Eég lett volna annyit mondani, menjen el járja be kettesben a polgármesteri hivatal vezetőjével (mert most már csak a domoszlói polgármesteri hivatal engedélyével és vezetőjével szabad bejárni) és utána beszéljen róla.

Tetszett az írásod. Én a szomszéd faluban Markazon lakok. A héten voltam szülői értekezleten az iskolában, és a másodikos fiam tanárnője közölte, hogy február 4-én az iskola túrát szervez a Tarjánka-szurdokba. Először azt hittem, rosszul hallom, és visszakérdeztem. Tényleg oda mennek. Megkérdeztem a tanárnőt, hogy volt-e már ott, amire azt válaszolta, hogy még nem! Én elmondtam, hogy ez a szurdok télen nagyon nehéz, és veszélyes, főleg gyerekekkel, amire azt a választ kaptam, hogy valószínű lesz busz, amivel Markazról átmennek a Tarjánka-völgyig.Ekker már éreztem, hogy a itt a baj már nem kicsi.Tettem még egy próbálkozást, elmondtam, hogy a szurdok februárban nagyon veszélyes,  le van fagyva, ráadásul egy patakmederben kell menni, és a vízesés alatt másfél méter mély vízbe lehet beleesni, ha valaki beleesik, megáll a szíve - és én a gyerekemet féltem. A fiatal tanárnő azt válaszolta, nyugodjak meg, hogy ha akarom, vigyáz, a fiamra, és ha akarok menni, mehetek én is és ha kell, rám is tud vigyázni!

Ezek után feladtam.A gyerekeimnek szóltam, hogy nélkülem nem mehetnek el a Tarjánkába!

Más a középhegységi túrázás, és más a magashegyek világa. Más egy téli Mátra túra, más a tavak jegén való túrázás, más a gleccser, és más az örök hó birodalma. Mindegyiknek meg vannak a maga törvényei. Aki ismeri és betartja a hó és jég birodalmának szabályait - például, hogy gleccserre hágóvassal, jégcsákánnyal, kötél biztosítással és ezek használatának alapos ismeretével menjen - azt is érheti balest. De a gleccser balesetek 99,8 %-át nem a felkészült hegymászók és túristák szenvedik, hanem azok, akik nem ismerik a magashegyek veszélyeit.

Nem véletlen, hogy a hegymászó szakosztályokba csak olyat vesznek fel, aki előbb a szükséges tanfolyamokat elvégzik, eredményes vizsgát tesznek, és utánna még számos túrát tesznek gyakorlottabb társaikkal.

Sajnos sokan nem tudják, hogy a 2.000 méternél magasabb csúcsok eléréséhez nem elegendő az edzettség és az pénztárca...

Hát ezért sem szívelem az effajta havas-jeges téli túrákat. A Grosglockner tetején még át kellett volna kelnünk egy gleccser szakaszon, hogy a csúcshoz érjünk, de félúton, miután már cuppogva jártam a bakancsomban, inkább visszafordultunk. A repedéseket átugrálva folyton beleszakadtunk a jeges vízbe, s ez egyszer olyan mélyre sikerült, hogy több zúzódást is sikrült beszereznem. Ezután már pánikoltam, hogy melyik lépés után tűnhetek el teljesen a jég alatt. Számomra a jeges túrák félelmetesek, talán ebben közrejátszik, hogy gyerekkoromban a házunk melletti tó jegébe is beszakadtam, akkor csak  a vastag kabátomnak, a széttárt karomnak és gyors segítségnek köszönhettem, hogy nem úsztam el a jég alatt. Szóval számomra ebből is csak az a tanulság: ha nem muszáj, ne kockáztass!

Ez tanulságos, és egyben nagyom durva is!