Túra és Túratárs kereső közösségi oldal
Üdv a Túratárs-on, jelenleg Vendégként vagy itt. Jelentkezz be vagy Regisztrálj itt <<<
TÚRATÁRS CHAT | RAKJ A KEDVENCEKBE
TÚRABLOGOK  
 



Én és a segway
2017/03/14 12:30:14 Küldte: Gejza

Még az ősszel történt a Mátrában. A református üdülő táján   jöttünk felfelé a sárga jelzésen, amikor ilyen kétkerekű masinákon állva, a kormányoszlopba kapaszkodva hatan-nyolcan jöttek szemben velünk az úton. Félre kellett állnunk, mert nem fértünk volna el egymás mellett a keskeny ösvényen. Ezt nekünk is ki kellene egyszer próbálnunk! – mondta Jutka csillogó szemekkel. Pénztárcámnak ugyan mindegy, – gondoltam – hogy valami lányoknak tetsző csecsebecsét veszek szülinapjára, vagy egy ilyen útra fizetek be? Hát ezért jártunk tegnapelőtt a Mátrában.

A segway (ejtsd: szegvéj), angol szóösszetétel. Szó szerint a szegmens és az út szavak egybeolvadása. Magyarabban inkább „más dimenzióban való közlekedés”-nek lehetne fordítani. Valójában olyan idős amerikai  kerekes-székhez kötött embereknek találták ki, akik saját lábukon legfeljebb járókerettel tudnak pár lépést botorkálni. Nekik bizonyára nagy áldás ez a masina. Hiszen ha némi segítséggel felállnak rá, a járáshoz hasonló élményt tud nekik biztosítani. Az egész napos tétlen üldögéléshez képest ezt az ácsorgást akár még sportként is fel lehet fogni. Talán, ezért nevezik technikai sportnak?

---------------               ----------------

Szóval 10.00-kor elkezdődött az oktatás és gyakorlás. A gép háta mögé állva fogd meg a kormányrudat, tedd fel az egyik lábad, aztán határozott lépéssel a másikat! Maradj nyugton, ne akarjál egyensúlyozni, mert ez a gép önbeálló! Ne mozgasd a kormány rudat, mert az nem kapaszkodó! No, ha ez sikerült, testsúly áthelyezéssel indul előre. A lábujjaidra dőlsz, előre megy. Ha erősebben, gyorsul. Ha a sarkadra nehezedsz, lassul, meg áll, és hátrál. Állj meg! Döntsed a kormányoszlopot, jobbra! Jobra fordul. Akár helyben megfordul6tsz! Az egyik kerék áll, a másik halad. Ha közben mégy is, nagyobb ívben fordul. Menj és gyakorolj a pályán!  Jöhet a következő!

Nyolcan - tízen voltunk az oktatókon kívül. Jutka, én, még két pár, egy apa egy anya és két 7-8 éves lányka. Jutka 2-3 perc után már élvezettel  próbálgatta a gépet. A vékony kislányok feltehetőleg nem voltak elég nehezek, így nekik nem elég a lábujjaikra vinni a testsúlyt, előre is kell dőlniük. Talán ez miatt esett el az egyik. Nem sírt, de rettegve nézte nővérét. Neki se ment jobban, de lassan összeszorított fogakkal próbálkozott. Nem mondták el: Akinek van jogosítványa, könnyen tud több dologra egy időben figyelni. Arról sem volt szó, hogy járás közben sem a földet nézzük, hanem 4-5 méterre előre tekintünk, s a horizont változásaira korrigáljuk mozgásunkat. Itt is ezt kell tenni a gép irányításával.

Végül – állítólag? – mindenki   kitűnőre vizsgázott, s elindultunk a Kalló-völgyön. Nem szaporítom a szót. Volt, aki  élvezte, mások alig várták, hogy vége legyen. Az egyik nőn látszott, hogy még ilyen  megpróbáltatásokat is elvisel, csak hogy megtarthassa a pasiját. Nekünk hamar elröppent a fél óra.

Vissza fele megálltam. Nekünk fiúknak állva is megy. Mire végeztem, el tűntek a kanyarban. Sebaj, egy ember mindig gyorsabb, mint nyolc – gondoltam, s jól előredőltem. De a masina így sem ment 6-8 km/óránál gyorsabban, pedig az oktató szerint 28-30-al is tudna hasítani… …Aztán a padon ülők mellől egy Qutya futott keresztbe az úton, s én tettem egy gyors kanyart. Egyik kerék ráfutott egy kőre, s én egyensúlyomat vesztve előre buktam… A kapkodásban a kormányoszlopba próbáltam kapaszkodni. Csak, hogy az helyett, hogy fékezte volna az esést, még élesebbet kanyarodott és hirtelen megállt.

A sérülések az első pillanatokban nem véreznek, és nem fájnak. Így én is felálltam, fogtam a gépet, és újra felléptem rá… … és ugyan ezzel a lendülettel estem pofára a másik oldalán. Ezt még kétszer sikerült megismételnem, amikor meghallottam a visszaérkező oktató hangját: NE szálljál fel, Géza! Most nem lehet! Várjál!

Hogy az a jóóóóóóóóóóóóóóó Isssten áldjon meg téged több bölcsességgel! – Gondoltam, de szavakkal nem mondtam neki semmit, és újra próbáltam átgondolni, mit csináltam rosszul. Bele telt néhány óra, mire rájöttem: A kalandpark dolgozóinak nem érdeke az ilyen dolgokra felkészíteni a résztvevőket! Sőt, meg kell győzni a gyanútlan érdeklődőt, hogy erről az önbeálló szerkentyűről nem lehet leesni. Így aztán azt sem mondják el, ha megtörténik a baj, akkor a gép leblokkol. És ha újra fel akarsz rá lépni, még nagyobbat foXsz esni, mert az áramtalanított gépnél már az önbeállás sem működik. Pistike (így kellett szólítani az okítót) újra indította a gépet, s mentünk tovább. Akkor már éreztem, hogy húzódik a sípcsontom feletti vékony izom, átvérzett a kiszakadt farmer és sajog a jobb térdem. Sebaj, estem én már ennél nagyobbat is szikláról!

Meg feleződött a csapat, pedig állítólag mindenki tovább szokott menni a második órára… Az oktató átállította a masinát, és most már valóban tudott 25-30-al is menni, meg a kormányzás is jóval könnyebbé vált és természetesen így még inkább észnél kellett lenni! Nem szabad hirtelen mozdulatokat tenni, hiszen a nagyobb  sebességgel, jóval nagyobbakat lehet  esni is! (Ezt természetesen most is csak én teszem hozzá!)

Utcákon fel, utcákon le, szlalomozás a sávelválasztó vonalon. Még fel megyünk a Kozmári kilátóba – elvileg a kilátás miatt – valójában ez is a reklámhoz tartozik, mert innen látható már az egykori Zsoltáros-rét helyén a bányaudvar, és felette a kifeszített drótkötél, meg a kalandpark. Ide gyere, ne az erdő csendjébe! Itt költsed a pénzed! Éttermünkben az egészséges táplálkozás jegyében amennyivel kisebbek az adagok, annyival többe is kerülnek. Igaz, hogy nem mozogsz annyit, mint a gyalogtúrán, de nem is hízol el! Nem mondom, én is kipróbáltam egyszer ezeket a sportnak látszó herkentyűket. Elég is volt, maradok a sziklánál, evezőnél, kerékpárnál, jégcsákánynál és barlangnál. Összehasonlíthatatlanul élmény dúsabbak, az árakról már nem is beszélve.

Igen, most már értem, hogy a viszonteladásra itt hagyott „Várak a Mátrában” jelvényszerző túramozgalom füzetei miért nem  fogytak a technikai sportok irodájában!? Mert jól eldugták őket! Hogy még véletlenül se láthassa meg a kedves vendég... Igen, konkurencia vagyok nekik. Akik a várakba mennek, messze elkerülik csoda masináikat.

Alapvetően nem lehet panaszom, mert következetesek:

- Nem árulják a "Rákóczi túra" füzetét sem, meg a "Vörösmarthy emléktúrát" és a "Kodály Zoltán a Mátrában" túramozgalmak igazoló lapjait sem. Mátra turistatérképet sem árulnak. Arról sem szólnak, hogy Kékes-tetőn kilátó van, meg hogy a Mátrában síelni is lehet. Minden csak az ő zsebkendőnyi kis  birodalmukról szól, mint ha csak ez lenne az egész Mátra


 

Címkék: Mátraháza Mátrafüred Zsoltáros-rét





Bejegyzések 1 - 1-ig. Összes bejegyzésed: 1

FZoltan
2017/03/15 19:08:30

Köszönöm hogy megírtad! Egyet értek veled. Sajnos a mai cél a fogyasztói társadalom igényeinek kielégítése a semmi szükségünk rá eszközök, tárgyak elvek és eszmék a-tól z-ig ránk és belénk erőltetésével.




*** Túratárs.com - Túra és Túratárs kereső közösségi oldal ***

Rendszerünkön keresztül a túrát és egyéb outdoor programokat kedvelő emberek megismerkedhetnek egymással, közös túrákat szervezhetnek melyet a túranaptárban helyezhetnek el vagy együtt csatlakozhatnak egyéb szervezett túrákhoz. Az oldalon lehetőség van saját profil kialakítására, melyen keresztül a tagok bemutatkozhatnak egymásnak, illetve feltölthetik kedvenc túrafotóikat. A kapcsolatfelvételről üzenőrendszer és chat gondoskodik.