Tavalyi szezonom első túrája a Vöröskő-forráshoz vezetett. Akkor csapadék hiányában sajnos csak a csont száraz kibetonozott forrásnyílást tudtam két másik túratársammal megcsodálni. Arról nem beszélve, hogy az idő szűkössége miatt magát a Vöröskő-sziklát meg sem találtuk, így a tiszta levegőn és a hegyek szépségén túl csak a völgyekben megmaradt havon való átgázolás jelentette az egyetlen élményt.

Idén viszont tele volt a tv és a rádió is a forrással, hogy mekkora elánnal működik. Lássuk be, ennyi eső után nem is csoda, ha egy méternél is magasabbra lövel ki belőle a víz! Ezen felbuzdulva tavalyi egyik túratársammal (Attival) és faterommal idén is visszatértünk, hogy most működőképesen is megcsodáljuk a „gejzírt”! :)

Nos az elmúlt napok híradásai megtették a hatásukat, mivel rengetegen kilátogattak a Vöröskő-patak völgyébe. Leginkább kisgyerekes családokat lehetett látni, de több baráti társasággal is találkoztunk. A Stimecz házig az egyszerűség és a bakancsaink védelme érdekében a kisvasút vonalán haladtunk. A turistaút meglehetősen sáros lett volna ezen a szakaszon. A vonatok szinte minden kanyarban tele voltak, így a kihasználtságukra nem lehetett panasz!  A Stimecz háztól is inkább a tanösvényen volt érdemes gyalogolni, mivel itt a sarat legalább a tavalyi avar elfedte. A Vöröskő-forrás szépen tette a dolgát: a korábbi napokban lehullott bőséges csapadékmennyiségnek megfelelően lövelt ki belőle a kristálytiszta víz, bár ahogy Atti megjegyezte „Acélt még nem lehetne vele vágni”! :) A nagy tömeg láttán viszont sokáig nem időztünk, gondoltuk hátha a délutáni órákra ritkulnak a népek. Indulás tovább a Felső Vöröskő-forráshoz. Ez a szakasz volt a legrosszabb: a felázott, csúszós talajon kellett driftelve mennünk a helyenként 40-45 fokos domboldalakban, kerülgetve a többi túratársat. De legalább nem volt túl hosszú, mivel 1km megtétele után el is értük a harmadik forrásunkat. (Igen a harmadikat, mivel az elsőt még a kisvasút mentén láttuk meg.) Ez közel nem volt olyan látványos, mint a lentebbi, hiszen csak egy „öblöt” lehetett látni, ahonnan csordogált lefelé a víz.

Rövid tanakodás, majd jött a döntés, hogy menjünk fel a Vöröskőhöz is. Az egy évvel korábbi keresgélés után jó alaposan áttanulmányoztam a térképet, hogy merre lehet kijutni a sziklához, de őszintén szólva adta is magát a dolog. A völgyet, melyen tovább haladtunk, elneveztem A halál völgyének, mivel tavaly a hóban vérfoltokat, idén pedig csontvázakat és egy koponyát találtunk benne :) Felérve a sziklák tetejére fantasztikus látvány tárult elénk. Kis túlzással a teljes útvonal belátható volt, melyet megtettünk aznap. Faterom a fák kopársága miatt panaszkodott, de számomra ennek is volt szépsége. Ez az az érzés, az a pont a túrákon, amiért érdemes alkalomról alkalomra elindulni, elviselni az esetleges kellemetlenségeket, hogy a csúcsra felérve végig tudjunk nézni a bejárt úton, majd konstatálhassuk magunkban, megint sikerült teljesíteni a kitűzött célt. Engem ez mindig felemelő érzésel tölt el!

Képek:

http://talpfaszamlalo.blog.hu/2016/03/03/vorosko_es_kornyeke

Címkék: Vöröskő Forrás Bükk Felsőtárkány Kisvasút