A szokásos postás tavaszi nagytúránkat ezúttal az EKF jegyében Pécsre szerveztem - a vidékiek részére ingyen szállással.
Az első Bringást - Gabi47-et, kivel az OTT-on együtt vezetjük a bringatúrákat - pénteken 3/4 5-kor vártam a vasútállomáson, ahonnan sietve tekertünk a Vasarely múzeum felújítást követő megnyitójára, majd irány a szállás, ahova hamarosan befutott Nagykanizsáról Józsi is, a többiek szombat reggel érkeztek.
Kiosztottam az egyedi grafikával ellátott pólókat, s 10-kor 12-en indultunk Orfűre. Kihagyhatatlan volt a felújított Széchenyi tér, elkerülhetetlen a Remete rétre vezető szerpentin (természetesen felfelé), mely után jött a száguldás! Az orfűi szabad strandon megpihentünk, majd áttekertünk Tekeresre, és a tó partján vezető bringaúton a kemencés udvarba. Alig vártuk a kelt tészta-kóstolást! És a sok látnivaló! kalácskészítés fortélyai, régi szerszámok, eszközök, Tájház... Szabina vonata csak 11-kor érkezett Pécsre, ő itt ért utol bennünket Szilvivel, így nem maradtak ki a jóból. A működőképes Malom múzeumban is sok érdekességet láttunk, míg odakünn esett! Ezután már csak a hosszú negatív lejtőn kellett átjutnunk Lapisra, ahonnan legurultunk a városba!

Táv: 45 km, szint: 500 m, szél: éreztük, nap: gyakran kisütött, eső: múzeumlátogatás és vacsi alatt.

Vasárnap az egyen-pólót öltöttük fel, szépen mutattunk az úton, a palkonyai, villányi programok résztvevői között. De térjünk vissza az induláshoz: 8-kor 18-an voltunk, a Mohácsi úton 3-an soroltak be közénk, Kozármisleny elején további 2 fő, a pécsudvardi elágazónál újabb 2 fő, az Egerági elágazónál 9-en, Palkonyán több mint 3 tucatnyian csatlakoztak hozzánk! No azért nem volt mindenki kíváncsi a szőlőhegyen épült Szent Bertalan kápolnára, melyről Grátz Antal, a tervező mesélt! Dél körül már 55-en tekertünk a villánykövesdi pincesoron, s elfoglaltuk a Blum pincét!
Klassz ebéd, csekélyke borozgatás, pincelátogatás, majd szétszéledés: többen Villányba, mások Palkonyára tartottak, 7-en pedig Kisjakabfalvára, a német tájházba indultunk. A zivatart a fészerben vészeltük át, de visszafelé Villánykövesd után csak nem tudtunk kitérni az eső elől! Nagyobb gond volt Palkonyán átvergődni bringáinkkal az ember-áradaton, a nyitott pincenapon rengetegen borozgattak. Mi nem maradtunk, mert csúnya felhők gyülekeztek az égen, s előttünk volt még az Újpetre-Kozármisleny közötti hosszú, alattomos emelkedő. Több pihenőt is beiktattunk ülés-döntés és magasság állítás ürügyén.

Táv: 70 km, szint: 430 m, szél: oldal-szembe, nap: erősen sütött, eső: 10 perc.

Pünkösd hétfőn a Szekszárdiak hazafelé vették az irányt, mi pedig keletre indultunk, hogy legyőzzük a régi 6-os főút „meredekjeit”. A Dombay tónál hosszan időztünk, sétáltunk a gyönyörű strandidőben. Később megérkeztek a PTKK-sok is, velük indultunk tovább Pécsváradra a túrakerékpáros találkozóra. A vár igazán méltó, ünnepi helyszín a sok ismerőssel való találkozáshoz - többek között Tjánossal, akit a Torockói táborban ismertem meg. Örültünk egymásnak, majd Iván bá’ vezetésével megnéztük a Vármúzeumot, ami tkp. nem is vár, hanem kolostor volt. Sokan hazafelé indultak, de 17-en tartottuk magunkat az eredeti tervhez: Rockenbauer Pál síremléke után Zengővárkonyi múzeum látogatás. A program végén több irányba indultunk: ki Szekszádra, ki Bólyba, ki Pécsváradra, mi pedig vissza Pécsre. A szálláson lezuhanyoztunk, összecuccoltunk, és a szép emlékekkel hazaindultunk, én történetesen Pécs legdélibb pontjára :)

Táv: 55 km, szint: 540 m, szél: enyhe, nap: szinte égetett, eső: semmi.

Fotók: itt

Címkék: Pécs Mecsek Pünkösd Bringatúra