![](https://lh3.googleusercontent.com/0UNALobO5qi2GMKZh9ijhXxo3Zov41AoTTc90r66qsXoEEMJCX6iZxc51a2FBWqJt-Z6tob5VsOXaRaZRaqTrjkVKFLPVxtOYBF98Y1-LX3HcSVnrw5DijwO6U26Gq7io6yTrpk3RhYCbiUk-itKLN2jXZlb8kaBHRUVZHwD2bnyd92fnOs-7QkuWyaG-jCJbWLl4Z2XT6HGGrAz7qy9KMNe4BqjJLDZVCHOXauN5cz3dTFjfPeqrRObEOFMyh-gB5oH_0o6T7QApE5SqNJCfzhBuGgdFKOMnZvePhu6p3v5Q4qrfj48R-VECDdGXcHt3qwJxVVssgRB5U5gkNAR5yA2b2OwFIPlmx7SoBRA2H8W69igGLifbKRM4uP4tj37nLf07i2bE-0FgML8VkuvefddRHi4xkissbFJW7Y9YW0TGWO75Nu8S0KXpkllxKBGEVx5VN3hZE0mwwbNrmiuIVy5KSngeY7iRGjtM7k7wNuQdvVFj0Em6A-oDJ56OfrM8cb7GAg1xpEH_tkvUVLmpJln3G8r-v2VkRnqFXdnvwgQ_kUQoZ-t4NIZC_WF7csO4qI_XGgjdMwCeRNOqUWXTHIaEGqsaOnuH3ggTkUPywi9oGoDzVvETpQWwAS7AdcomrwqHeIRzemHbPNOGCcFHF_z67Ds6B_1Tw=w971-h647-no)
A Dolomitokról valahogy nem a hótalp jut először eszébe az embernek. Sőt, meg merem kockáztatni, hogy talán másodszor sem. Pedig jelentős hótalpas élet zajlik ám arrafelé, aki nem kezdi időben előkészíteni a szállásfoglalást, akár hoppon is maradhat!
A Fanes-Sennes-Prags Naturpark – a ladinok földje – a dolomitok hótalpasainak Mekkája. Vagy inkább Aspenje. A Val dal Tamersc hatalmas gleccservölgyének végében álló Pederü fogadó fölött az egyik oldalon a Sennes fennsíkja húzódik, ott tavaly jártunk. Idén a másik oldal, a Fanes a cél.
Délután érkezünk Pederübe, az Ortler-Alpokból. Egy gyors – kis túlzással rituálisnak is mondhatnám már – kávé a panzióban és indulunk is fel a Sankt Vigilből a Fanesen át vezető – régi hadiúton. Itt régen fogatolt ütegeket vontattak, manapság meg szánkók és lánctalpas hómacskák elől ugrálhat félre a jámbor vándor.
![](https://lh3.googleusercontent.com/7Gxc-ppgXGpPT4oZ57TfvZIq_519F8QPGF3vcl7vuKhBduD2YQvMzD0e6NQuTeAOFxnWYPDOXxQA5fV4qrhUrmZjJEL7-BrhCvQJbt-UeSopIiYounkWAxlFBHQb20BcKyxtGMVAWg0QwilfxRjRjepI-Akd6eTzS55BGfPW3OfFB6DFEF4bqyWNnqsrJTJJeYYRXXl--zLx8Sh2XhFn6geHLul2xYn9W2UQkVhxAj2yEufujaobxpX7Q8T06EFEyg4S7B6RnSO6JcICjNpGZmx1E6AubdzEXwQHj6qxHeis9eTjk5aa-3n7H05duMPJZosYS4Dre8bA71yuQ_UZocf2oYoB0iaGvDQfUBcVH8-DPHCyZ9H1HwAp0OknIM9rxlcLxFSwr9d9LezvMSzdW9_ZJxOL7McfsFky1kWTxN-QxuZ7AnvAZspyhuatuRz0ZO58WgQNg9hcfZ1YXVC6I8JcvLazq0aDqc9N4PtlTfn6WHyxh5b4BBILaCBBMACM4o9uIlrAfgU5VxDZk1VB-u_HI3leSov3qZTTQtAylnAVEg4god4XLENLitLhe-xhSBtlbacsHy_ep-xDltnkhTUvjVOiHhkovQI6ICMK2mPqvUG4sbiOx6pSw-8sbzUoRRBfcfXJSFDTaNuqbVeOSKUn9gMQmrat8A=w971-h647-no)
![](https://lh3.googleusercontent.com/40LkCTm70TtI26jBMlFr_wx6xrg7tL-cseyiRvCSXTHQvfBsNrx-IaNlHuIsethXr8F7ntJSWTBEnofU3h5vmHwm3s8gzBI3pSG4SJcZnDpZ0lZDpXz3NQgFMds-xoMdFZpQJyZCki1uU27RA7wlycFGBqM1wDXbW9Y-6niuKLjukkFaoalokeJlmleC5mqFF37I2HaDSN1Acbho9URdIwCTVq8W52hlaa0D9GRjhf4sGUjAhLTuS1HffOUcYl5XQwn0tQheoZ4IdHafUgH1LYYljpBdkLz6HxvEoOPJERpm2Hxop2AvYXnZLZPWyPcf5Tj_vyZEjkrd5oMQRIz7MT2JLXnGks0RGOaDEct6IrNmuQCtLdrx13826UIyhv0Ej5fjkWs8AYCqftPpfOfQiFWSmdzi6Oqs5PyBcdHGc5VS9HOPM2wxxz9R4BfGcpxPwkCGfDpsgI3QL1lVuHEW-F8KZSrt1rBXlIH92SRlGLtUHK-TphjZa0W80NNxhRZfZu2jxtkyrnuVxk2f8ycQTUTMQPSa0ez1WahqAO3kaEMm_bLtr23E_UCtwlXcs_uXJlPHN5Qh0w3mTMjpHxuZaV8cbwp08aDs7RUFsJqvJwwjBuRmgPacsRxGnJMUa3tHFAo5MrwxNavDTPeXC8fkUf5Y683xDkWBTw=w863-h647-no)
Szikrázó napsütés, vadító kék ég, körben a behavazott sziklák – mesebeli látvány amiben vonulunk, bő hét és fél kilométeren, 1548-ról 2060 méterre. Északról tavalyi hegyünk, a Monte Sella di Sennes (Muntejela de Senes 2787m) behavazott orma mosolyog ránk a verőfényben.
![](https://lh3.googleusercontent.com/qdTufDEeCZDtEor-nQV4-FTB-t2EyGazUUPm59yBbuxSxUspfCZHKwUdMmuc75q0svtRqUGMnQJiCrlOrTcXk5x2N5CV84vvKTMbd2TI90ozAMJ_VuBLfjGENm5u-Q-fD9NF3s7e9ozmi2wDdYz7CILUa2qVT2MqeEo6rwA2SEsVh7DCEWlOHbYImsVMWQiiBEsauOyfdIDSV4G_mhKICJHGptuOvIml3MLyeVG_OPxn3eOCutmvrMhQk0pJll_zPi2D0DmkPfpk9aMx4Jctg6KvJwTDDBHkyliKVxbeiOHT8VhuRU3TQMz17j1qU9RuHEOhrlc_TZlgDvXnrAhoxDRIXW1CV_UyH3Y4Tj0M7wL-x8QOj4pUCVEbyEVSRn6xF5x6vbfHjAb8MR39o3OwP4SNezLzmFgM9WL-TPSM6PbdWBO33BS0nvg475bc_CsLneiVXqqFe5dNY-UdV8hTEYHwqPaLEq78BKF0B-nIvV3Dk9nkeFPtWQJpp8tgHx0PX9A0EdQ4q3cOz10F_fX1uMGdeSyncCm47Eo2KJGtXtA9a_pndjzyzA6D0bBF6xgIEyWzdtUBafOKRtN-z-YyjJJyqnqS8BppCb1gFymjpoyLJLrOOpSYSvpei3XMPZ6ZHJO_mW83cJu63n9Zhs0GV_h3o80w8h7v9w=w971-h647-no)
Mai úticélunk, az Üćia de Fanes (turistaház) nevéhez és áraihoz képest egy hegyiszálló. Egy tündérpalota. Hatalmasra nőtt meseház. Még a sokat látott cirkuszdirektor is csak ámul. Modern, de otthonosan kellemes, a giccs határát éppen súrolóan alpesi jellegű, de funkcionális… és a sörök… és az ételek… és a tálalás… Érdekes, hogy a személyzet viszont egyáltalán nem vendéglátós hozzáállású. Nem keresik a kedvünket, meg másét sem, egyszerűen kiszolgálnak, aztán el is felejtenek. Mint a horvátok. Amúgy nem baj, csak szokatlan ezen a vidéken.
![](https://lh3.googleusercontent.com/evp0En0DpH4XT68J1ztc7FxLnII9t7mSGpBNZAhtJvnrpG40xDq1iRbNiVnv7MEBsKxhW_mkoM-Ow9Z1F6GshiOiwCYF56WIkJrnSlQIrPuRvYzqHvDqOaBy7VLOwyWvsnihYsYk_UoQZzJkoki2zfaeUBppVNBfEWaETty6UddPborEJOsHZXTBxst9_TrBJef9jn_b9R0kSmPhoXu72aEbwgxS7Sy3-4QoB60OVrb4oI3JeAEb1NBqg4sKArCXAKxn6zdPvmxVvNMLFKpFMzisSEXkFNzVzE0NLG3ws28LKivrVRT74YCwwao3jb0EgM1Qa2Moh5UGNQPYPoYCkmbzT2Be-EsWZkhm4ReoSI8GIbpMsnOPKh9Out609CW8IE4JgtltCqggQwo9jhHWGOElMoztY7TvM7rqW86hTzYQtLu6LA6qvEpiqPGCxH0Raiz0VlvuIH78L0YddsPhWRcyCIgceeWsrygRSYtqf2OdI54NXURj-eAA__jF3eoelWBCbbsRWS6xyYK9aLdvqva4pLPG7DU0RrextHPVEvAz32qVjHl_PZA5aDfI3rhWemGU6NXVsvJg9JPnHegReZJ28tyBiFcDWt2qaSLTtdO4Opyw_ZT94hoDd6JVx2CVv9iF8Wmrfi-CAfpI-Zy3BeK6XioG4MQCqg=w863-h647-no)
![](https://lh3.googleusercontent.com/_FPnqjsoIJMyDBeE1I36vm9XTRlWce0pMSmmtBkgnN-keWJIBWHjHR_B4l75OntKdqIG8GbbcU52wLDulht192qm4u9NzD0aPE4bDG8p2kPdx8jeIh7p4HZlDU-vIpFNnOa6z4oRMJ9V-RRdjlILQ5X6UqgVcAiYlfIhldDN85czDBK2j2YXk9mVwI8ikVUH57QGdadm-Kl3I-yfYDtQfKCC5Tuhq2gA8LeDrW70QFBCt8BI3RFVQNDLhWIwBfgr5QkloZe3TYsuQOedaNpQl1FVKOzYwRvF_41zQcpEDjyNT5BDQkhLEVno3Ih4_7JljV7xonRIBj_OOtS4RFEK2E7R6LqqTN4po7b0_j8Ddm_7x2TII_IWpVGyzJI0xYyHT_enc3joSM9a1AcOQ43Ls2utJB3-USRWGzeEGCG-dX-MH8s5AgjQhiUh69MHC7ULUt2PcFTpLzdzo0I2wcYYb-t6lJp13k8fqIRlPRFsuN_EoSUvXZ9hic9Xda1ZaFQIgT1z1h7StERErOUPlHePGnpp-NtxGtvd25E2pAqaAbVqRJSveap_VB6KWQdHzOOURh1piuCheuIy6WES_lobq1jQDuAvYOCSx_xVtVIW6U-Hd5e_HiK8Uz38Xw3V-7gDuBxa2q6nCgAe515G5MzBG_hIi_7V4dezKQ=w863-h647-no)
A célunk a 2760m magas Monte Castello, ami nem annyira hegy, mint inkább egy jellegzetes doboz-forma szikla a gerincen, a Tofanákkal szemközt. A dormitóriumban szobatársunk két német lány, akik ma voltak fent. Elmondásuk szerint az út szép, a hó állapota kiváló, az útvonal a vége felé elég meredek, ott nem mindenki tudott felmenni hótalppal a nap folyamán. Jó időben nincsenek tájékozódási nehézségek. Rossz időben viszont vannak az útikönyv szerint. Reméljük a legjobbakat!
![](https://lh3.googleusercontent.com/F5zhN16b82ngEDGkb93gfUZzwVyOQgaxlhFDB30jHcUHoqwYi5CbDT7pBw7IBeznBFb8KT-cwidnOV17HQuSHh0_eoD0NIbFgOs66XL_bpGHrldZuzXGqpuYNpf6RRE7C-j-VaibdRxdZw3aMsSrZ1LURAl2y9-UczsRTX2k03Rl8sKMm9BCEefYb52cTd5HUxPPs2G3N_MGKucOCFABwfJf5q3-MMTcgLZPNMEukeycBgdP8ANPTf5vh2A_TIx3PoR28WJeZVee_k9NvhKDoDHrloTPyMmDTX3yS0ixrAql9wuhv_yxyVjAURvhh5L0RbsVHFUGysHPKbrJGIFPY2ofoUO-vwo_Xszx1I8WwJFdNd6VY6P_yQV4MMtEqQlCq4DL45PYSCW47qV_1ohw9LisI0f0EcR1RSD5VQzRNvRoCTGC7NtGupQuO8bXlnpUUsGAmM57VR9Ga1LKaf-Hgtd_09WArd0kvRGn7x3vt1qlU5xDjZoZv2oPywHhqu3cZ2UMdl3qpHoFqDfkFbpQnSues2LPmMKbZgKkQJg5RJOWHUpnIpEwZ-20QrE0CH4LmA0Jr6ndDP6Zt-DD7OOUozRShWqO73Fohjck_otTKBmdtnAKxEHxnkzPZ8J-sTY0hBPxiNs_iHymELQwAkBFx2Sv6le-ctHd5g=w863-h647-no)
Reggel vízszintesen hordja a havat a szél. Ez egy nappal előbb ért ide a vártnál. A tulaj azt mondja, délre már elmúlik, induljunk csak! Én azt a javulást megvárnám inkább! Ha hamar javul, mehetünk a Castellóra. Addig meg átmegyünk ide a szomszédos Lavarella-házba körülnézni.
Az Üćia de Lavarella a Fanes-háztól a hosszabbik úton is szűk tíz perc… szóval hamar átérünk. Odabent a magyar szó hallatán széles vigyorgásba kezd Csabi, a székely pincér. Na, ő igazi vendéglátós, úgyhogy hamarosan előttünk van kétféle sütemény, meg a teljes délelőtti italválaszték. A hó továbbra is vízszintesen esik, úgyhogy egy kicsit gyökeret verünk itt. Aztán előkerül egy helyi hölgy is, aki szintén magyarra fordítja a szót. A férje magyar. Aztán előkerül a férj is; Gábor, Tamásiból, aki 15 éve itt él – és úgy néz ki, hogy élvezi. (Délután megjön suliból a három gyerek is. Egymás között németül, az apjukkal magyarul beszélnek.) A szél és hó nem csillapodik, így megebédelünk. Már a délelőtti rácsos linzer is mély nyomokat hagyott bennem, de ez a kis egyszerű, grillezett sajt a sült krumplival és salátával, áfonyalekvárral még este is foglalkoztat, hogy mitől volt olyan jó? Morogva ettem…
![](https://lh3.googleusercontent.com/zbRWAjnejHRiTd68YFd307zUnGv8kgmgJaXMc7cPiV9Ds2-mdoRnWzOVQmryYh-IeeZ8D7hvDuEOP_K8yTMaiEkJQJJ74JJYA70dvQNZCj12GtET1hOWtKcJXru5wJFQg0uAz6iGn9eNo-Yhn71b36fZh5ceKTnYRNPHa3JciRZ8tePBIpndC7IcC-izxxIXDpDZRK47DyJRbWI5GwHvRF50J34dpAk-czydTOMIgLm4fP7gSlYgxf251zMSAcjDPWsfgueUIEemVgj5NOlNNisBzbDb52Vgku-Vy_A1aklC4gF10pYdXLelV_H7IhrfownZeYaEO4xqsULMWbp9w-aS6egdpAHfkl-FWI2URUGYDhwkU0ZP2TONsW9IxtNX_7IuXPo9pUgILeAHAb65g5Cuv3THSR6qVDvoGfm5FsXEw2H6w1NvxU1M9D_cfumj2BlnGdzfF2lSzKiQj6iBhJw-64xmak7zn9EnFuCxtqta_BN2ubltvlj6h9JAaGpf0Rc_SduvK1dUW13UD6YNIm76VIBQRmDEtI5_6L-gwhY_E4JGS-Bk79BWr6p3rpZKsMM2hj5Wuldz_5Fi7w0vF-xjW_9ZM6JgoyeSzt5wM4H_bqliwUAadoTzwjtnUOcigJpqSCchbbwlduCM3jVi6UiVKi8q4crDRw=w863-h647-no)
Ebéd után nincs mire várnunk már. Az idő kicsit sem javult. A csapat elszántabbik felével útnak indulok: vissza a rövidebbik úton az Üćia de Faneshez, és tovább a hadiúton a ház fölötti nyeregbe (Ju de Limo), onnan pedig tovább a Fanes szívébe, az Üćia de Gran Fanes nevű bezárt épülethez. Végig havazik és fúj, fent a Ju de Limo-n nem is lehet megmaradni, mert ott rendesen vihar van. (Ugye, milyen jó lett volna reggel elindulni a hegyre ebben az időben? Már rég otthon lennénk, vagy a Lavarellában szaunáznánk…) 1-200 méterre látni csak, de olyan nagyon nem bánjuk, mert egészen különleges, szürreális látványok, fények alakítják a hangulatunkat. Ez engem is elvarázsol, gondolom, hogy aki még sosem látott ilyent, azt meg pláne. Zergéket is látunk, valami 9 fős a csapat. Aztán, mikor már kezd elegünk lenni az egészből, visszafordulunk. Ez valami 6,5 kilométeres túrát eredményezett. Nem valami acélos, de mondtam már, hogy a téli túra nem csak móka és kacagás…
![](https://lh3.googleusercontent.com/YUM-j-I2rxozR13F5rhqIvjGclSg_vX3wvq0LlwgdWdlKdccVvBkP7i7XoNeDTay75DNWppEi2MSaY468n7QIhEJz-Vk72NYmIyu5cHPOL-MZBEzSbLtHIDVqCK5_ASNHm5sp676SCICmN7LvTaTPvYoC2ieUuMraNJAWJPomsG9UgTQxpy6q93VlHwhHK-O0W2PMx1gJ6EfpbQ6qY7AqX5hQ9Suw-PNduZJh6SVJL1-t6qnvfWhZMr5j6QxNYgTtSMEIQ3fwCVI1EPpwqWvTWJEpJJ9_4DHSW0rCc3EUQOpoPVr2KZF9OD0GM1kqZjICIusBYiDL_CaatedGZmJZqQ9DsbyBtsoyLKBjYMOwbMe8MBW7r8wf8roUSmFAti_3ZH9ru8e86asvT25iLyiWDDPoLTokmO1tWY7q3E5kKQBHNxmSaaULNtgVy6RBbsIbO2T2MU3A940ftk47t2kuNvqir6eEwQuyUxtPT32_smS7B0F1oYPlCdxZidExfacqy1ZbIo3uY2jQuBsoAI_pdzhf4GtjtZbn65ByQi94Pm25wpoO8GnghXeSQpBXLmqSshEo8tJSXpD2mGhKJ4ogfMthEbIrmUbIxjpk0NiQropev6fRauoiFdLySd70509jRyjhQPR7s_7Q4VM2PoSKo_WJAUNpSsM9Q=w863-h647-no)
Ennek az útnak az igazi attrakciója végül a lemenet lett. Reggel előáll a ház egyik pótkocsis hómacskája, a piros színű. Hátulra bepakoljuk az összes cuccunkat. Érkezik aztán még négy idegen, akik az egész halom tetejére rászórják a magukét. Aztán jön a pilóta, benéz a poggyászhoz, olaszul káromkodik, kicsit rángatja, aztán hagyja, ahogy volt. Hiába no, a nagy felelősséget csak egy kis olaszos nemtörődömséggel lehet elviselni, ezt már Ferenc pápa is megmondta. Nem baj, majd én elrendezem…
De előbb útjára indítom szánkóválogatottunkat, akik négyen, a Fanes-ház szánkóival mennek le a hadiúton, hét és fél kilométeren, a Pederübe. A szánkósok visítva el… és mi is bekászálódunk a hómacskába. István meg én hátra a pakkhoz, négyen meg előre, a sofőrhöz. Aki olaszos temperamentumát a lefelé úton sem hazudtolja meg, a kanyarokat lassítás nélkül veszi a szerpentinen. Ez elég élvezetes… és sok kanyar van azon a 7 és fél kilométeren.
![](https://lh3.googleusercontent.com/gzzgFV4V1sCn25f5aJdNbrDmX0_tCXpKqfyCk_OnbYrrbzBb1Xrzb7L8xPI94Q_A5FUHSo_eZRhHb1fytKWHIyCS8BtO7bdAWnvySWdR6xfcGcdIEUckhuZRcXQgSVPch6Hd6X_xVEWRX3XuZk_5MEdSYhEZhm7fhgy2T2v6PugO_Q6UDZGWlbDkVxFsgPyC5l-Vva8WTH40XC7qsb-4VY3CSiPJ7G0GVgapfw8oOZ837C0B031shTl0tVzixnmD4XToJgMb77lT0uj-_e1hRIqx9gIZsbg4S8r4ubzxhHmNXRYPYM-I_EHhdMLv7ZLwHBSFzctNaoyQ_dWnpwCx_TG1MO9wXTyVjZi_HHMCIjHaVF-72PXdlS6R8LD5jZbACv_Z_F3wacMSkpckQQje5qs8LtbSmWiq_QlmHyI3V92y6uyYQrUOg6F9ILhPMr0yeupPJfHT6gcq2pJErpbWkqTuRCn5wt8a3wr38hKUDn-ACboC7G5KTMADtHIhOxYpq-7NFLyja1oQZowtqZrTCaAmmAGBz9QDGASB4KxCydajQqKNVw5R3bYFlnwjPfHOrukd6Cpfj-lV4hc_8cBXKHLoPVJv87VcmBmaaiLa3LsDC3zXZ9XSxb8oIQn3xVfiHpzfApViAHOYl5ycMEvBSe4RMmQ_FlUm0g=w863-h647-no)
Odalent az össznépi pakolás, civilbe öltözés után, hazaindulás előtt bevonulunk a Pederü fogadójába kávézni. Közben megnézzük azt a vidám kis felvételt, amit az imént készítettünk a parkolóban, midőn tízen üvöltöttünk és dobáltuk hógolyóval a telefonomat, boldog születésnapot kívánva Attilának, aki sérülése miatt ezúttal nem jöhetett velünk. Szemben állok a kilenccel, tartom nekik a telefont, s látom, a ladin gazda is ágaskodik, hogy ő is lássa. Ő akar lenni a tizedik. Mert mindenki magyar akar lenni, legfeljebb, hogy van, aki ezt még nem tudja. De majd oda is elmegyünk…
További képek: https://photos.app.goo.gl/GUyblvR7JKoPAURJ2
Előzmény: http://www.turatars.com/blog/view/id_3397/title_Hotalppal-a-Dolomitokban/
![](https://lh3.googleusercontent.com/s_RShJq85_aS70Xxy7NN0PvDINsHHkSDafYKeSkspTlLMkfFY_AtqVWP0LzqNJS1DRkd750UDcPMuI4vHKy381BQyzRohtj-KffBvXvKjHUZJLxor0d_ffp9dLxFiGydvypKZgPWl7gTgqoHwyACKzfAO8U6oS9_eH6yWtwbwyRd1Vt1nHZkamWZeR78NEIT557lriK5Qz2SeFjitA0RQggNWqgxQghBGdRt-ruCQyoDQfIdaqxGSu0qj9-nRbCKqkLUPA1M3EJc5YTosiyNJRoGDpH8-j-onEaXuTmbOmYnMpHmEy3Elmw6P9LpZK-zRVMgUlEdeWj4-bJV_uViGDjcF7MEZTAe1W-SPFi41aYiYchcLy8oFA1mAvrmKgBVzVSLqGnzt6yN_Svl2CUB2Is9ID7aAUBkceiuI8AB3K96pUSMdRURkD9IherR40DS1RK1Sf-U6CQgeUtMV1blmwbPtJU6IyfD_nJrAb44YAHAGHHwl8YtT5Osty04EagcQGUY3E_WNL28rK4_-yX0v_7BOA3v55ZFoJuPvcXSEnvobCDKdtU4cew-sVemgPlcz_yjnCqSSQSwFUuQ3HaN-E8ixmVqB93_ove3dhMil77ibrpT_UsfKua-B6PwDns_i5vRyTRhiHdlBvT9AS8hADHUgIj-I44NhA=w972-h647-no)
Címkék: Dolomitok