Ezzel a címmel már korábban elkezdtem írni egy blogsorozatot, amit még be sem fejeztem (hiszen Erdélyből és a Balkánról még kevés volt az anyagom), azonban most újra kezdem a sorozatot az új Google+-nak köszönhetően nagyobb méretű képekkel, beágyazott (esetenként immáron full-HD minőségű) videókkal. Továbbá az előző részeket akkora terjedelműre szabtam, hogy ezáltal nem vált lehetségessé a folyamatos bővítésük, emiatt és a jobb áttekinthetőség miatt is ezúton kisebb részekre osztom. Egyúttal arra is ígéretet teszek, hogy jövő ilyenkorra az újrakezdett blogsorozatban eljutok egészen a Balkánig, remélhetőleg az Olümposz csúcsig, de a Korabig mindenképp.

Nekem egy túrán az egyik legfontosabb célom a kilátóhelyek, csúcsok elérése, és onnan szemügyre venni a tájat, gyönyörködni akár egy egész országrészben, gondolom ezzel nem vagyok egyedül. A most következő blogsorozatban elsősorban kilátóhelyekkel foglalkozok, azon belül is főleg csúcsokról, más geológiai szépségeket más blogokban mutatok be.

Az első részekben az Alpok általam bejárt részét mutatom be, de előbb tegyünk egy általános áttekintést az Alpokról.

Az Alpok Európa második legmagasabb hegyvonulata (az első a Kaukázus), amelynek két fő része van:

1. Nyugati-Alpok, amely további két részre tagolható:

• Dél-Nyugati-Alpok a francia-olasz határ mentén, amely szintén további hegységekre tagolható (Pl. Liguri-Alpok, Tengeri-Alpok stb.), viszont ezek a hegységek csak egy-két négyezres csúcsot tartalmaznak Franciaországban és eléggé távol vannak, így nem valószínű, hogy mostanában eljutok oda.
• Észak-Nyugati-Alpok a francia-olasz-svájci határ mentén, itt található az Alpok 4000-es csúcsainak a jelentős része, így ezzel mindenféleképpen érdemes részletesebben foglalkozni. Természetesen ez is számos hegységből épül fel, a 4000-es csúcsok három hegységben, a Gráji-Alpokban, a Wallis-Alpokban és a Berni-Alpokban találhatóak.
• A nyugati-Alpokat más szempont szerint is fel lehet osztani, eszerint belső kristályos vonulat, közbülső üledékes vonulat, külső kristályos vonulat, külső üledékes vonulat alkotja.

      2. Keleti-Alpok, amely további három részre osztható:

• Déli-Mészkőalpok az osztrák-olasz-szlovén határ mentén, ezekhez tartozik pl. a Dolomitok, a Karni-Alpok, a Júlia-Alpok, a Garda-tó környéke, Karavankák stb.
• Központi kristályos vonulat (Svájc, Olaszország, Ausztria térségében) ezeket alkotó hegységekben találhatók a Keleti-Alpok 3000-es csúcsainak a jelentős része, de a Bernine-csoportban 4000-es csúcsok is találhatóak. Főbb részei: Bernine-csoport, Ortler-csoport, Ötz-völgyi-Alpok, Zillertaller-Alpok, Hohe-Tauern, Nieder-Tauern, Fischbacher-Alpok.
• Északi-Mészkőalpok Ausztria és Németország területén, ehhez tartozik pl. a Rax-Alpok, Hochschwab, Dachstein, Berchtesgaden-Alpok, Karwendel, Lech-völgyi-Alpok stb.)

Az első részbem a Nyugati-Alpok 4000-eseit mutaom be, ahogyan a Monte Rosa-ról láttam. Ez a blogom akkora méretű lesz, hogy ha esetleg egyszer sikerülne eljutnom a Berni-Alpokban lévő Jungfrau (4158 m) és/vagy Mönch (4099 m) csúcsaira , akkor a Berni-Alpok 4000-eseiről készült képek is beilleszthetőek lennének ide, és azzal lényegében a Piz Bernina (4049 m, Keleti-Alpok legmagasabb csúcsa) és a Barre des Écrins (4102 m, Franciaországban) kivételével szinte minden 4000-est be tudnék muatni. De ez még csak távlati terv.

Nyugati-Alpok

Ezen a részen kétszer jártam, először 2013-ban az életem első 4000-es csúcsának, a 4165 m magas Breithorn megmászása céljából, másodszorra pedig 2015-ben a Monte Rosa-n nagy tervekkel, 4000-es csúcsok begyűjtésével, de végül az erőnlét hiánya miatt csak egyet sikerült, az Alpok 5. legmagasabb csúcsát, a 4554 m magas Signalkuppe csúcsot.

Mivel hazánktól viszonylag távolabb helyezkedik el, így gondolom, sokunkat inkább a 4000-es csúcsai érdekelnek, amint már említettem, ezek az északi részben három hegységben találhatóak, amelyek egymáshoz viszonylag közel helyezkednek el az olasz-francia-svájci hármashatár tágabb körzetében.

1. Gráji-Alpok: két fő részét emelem ki, az olasz oldalon elhelyezkedő Gran Paradiso Nemzeti Park területét és a Montblanc-masszívumot. Az előbbi terület legmagasabb csúcsa a 4061 m magas Gran Paradiso, az utóbbi területen pedig az egész Alpok (és nem Európa!!!) legmagasabb pontja, a 4807 m magas Mont Blanc található, ennek megmászását egyelőre nem tervezem, állítólag a csúcson is és a menedékházakban is elviselhetetlen a tömeg. Még mielőtt valaki megjegyzést tenne a felosztást illetően, megjegyzem, hogy a rendelkezésre álló szakirodalmak eléggé különbözőek, a Montblanc-masszívumot valóban nem mindenki sorolja a Gráji-Alpokhoz, tény és való, hogy a Gran Paradiso a belső, a Mont Blanc pedig a külső kristályos vonulathoz tartozik.

2. Wallis-Alpok (másnéven Pennini-Alpok): az előbbi hegységtől északkeletre, a svájci-olasz határon található, az Alpok 82 db 4000-es hegycsúcsaiból 41 itt helyezkedik el. Ennek a 82 csúcsnak az esetleges megmászása nem jelentene feltétlenül 82 túrát, mivel pl. csak a Breithorn hegy 5 csúcsból áll. Itt találhatók a Mont Blancon kívül a legmagasabb csúcsok is, pl. Monte Rosa, Dom, Weisshorn, Matterhorn, Weissmies, stb.

Nekem ezek közül először a 4165 m magas Breithorn nyugati csúcsát sikerült megmásznom, amelyben az a jó, hogy technikailag könnyű hegy, csak gleccsermászást tartalmaz, viszont a Nyugati-Alpoknak viszonylag a közepénél helyezkedik el, így nagyon sok csúcsot be lehet fentről látni:

A következő képen beláthatjuk a Wallisi-Alpok teljes nyugati részét, valamint a Montblanc-masszívumot is:

A képen távolabbról haladva a főbb csúcsok: Mont Blanc (4810 m), közvetlenül mellette a Grandess Jorasses (4208 m), a képen balközépen a Grand Combin (4317 m), jobbközépen a Dent d'Hérens (4171 m), valamint egészen közel a nevezetes Matterhorn (4478 m).

A csúcsról északnyugati irányban is számos 4000-es csúcs látható: 

A képen balra a Dent Blanche (4356 m), balközépen az Obergabelhorn (4063 m), jobbközépen a Zinalrothorn (4221 m), valamint jobbra a Weisshorn (4505 m) csúcsok láthatóak.

A csúcsról északkeleti irányban is láthatóak szép 4000-esek és gleccserek: 

A képen bal oldalon a legmagasabb csúcs a Mischabel csoportban lévő Dom (4545 m), attól délre az Alphubel (4206 m), majd a képen jobbra haladva az Allalinhorn (4027 m), a Rimpfischhorn (4199 m), és a Stockhorn (3531 m)láthatóak. Az Alphubel és az Allalinhorn csúcsok között a fenti képen is láthatóak távolabbi csúcsok is, azok nagy valószínűséggel a Lagginhorn (4010 m) és a Weissmiess (4023 m) csúcsok. A kép bal szélén távoli hegyvonulat is felsejlik, az már a Berni-Alpok.

Közvetlenül a csúcstól keletre található a Monte Rosa "fennsíkja" (természetesen közel sem tökéletesen sík):

A képen közvetlenül elől a Breithorn további mellékcsúcsai láthatóak, majd a jobb oldalon a Castor (4228 m), középen a Lisskamm keleti (4527 m) és nyugati (4479 m) csúcsa, bal oldalon pedig a hegyes csúcs az Alpok 2. legmagasabb csúcsa a Dufourspitze (4634 m), az előbbitől is balra a Nordend (4609 m), attól jobbra a Zumsteinspitze (4563 m), még jobbra távol pedig a Signalkuppe (4554 m) láthatóak. A Lisskamm takarásában balról fellelhető a Parrotspitze (4436 m) oldala is, a Lisskammtól jobbra távol pedig valószínűleg Piramide Vincent (4215 m) látható.

Déli irányban távol pedig a Gran Paradiso csoport is fellelhető,...

...értelemszerűen nagyjából jobb oldalon a legmagasabb fehér csúcs a 4061 m magas Gran Paradiso csúcs.

Úgy gondolom, a képekről is látható, hogy erről az egyetlen (és könnyen megközelíthető) csúcsról tiszta időben nem kevés nevezetes 4000-es csúcs látható. Egyébként a Breithornt bizonyos szempontból a Magas-Tátrában található Rysy-hez hasonlítanám, mindkét csúcs a környező csúcsokhoz képest relatíve könnyen elérhető, mindkettő hegységek közepénél helyezkednek el, ezáltal ezekről szinte egész hegycsoportok láthatóak, mindkét hegy több csúcsból áll, persze azért lényeges különbségek is vannak.

Két évvel később a Monte Rosa csoport legmagasabb részében az előbbinél is magasabbra sikerült feljutnom, a 4554 m magas Signalkuppe csúcsra, bár nagyobb tervek is voltak, pl. a 4563 m magas Zumsteinspitze és más alacsonyabb 4000-es csúcsok, de ebben a magasságban már kb. 40 %-al kevesebb az oxigén, mint a tengerszinten, és ez meglátszott az erőnlétemen. Azt viszont hozzá tenném, hogy más hegymászókkal ellentétben mi felvonó használata nélkül, a parkolótól tisztán gyalog mentünk fel, megfigyelésünk szerint ezt nem sokan teszik így. Rajtam a hegyi betegség oly módon ütött ki, hogy ugyan eljutott a tudatomig, hogy kellene pótolnom az elégetett kalóriámat (egyébként ilyen magasan nem biztos, hogy gondol rá az ember, hiszen éhségérzetet nagy valószínűséggel nem érez), de ahogy egy falatot ettem, máris hányingerem lett. Annak idején az egyik hegyi vezető azt is belénk sulykolta, hogy ahány 1000 m-es magasságban vagyunk, annyi liter folyadékot kell egy nap alatt meginnunk. Igen ám, de ahogy elkezdtem inni, rögtön azt éreztem, hogy visszaöklendezem. Fejem viszont nem fájt, de az emelkedők nem estek jól. Apróbb tünet volt még nálam, hogy 3600 m felett az orrom folyamatosan tele volt aludt vérrel. Viszont kilátás szempontjából talán a legjobbat, a Signalkuppe-t sikerült megmásznom, persze a Dufourspitzéről lenne igazán tökéletes körpanoráma, de azt nem is terveztük, hiszen annak megmászása komolyabb hegymászó tudást igényelne. A Signalkuppe (4554 m) csúcs érdekessége, hogy közvetlenül a csúcson található Európa legmagasabban lévő menedékháza, a Margherita-menedékház.

A csúcsról északnyugatra igazán jól láthatóak (balról jobbra) az Alpok 4. (Zumsteinspitze, 4563 m), a 2. (Dufourspitze, 4634 m) a 3. (Nordent, 4609 m) legmagasabb csúcsai, valamint távolban a Dom (4545 m) is.

Sajnos a fényképezőgépem objektíve nem nyílt ki tökéletesen, amire az előbb emlegetett "hegyi betegség" és a hideg következtében nem figyeltem, ezért vannak a képek bal felső és esetenként jobb alsó sarkában fekete foltok, de a lényeg talán így is látszik.

De jól látható a következő képen jobb középen egy korábbi képen "megbúvó" Weissmiess (4023 m), Lagginhorn(4010 m), valamint távolban a Berni-Alpok is:

A csúcsról természetesen nyugati irányban is láthatóak szép 4000-esek, azonban amikorra feljutottam, azok már kezdtek befelhősödni, így azokról egy lentebbi, a Monte Rosa belsejéből készült képet teszek fel:

A képen előtérben a Lysskamm (4527 m), távolban a Matterhorn (4478 m), a Dent Blanche (4357 m), az Obergabelhorn (4063 m), a Zinalrothorn (4221 m)  és a Weisshorn (4506 m) csúcsok láthatóak.

Keleti irányban is van kilátás, de nem annyira lényeges, a felhőtengeren kívül néhány alacsonyabb hegyvonulat és völgy látszódott, a Piz Berninát (4049 m) nem lehetett felismerni. Akiket érdekelnek a többi képeim, adatlapomon keresztül elérheti a Picasa-webalbumaimat.

A Lyskamm (4527 m) megmászása a képességeim határát bőven meghaladta volna, azonban a csoportunk kisebb része a következő napon azt is sikerrel megmászta, ami azért lényeges, hiszen arról lehet szépen belátni egyben a Monte Rosa délkeleti részén lévő 4000-eseket, amelyeket a Breithorn (4165 m) csúcsról készült korábbi képemen pont maga a Lyskamm takart ki. A sikeres csúcsmászók egyikőjükétől elkunyeráltam egy remek képet, ezért a kuriózum képért köszönettel tartozok neki:

A képen bal oldalt távolabb a Nordent (4609 m), attól jobbra haladva a Dufourspitze (4634 m), a Zumsteinspitze(4563 m), a Signalkuppe (4554 m), a Parrotspitze (4432 m), a Ludwigshöhe (4342 m), Schwarzhorn (4322 m), majd végül az utóbbitól kicsit lejjebb és közelebb lévő sziklás kiemelkedés a Balmenhorn (4167 m, nevezetessége, hogy a tetejére via ferráta jellegű szakasz visz fel, valamint egy szobor található rajta) csúcsok láthatóak. A kép jobb szélén látható nyereg után emelkedik a Pyramide Vincent (4215 m), a Monte Rosa utolsó bástyája, de az már nem fért bele a képbe.

Még egy kép a Gráji-Alpokról, ami a Monte Rosa déli oldalán készült és amelyen jól látható a Gráji-Alpok két fő része, a Gran Paradiso (4061 m) és a Mont Blanc (4810 m) csoportjai:

Végül két zoomolt kép a Gran Paradisoról (4061 m)...

...és a Mont Blancról (4810 m):

3. Berni-Alpok: az előbb bemutatott Wallis-Alpoktól északkeletre, Svájcban található szintén számos 4000-es csúccsal, mint pl. a Jungfrau (4158 m), a Mönch (4099 m), Schreckhorn (4078 m), Finsteraarhorn (4273 m), Aletschhorn (4195 m), és itt található az Alpok legnagyobb gleccsere is, az Aletsch-gleccser is. Ide nagyon szeretnék egyszer eljutni.

Végezetül érdekességképp bónuszként egy igazi kuriózum képet osztok meg a Kaukázusról, amelynek a környékén sem jártam még, azonban néhány ismerősöm igen, a www.karpat-tura.com csapataként megmászták a Kaukázus keleti részén lévő 5047 m magas Kazbek csúcsot, s az egyik kiváló túravezetőjük, Karesz67 megengedte, hogy megosszam a csúcson készült képét (hálás köszönet érte), amelyen szinte majdnem az egész Kaukázus főgerince belátható:

Elnézést kérek a reklámért, de egyrészt ez volt a kép ára, másrészt pedig nekik köszönhetem, hogy számomra is megfizethető áron feljuthattam ilyen magasságokba, nélkülük nagy valószínűséggel ez a blog sem jöhetett volna létre, tehát ennyit megérdemelnek.

Visszatérve a legutolsó képre, természetesen arra nem vállalkozok, hogy beazonosítsam a képen lévő összes csúcsot. De néhány 5000-es csúcsot megpróbálok, amiből tudtommal 8 található a Kaukázusban. Ami biztos, hogy a kép az 5047 m magas Kazbeken készült, s onnan nyugat felé láthatunk el. Továbbá szinte az is biztos, hogy a kép közepétől kicsit jobbra látható kúpszerű hegy Európa legmagasabb csúcsa, az 5642 m magas Elbrusz, ami kettős csúcs, de a képen a keleti csúcs kitakarja a nyugati csúcsot. A képen is látható, és azon ismerőseim, akik már jártak a közelében, egybehangzóan állítják, hogy az Elbrusz bizony az Európát és Ázsiát elválasztó főgerinctől északra külön emelkedik ki egy hatalmas vulkáni kettős kúpként, tehát tisztán európai területen. Tehát a közhiedelemmel ellentétben egyértelműen ez Európa legmagasabb csúcsa, nem pedig a Mont Blanc; nagyon szomorú, hogy a földrajzórákon is annak idején ezt helytelenül tanították. A nyolcból 3 ötezrest már sikerült is egyértelműen bezonosítani. A maradék ötből hármat már csak találomra tudom, ami közel sem biztos, hogy fedi a valóságot! A kép közepénél az Elbrusztól balra láthatunk két hegyes csúcsot, azokból a jobb oldali talán a Dikh-Tau (5198 m), a baloldali meg a Skhara (5201 m) lehet. Az utóbbiaktól is balra szintén láthatunk egy nagyobb kiemelkedésű hegytömböt, ami a képen balra fokozatosan emelkedik, annak a legmagasabb kiemelkedése jó eséllyel a Kostan-Tau (5150 m) lehet. Két 5000-es csúcs maradt még, a Puskin (5100 m) és a Janga (5051 m), de ha jól értelmezem a fellelhető szakirodalmat, ezek nem igazi főcsúcsok, így a beazonosításukat a képen meg sem kísérelem.

Folytatás: http://www.turatars.com/blog/view/id_2873/title_Csucspanoramak-kilatasok-1-Alpok-1/