Hogyan nem, lássuk csak. Először az Égiek szavazták le a partyt. Meteorológia előre jelezte a záporokat, helyi nagyobb zivatarokat. Bár a távnak a beígért 15km nem sok, a Tarjánka-patakban egy kellemes séta pedig ígéretes. 

  Most nem részletezném a kevéssé fontos mozzanatokat, inkább azt mesélném el, amiből mások is tanulhatnak. Mert van mit. A szurdok jelentős részét megtettük már, mikor szép fokozatosan, egyre erősödve eleredt az eső, majd átment villámlásokkal kísért nagy zuhéba. Mint később kiderült, 2 résztvevő itt fordult vissza és indult lefelé a mederben. Ez az első hiba. A meder hamar képes nagy vizet magába gyűjteni, és könnyen csapdába kerülhet az óvatlan kiránduló. Továbbá (második hiba) a csapat csak erősen indokolt esetben válhat(na) szét; megfelelő felszereléssel és tapasztalattal. Harmadik hiba: a túravezetőknek fogalmuk sem volt róla, merre járhatunk, hol jöhettünk ki a szurdokból. Ennyi hiba sem kevés, de aki azt gondolja ezzel a végére is értünk, azzal közlöm, a legjava még hátra van.

  Hosszan vártuk elöl a hátul lévő túravezetők megjelenését, legalább egyét. Semmi. Aztán megindult a mezőny felfelé, épp mikor a hegytetőn csattogott a mennykő. Rossz döntés. Viharban nem megyünk felfelé. Ismét szünet következett mozgásunkban. Ötödik hiba: álltunk mikor menni kellett volna. Ezúttal egy kisebb, csörgedező vízmosás tőszomszédságában vertünk tanyát. Nem telt bele 10-15 perc, a meredeken csörgedező vízmosásban hatalmas robajjal jelent meg magasabb térszínen összegyűlt csapadék. Az addig vöröses-barnás színű medrét pillanatok alatt elöntötte a lemosódó feltalaj feketésbarna hordaléka. Ekkor szóltam bele először a dolgok irányításába, mert nem lehet ilyenkor tudni, mennyire mosta alá az általunk birtokba vett domboldalt a víz. Mennyire hajlamos a csuszamlásra. A "szerintem semennyire" válasz épp annyira nem kielégítő, mint a korareggeli "szerintem ma nem fog esni" kijelentés volt. 

És az árokban maradók? Ki tudhatta? Mentek vagy menekültek a saját zsírjukon. (önerőből)

   A túravezető -hibásan- ragaszkodott az eredeti útvonal megközelítőleg azonos irányának tartásához és Domoszló-Markaz vonalnak homlokegyenest ellentétes irányt követtek befelé az erdőbe. Megjegyzem, nem tűnt fel neki, hogy volt olyan, aki nem hozott magával esőkabátot. De bájos volt, ahogy lelkendezett egy-egy újabb őzlábgomba felfedezésén. Ez is valami. 

  Lassan viszont elkezdett kialakulni egyfajta csapatszellem. Gábor tartotta a kapcsolatot az elöl lévők és a hátul jövők közt, őt tudtuk követni a lassabban haladókkal. Berci jelezte hol lehet átkelni egy-egy sárfolyamon és Csilla a maga felejthetetlen sárga esőkabijában tévedhetetlenül mutatta hol zár az alakzat és közben készítette a felvételeket. (Remélem kapunk belőle?!) Ezúton is köszönet illeti a munkájukat. Segítség bármilyen vezetőnek a hozzájuk hasonló túrázó.

  Mivel a várt jelzés csak nem akart elénk toppanni a maga kék színében pompázva, szép nagy ívben tettünk egy szükségtelen kerülőt. Egy vadászlesnél kértem a térképet. Ja! Azt nem vesszük elő, mert elázik. Szólj, ha érted! Azért második kérésem már meghallgatást nyert. Kijelöltük a helyes, Domoszló felé vezető irányt és mentünk. Szerencsére ebben többen egyet értettünk, így meg lett az összhang is. Újabb hiba (számolja még valaki?) Berci lement egy völgybe, a túravezető tudott róla...lelke rajta.

  Szerencsére több hiba nem lett. Még akadtak nézetkülönbségek, mint amikor már látszott Domoszló és a túravezető megpróbált ragaszkodni saját elképzeléséhez, és a megáradt patakra mutatva beközölte arra kell menni. Mit tudtam volna mondani? "Akkor Te menj arra. Mi erre megyünk." És mutattam az irányt, amit amúgy a többiek már nagyjából követtek is. Még keresztülszuszakoltuk magunkat egy töviskerítésen, lezúztuk egy kiszáradt bozótost, és 10 perc múlva már mindenki cseresznyét lophatott Domoszlón.) :-)

Minden jó, ha vége jó.

Egyet azért szúrjunk még ide. Ha olyan túravezetőbe botlasz, aki zuhéban esernyővel jön az erdőbe, gyorsan vedd át a kezdeményezést. :D

Címkék: Mátra