Még az ősszel történt a Mátrában. A református üdülő táján   jöttünk felfelé a sárga jelzésen, amikor ilyen kétkerekű masinákon állva, a kormányoszlopba kapaszkodva hatan-nyolcan jöttek szemben velünk az úton. Félre kellett állnunk, mert nem fértünk volna el egymás mellett a keskeny ösvényen. Ezt nekünk is ki kellene egyszer próbálnunk! – mondta Jutka csillogó szeme... Még több

1 hozzászólás Tovább a teljes bejegyzéshez

Kodály Zoltán, és a Mátra

A gyerekszobában játszottunk. A rádióban zene szólt, melyet rendszertelen időközökben megszakítottak, és rövid híreket, vagy felhívásokat olvastak be. Egy alkalommal Kodály Zoltán beszélt. Anyám csendre... Még több

4 hozzászólás Tovább a teljes bejegyzéshez

Egy reggel korán felébredtem. Az ablakon át a felhőket néztem, amint lassan keletre vonultak. Nem tudtam már visszaaludni, mert nagyanyám falrengető módon hortyogott. Mesélte, hogy egyszer régen erős orrvérzése volt, amit sehogy sem tudtak elállítani az orvosok, végül az eret kiégették. Azóta ha olyan szögben van a feje még az ablaktáblák is remegtek a... Még több

0 hozzászólás Tovább a teljes bejegyzéshez

A vasárnapi áhítatokról már a mama húgától, Marcsa nénitől értesültünk. Aki lelkendezve mesélt ezekről a felejthetetlen estébe hajló délutánokról. Az üdülőbe a református lelkész családok kaphattak beutalót, s mindig akadt, aki a vasárnapi szolgálatot elvállalta. Gyakran a teológia valamelyik tanára mondott érdekes biblia magyarázatot. Énekeltünk, imádkoztunk, aztán a felolvasott igéről ke... Még több

2 hozzászólás Tovább a teljes bejegyzéshez

Május elején egy délután jött a hír: valaki megbetegedett, s egy hétre van egy szabad szoba Mátraházán a református üdülőben.

Papa a következő héten ment volna az akadémiai üdülőbe. Gedusnak még iskola van. Aztán jött az újabb hír: a püspök úr kocsija holnap délelőtt szabad. Így az utolsó akadály is elhárult, s másnap regg... Még több

1 hozzászólás Tovább a teljes bejegyzéshez