a nyitási időpont előtt 2 perccel értem és csak mérges kutyák fogadtak (szerencsére kerítés volt köztünk). Felvidéken és Ausztriában is általában az ilyen helyeket (szurdokok, várromok, kilátók, stb.) nyitvatartási időn kívül ingyen lehet látogatni. Nálunk nem így van. Ez még önmagában nem gond, nyilván szükség van a bevételre, de az, hogy 10 órára meghirdetett nyitás esetén negyed11-re érnek oda terepjárókkal, nos ez a fajta hozzáállás már elvette a kedvemet. Ha én ennyit késnék a munkahelyemről, már biztosan nem alkalmaznának. Egyébként közel sem egyedi ez a jelenség, már más fizetős várromoknál is tapasztaltam hasonlót. Így a biciklimmel tovább tekertem felfele az aszfaltos úton, a következő nagyobb megálló a Gerennavár (759 m) volt, ahol immáron már ingyen is részem volt gyönyörű kilátásban, a távolban a Mátra is szépen látszódott:

Visszatérve a tavalyi túrára, megérkeztem Szilvásváradra, ahol épp elértem az utolsó buszt, amelyről Egerben még át tudtam szállni a pesti buszra.

Szilvásváraddal kapcsolatban sajnos nagyon el tudok szomorodni is. Hiszen néhány évvel ezelőtt még rendszeres vonatközlekedés volt Szilvásváradról hazánk talán legszebb vasútvonalán, ma már hétvégén téli félévben csak napi egy (!), de a nyári időszakban is csak kettő, hétköznapokon meg négy vonatpár jár, de ezek közül is csak kettő jó a budapesti vonatokhoz.  Az a járat sincs már meg, amivel néhány évvel ezelőtt levittem a biciklimet. Még mielőtt valaki azt gondolná, hogy nagy vasútbarát vagyok, ez nem teljesen igaz. Sajnos sok olyan szárnyvonalunk van, amelyek a településektől km-ekre vezetnek (sajnos az elődeink is sokat hibáztak a vasútvonalak nyomvonalainak megállapításakor), ezen vonalak mentén nyilván célszerűbb autóbuszt közlekedtetni, amelyek jobban feltárják a településeket, a tanyavilágokról nem is beszélve. De az Eger-Putnok vasútvonalnak az Eger és Nagyvisnyó közötti szakasza nem ilyen, hiszen a településeket érinti. Anno, amikor középiskolás koromban utaztam ezen vonalon először, akkor még emlékeim szerint hármas szerelvény járt tömve utasokkal (ezek jó része kirándulók voltak), de azóta évről-évre kétségtelenül drasztikusan csökkent az utaslétszám, hiszen a lassújelek meg ezzel ellentétben szaporodtak. Amikor utoljára utaztam rajta, akkor pl. Bélapátfalva és Szilvásvárad között 20-al közlekedett, de ezen kívül is számtalan helyen voltak rajta egyenes szakaszokon is 10-es lassújelek. Ezek az értékek még a villamosközlekedésben is szégyenteljesek, nem hogy nagyvasútnál. Ezt a gyönyörű környezetben lévő jó vonalvezetésű (csak Eger és Nagyvisnyó között), alagutakkal tarkított vasútvonalat egyszerűen hagyták lerohasztani. Néhány héttel ezelőtt a Kőszegi-hegységből hazafele tartva Kőszegről Szombathelyre szintén egy szárnyvonalon utaztam, amit mára már átvett a GYSEV, így a BZ-k helyett valmi komolyabb szerelvényeket (Jenbacher) állítottak forgalomba, amelyek a vonalon szinte végig 80-al haladnak (BZ is tudna ennyivel menni, ha a pálya bírná), nos ennek megfelelően utasok is vannak rajta szép számmal, pedig Kőszegen is a város szélén van az állomás. Tehát vannak olyan szárnyvonalak, amibe lehetne/lehetett volna életet lehelni és szerintem az Eger-Szilvásvárad közötti szárnyvonal is ilyen. Hiszen turisztikailag nagyon frekventált helyen halad, osztálykirándulások fő-fő célterülete ez a vidék, valamint ha nem lennének ilyen magasak a jegyárak, a vonaton a bükki kerékpártúrákra is ideális lenne a bicikliket leszállítani. Szerencsére a másik gyönyörű hegyi vasútvonalunkon, a Veszprém-Veszprémvarsány közöttin (amin egy időben hétköznap már szünetelt a vonatközlekedés) ezt a nagy lepusztultságot ennyire nem érzékelem.

Ez a túrám ugyan véget ért, azonban a Bükk kilátóhelyeinek és egyéb látványosságainak a listájának még közel sincs vége, napokon belül folytatom a következő részben.

Folytatás: http://www.turatars.com/blog/view/id_3187/title_Bukk-kilatohelyei-es-egyeb-szepsegei-2/.





*** Túratárs.com - Túra és Túratárs kereső közösségi oldal ***

Rendszerünkön keresztül a túrát és egyéb outdoor programokat kedvelő emberek megismerkedhetnek egymással, közös túrákat szervezhetnek melyet a túranaptárban helyezhetnek el vagy együtt csatlakozhatnak egyéb szervezett túrákhoz. Az oldalon lehetőség van saját profil kialakítására, melyen keresztül a tagok bemutatkozhatnak egymásnak, illetve feltölthetik kedvenc túrafotóikat. A kapcsolatfelvételről üzenőrendszer és chat gondoskodik.