Túra és Túratárs kereső közösségi oldal
Üdv a Túratárs-on, jelenleg Vendégként vagy itt. Jelentkezz be vagy Regisztrálj itt <<<
TÚRATÁRS CHAT | RAKJ A KEDVENCEKBE
TÚRABLOGOK  
 

2010 - Alacsony Tátra
2010/08/30 15:17:32 Küldte: eldegor

Egy kis emlékezés a túrára:
(most éppen nincs jobb dolgom...)

1.nap, 2010-06-12


Eljött a várva-várt nap, (Malacka és eldegor) elindult túrázni...


Mielőtt nekiindultunk volna azért letudtuk állampolgári "kötelességünket", elmentünk szavazni, hátha az a pár szavazat is segít az országunk helyes útra való terelésében (utólag kiderült: sikerült
).

Úgy volt, hogy Szesztáról vágunk neki, de végülis autóval levittek minket Szepsibe, úgyhogy az egész "herce-hurca" onnan indult.


Indulás:

Szepsi, Tesco áruház előtt, d.e. 9 óra körül
Várható érkezés: Stószi fürdő
Tervezett út: 26 km (Szepsi, Szent László, Ájfalucska, Stósz, Stószi fürdő), ebből a nap végére 35 km lett a "rövidítésekkel"

Verőfényes nap volt, színtiszta kék ég, sehol egy apró felhőcske - na meg "dögmeleg". Telepakolt hátizsákunkat vállunkra vettük és nekiindultunk... Majd másfél órás "séta" után érkeztünk Szent Lászlóra
(ezt meg kellene nézni, hogy kell írni a magyar helyesírási szabály szerint...) ahol tartottunk egy kis pihenőt. Ettünk, feltöltöttük vízkészletünket az itt található forrásból, megcsodáltuk a "növénytemplomot".


Malacka avagy "Sodronyinges Elek vitéz"

Malacka

Szent László növénytemplom

Szent László növénytemplom

Miután kifújtuk magunkat, továbbindultunk - túrázni jöttünk nem pihenni, nem?

A zöld turistajelzésen indltunk tovább, az megy Újfalucskára. Aki esetleg erre akar menni a közeljövőben nagyon figyeljen a helyes útvonalra, könnyen el lehet tévedni, ami nekünk is sikerült volna, ha nincs az én kis Garminkám (a gyengébbek kedvéért GPS készülékről van szó...
). Rohadt meleg volt és még szépen fejeztem ki magam. Az erdőben bandukolván egyszer csak két alakra lettem figyelmes a nem is olyan messzi távolban. Odaszóltam volt Malackának, hogy már közel lehetünk mert emberek vannak az úton:

- Mindjárt sört iszunk, már itt vagyunk, emberek vannak ott előttünk.

- Hol? Én nem látok senkit.
- Mi van vak vagy? Ott a kanyarban.
- Ja, tényleg, igazad van, baszki de vak vagyok.

Eltelik pár perc, közelebb érünk pár méterrel...


- okoska ezek tehenek...
(és tényleg azok voltak, máig nem derítettük ki, hogy a meleg, a sörhiány miatt káprázott a szemünk vagy csak simán alakváltók voltak...)

Így utólag elég nehéz visszaadni a szituációt, a lényeg az, hogy egy pár percig sírva röhögtünk. Azért szerencsésen megérkeztünk Ájfalucskára, itt ismét vízutánpótlás (a helyi boltban) és sörutánpótlás (a helyi kocsmában). Benyeltünk két sört, közben nézegettük a térképeket és terveztük a toábbi napok útvanalait.

Ájfalucskáról az irányt Stósz felé vettük először a sárga, majd a zöld jelzésen. Annyira elmerültünk a dumában, hogy valahol valamikor letértünk a jelzett útról... Elég későn vettük észre, hogy valahogy eltűntek a jelek. De van GPS - tanakodtunk mi légyen - arra jutottunk, hogy nem térünk vissza, inkább rövidítünk, simán átvágunk az erdőn....
Nem kellett volna... Bozótos, szúrós növényvilág, patak, meredek le és fel dombok tarkították utunkat. Ilyen nagy hátizsákkal egy "élmény" volt.
Sikerült megtalálnunk a zöld jelzést, örömünkben (vagy inkább fáradtságunkban) le is rogytunk az útra.
Picit összeszedvén magnkat továbbindultunk és hamarosan egy táblához értünk, miszerint Stósz még 15 perc. Nosza nem is kellett nógatni, újult erővel nekivágtunk, majd másfél perc után hitetlenkedve meg is álltunk. Egy folyó keresztezte utunkat, amin egyszerűen lehetetlen volt az átkelés. Amúgy nem kell félni, az év nagyobb részében ez csak egy pici sekély patak csak most a nagy esőzésektől folyóra dagadt. Nem volt mit tenni: kerülőút. Méghozzá aszfaltos. Brrr... Ettől szokott a talpam fájni, hű de jó!
Nagy nehézségek árán sikerült Stószra érni, de már minden kínom volt, alig bírtam járni. Malacka egy picikét jobban bírta az "aszfaltos" terhelést. Az első kocsmánál vagy bár vagy mifene volt lerogytunk és felpótoltuk "energiaszintünket" egy kis servízzel...

Sör mellett beszélgetni dukál, így is tettünk a helyi lakosokkal, akik között magyar is volt! Ez manapság Stószon azért nagy szó. Egyébként volt ott szlovák, magyar, mánta ember is és mégis szépen megértettük egymást...
Mikor az energiaszintünk elérte a kellő küszöböt, elindultunk mai végcélunk a Stószi fürdő felé. Ez kb. 1-1,5 km-re van Stósztól, nem vészes.
A fürdőben, mivel már nem kell tovább mennünk, benyomtunk egy pizzát + egypár sört. Még sötétedés előtt elindultunk szállást keresni, amit meg is találtunk pár méterre.

Vége az 1. napnak. Csuccs...

*****

2. nap, 2010.6.13

Indulás:
Stószi fürdő
Várható érkezés
: Skalisko - Voloveci chata
Tervezett út:
23 km (Stószi fürdő, Szomolnok, Skalisko, Volovec)

Érdekes módon a reggel ott ért minket ahol az este lefeküdtünk...

Egyébként a fatönköt azért tettük a lábunk alá, hogy ne nagyon csússzunk le, mert bár a képen annyira nem látszik, de lejtőn aludtunk. Na szóval a reggel 6-kori kelés még ahhoz korán volt, hogy reggelizzünk, így összepakoltunk és elindultunk - nem messze úgyis kell lennie valami forrásnak a térkép szerint. A forrást olyan 2-3 km belül megtaláltuk. A forrás mellett asztal, lócák - hm több se kellett, főzzünk valamit... hát főztünk...

A végeredmény olyan szalonnás-babos akármi volt: "kóbajos" kaja a western filmekből... de jó volt.
Kaja után utunk Szomolnok felé vezetett, szintén aszfaltos úton, de nem vészes így kipihenten, teli hassal.

Szomolnok régi bányaváros, még Károly Róbert királytól kapta meg a városi rangot...
Itt sikerült nyitva találnunk egy penziót s mivel nagyon meleg volt beültünk egy pár sörre... 

A 3. sör után útitársam unszolására továbbindultunk (pedig még maradtam volna...
).
Szomolnokról a sárga jelzésen indultunk el (ha jól tudom más nincs is...).
Az út a falu vége felé nekifordul a hegynek és egy szép emelkedőn kell felmenni. Szerintem még negyed úton sem lehettünk felfelé, de a sörök már ki is "folytak" belőlünk és nem alulról (kb. 700 m szintkülönbség 34-36 fokos melegben - hogy nekünk is pont a legnagyobb melegben kell menni...)
Eléggé kikészültünk mire felértünk, de legalább már a nap nem sütött sőt jó kis esőfelhők gyülekeztek felettünk. Azt tudni kell, hogy a hegyekben egyik pillanatról a másikra kezd esni úgyhogy amikor az első esőcseppeket megéreztük felvettük az "esőmenős" cuccot. Jól is tettük, mert kinyitották a csapot...
A további útról nincs nagyon mit írni: eső, víz felettünk, víz alattunk, eső, eső, ...., víz a cipőben, eső, ...
Így értünk a Voloveci chatához (chata: turistaház, menedékház elvileg, de nagyon sokszor nem csak ez a funkciója, úgyhogy maradok a chata megnevezésnél: szlovákosítok...    ).
Itt legalább elállt az eső, találtunk egy fedett tűzhelyet is, forrás is van a közelben (meg fabudi is ), tökéletes hely a 2. éjszaka eltöltéséhez... Tüzet inkább nem kellett volna gyújtanunk ... hogy is mondjam, nagyobb volt a füstje, mint a lángja...

Mivel eléggé átfáztunk előkerült a hátizsákom mélyéről a flaskó is, na meg a rádió (egyébként a két hét alatt szinte csak a magyar adókat tudtuk vele megfogni egy-két kivételtől eltekintve).A "táborhelyünk":

Mivel a föld elég nedves volt úgy döntöttünk az én nyughelyem lesz az asztal, Malackának meg marad a lóca ... én jártam jobban ...

*****

3.nap, 2010.6.14


Indulás:
chata Volovec
Várható érkezés
: Imrikfalva (Dedinky)
Tervezett út:
16 km Merényig (Nálepkovo), majd onnan vonattal Imrikfalvára

Mikor reggel felébredtünk, szétterítettük a térképet és egy foró tea mellet végignéztük az aznapi útvonalat aminek végcélja Imrikfalva. Akárhogy is néztük gyalog a legrövidebb útvonal is 30 km felett volt. Mivel eléggé elgyötörtek voltunk, na meg az ég sem volt éppen tiszta (lógott az eső lába), + semmi fedett hely nincs útközben és esőben kint pihenni annyira nem jó, úgy döntöttünk lemegyünk Merényre majd onnan vonattal tovább.


A Volovec nyeregig, ami kb. 2 km eseménytelenül telt a túra. Az idő kellemesnek volt mondható, a nap nem sütött nem volt túl meleg - bár azok a fekete felhők semmi jót nem jósoltak...

Innen a zöld jelzésre tértünk, ami levisz a faluig. Ha valaki erre jár legyen óvatos nagyon könnyen el lehet tévedni ugyanis van egy rész ahol egy vihar végig letarolta az erdőt, mi is csak úgy találtuk meg a helyes utat, hogy rákérdeztünk az ott dolgozó munkásoknál.
E helyen történt, hogy egy monszuneső szakadt a nyakunkba, szinte 2 méterre nem lehetett látni, brr... Erről a napról képek sincsenek, egyszerűen nem lehetett fényképezni, minek úgysem lehetett látni semmit...
Így értünk Merényre, ott egy kis bevásárlás majd a vonat elvitt minket Imrikfalvára.
Mivel időnk volt bőven, jól bekajáltunk és jöhetett a sörözés... legalább valami jó legyen e napon....
Kivettünk egy szobát a hotelban, ránkfért már a zuhanyzás, meg a holmit is ki kell mosni...
Mivel volt TV a szobán, néztünk egy kis focit is...
Ezt a napot jobb elfeledni... bár azt mondják idővel csak a szép emlék marad meg a rosz eltűnik....

*****

4.nap, 2010.6.15

Indulás:
Imrikfalva
Várható érkezés
: Garamfő (Telgárt)
Tervezett út:
19-20 km

Igazi "turista"időre ébredtünk - nem volt meleg, de az eget csak ilyen áttetsző felhőcskék borították. Kifizettük a szállást (fejenként 18 euró - kb. az összes hotel, penzió ennyiért kínálja szolgáltatásait, +- 2-3 eró) és nekiindultunk.

Az utunk a piros útvonalon vezetett Sztracená (Stratená) és a Sztracenái kanyonon keresztül egész a Dobsinai jégbarlangig. Ez Sztracenától aszfaltos út, de már lassan megszokjuk és a táj kárpótol minket...

Lehet, hogy a képek nem sikerültek a legjobban, de botcsinálta fényképész vagyok (na meg telefonnal kattingattam...).

A Dobsinai jégbarlanghoz érve egy "kis" csalódás ér minket: semmi nincs kinyitva... 
, hát igen a híres szlovák "fejlett" vendéglátóipar...
Dühünket lenyelve (ha már sör nincs
) felbaktattunk a jégbarlang bejáratához, megvettük a belépőket (7 euró egy személyre az összes szlovákiai barlangban, de vigyázzatok a barlangok nem látogathatóak hétfőnként!).
Igazából fogalmam sem volt mit várhatok a barlangtól ... a végeredmény? megérte nagyon...
Csak azt sajnálom, hogy az itt készült képek nem sikerültek... (ugyebár, ha fényképezni akarsz az plusszpénz, amit mi nem voltunk hajlandóak kifizetni, csak sunyiba képeztünk - később aztán rájöttünk, hogy a telefonokra nem szólnak semmit...)

Innen az utunk a "közeli" rancsra vezetett (ha megkérdezitek milyen messze van és a válasz az lesz, hogy 1 km kábé vagy a kanyar mögött máris, ne higgyetek nekik!)
Azért szerencsésen megérkeztünk jópár kanyar után...

Itt jól belakmároztunk, na és persze egy-két sör is bement...
El is "fáradtunk" úgyhogy a út többi részét vonattal tettük meg. Ez kb. 7km. Garamfőnél a vasút egy teljes kört ír le a föld gyomrában - ezt csak érdekességként...
Mivel forró zuhanyra és "még egy pár sörre" vágytunk a közelben lévő apartmánházhoz mentünk és kibéreltünk egy apartmánt.
Jöhetett megint a meccsnézés sörözéssel egybekötve. Itt már azért jópár sört megittunk mivel eldöntöttük, hogy a holnapi napot is itt töltjük ugyanis sajnos esőt adtak másnapra...

*****

5.nap, 2010.6.16

Indulás:
Garamfő (Telgárt)
Várható érkezés
: Garamfő (Telgárt)
Tervezett út:
0 km

E napra szünetet engedélyeztünk magunknak, több okból is. Egyrészt ki szerettük volna pihenni magunkat (ami sikerült is), másrészt ronda egy idő volt.

Egész nap lustálkodásból állt a program, na meg főztünk is:

A kaja jól sikerült, finom volt, ügyesek vagyunk na... 
Jöhetett a focivb, vagyis nekem inkább az alvás - szinte végigaludtam az egész napot...  kell az energia másnapra (Királyhegy "megmászása" a cél...)

További jó lustálkodást!

*****

6.nap, 2010.6.17

Indulás:
Garamfő (Telgárt)
Várható érkezés: Andrejcová menedékház
Tervezett út: 16,5 km

Még előző nap megbeszéltük, hogy korán kelünk mert erre a napra elég meleget jósoltak az "időmágusok". Így is tettünk, reggel 6-kor már úton voltunk a Királyhegy (Kráľova hoľa) felé. Garamfőtől fel a hegyre két jelzett út is megy (zöld, piros), mi a pirost választottuk - szokjuk a színt, hiszen a gerincen végig a piros megy.


Felfelé kb. olyan 3 óra az út (cca 1000 m szintkülönbség), az út jó állapotban van, könnyebben mászható, mint a kék útvonal Királyhegyaljáról(Šumiac).Egyébként a Királyhegyre visz fel "rendes" út is, fel lehet menni autóval és biciklivel is, mivel fent adóállomás működik, de az út 3/4 része kavicsos elég rossz állapotban levő út (mondjuk azért én is voltam már fent citroen berlingo-val
).Érdekes módon eddig akármikor ha itt voltam fújt a szél, mint állat , most sem volt ez másképp... Fent van egy kis szoba ahova a turisták betérhetnek rossz idő esetén egy picit pihenni (kb. 6-8 ember fér be). Van egy könyv is amibe beírhatjátok milyen benyomások értek itt vagy csak annyit, hogy itt voltatok - bárki kénye kedve szerint bármit. Beleolvastunk, megerősítést nyert az a döntésünk, hogy előző nap nem jöttünk... mások voltak itt (4 cseh turista), átfáztak, zuhogó esőben értek fel, nem volt vizük, de tovább nem tudtak menni, itt ezen a kicsinyke helyen aludtak...
Elköltöttük az ebédünket, picit megpihentünk és irány tovább a menedékház felé ahol tölteni akarjuk az éjszakát - most már elég "lightos" terepen, hiszen fent vagyunk a gerincen.(az Alacsony Tátra gerince egy két helytől eltekintve "kocaturistáknak" is járható nem úgy, mint a Fátráé)

És mehetünk tovább a gerincen... A kilátás minden oldalra csodálatos, az idő tökéletes a túrához, mi kell ennél több?
Gondoltam berakok ide egy pár képet, de nagyon sokat csináltam (mármint magamhoz képest) és nem nagyon tudok választani közülük, úgyhogy nem kaptok semmit - menjetek el, meglátjátok megéri...

Délután 4 körül érkezhettünk a menedékházhoz. Kivel találkoztunk itt? Hát a cseh turistákkal akik a Királyhegyen éjszakáztak átfázva... Nosza össze is barátkoztunk, főzés, kaja, történetek - viccesek, kevésbé viccesek - szóval elvoltunk na.
Egyébként egy kicsit figyelni kell, a menedékház egy árnyalatnyival odébb van a turistaúttól (le kell térni az útról), de azért könnyen megtalálható.
Éppen mikor megbeszéltük ki hol alszik megérkezett egy újabb turistacsoport (14 fő), eddigi tervek felborulva, végül a tetőtérbe "kényszerültünk" mi hatan.
Alváshoz készülődvén elbúcsúztunk egymástól (másnap délutánra esőt adtak, ezért úgy döntöttük korán reggel indulunk útnak) mivel a csehek úgy döntöttek lemennek a legközelebbi faluba a vonathoz. Na még felkészítettem őket Malacka barátom éjszakai "zenebonájára", a lényeg az, hogy néha úgy horkol, mint egy medve...
(bár még medvét nem hallottam horkolni...)
Elég korán lefeküdtünk, hiszen másnap korán kelünk - nem sikerült sokáig elaludni, a sok főből álló turistacsoport ugyanis egy jó ideig "dorbézolt". Éppen amikor lecsendesedtek (elmentek aludni) Malacka kezdte el a "dorbézolást" - legalább vissza adta nekik, kölcsönkenyér visszajár alapon (oda-vissza horkolt)...

Horkolásmentes jó éjszakát!

*****

7.nap, 2010.6.18

Indulás
: Andrejcová menedékház
Érkezés
: Ördöglakodalma-hágó (Čertovica)
"nem" Tervezett
út: 28 km

Korán reggel indultunk, hogy még elkerüljük az esőt (sajnos nem sikerült). A terv először az volt, hogy elmegyünk a Ramža menedékházba (ez olyan 20 km lett volna) és ott töltjük az éjszakát, később ezt a körülmények átírták.

Az idő kellemes volt, picit hűvös, de ez nem okozott gondot. A gerinc ezen részét törpefenyők övezik, néha elég nehézkes az áthaladás köztük...

Ez volt az a nap, mint később kiderült amikor átéltünk meleget, hideget, szeles időt, esőt - all in one... Utunk felénél tartottunk mikor az ég kezdett borongóssá válni, de még nem vettük szívünkre (ebből úgysem lesz eső alapon). Később kiderült, hogy a pozitív energiánk nem volt elég az esőfelhők elküldéséhez...
Sajnos voltak-vannak bizonyos részek itt is, ahol észre lehet venni a természet "dühöngő" erejét...nem éppen kellemes látvány.Az ég egyre vesztett "fényéből", a felhők csak gyülekeztek, mintha valami naggyűlés lenne. Valószínű, hogy nem sikerült megegyezniük, veszekedés - verekedés tört ki köztük és mind a győztes mind a vesztes fél elkezdett sírni..
Mit mondjak nekünk sem esett jól, vagyis nagyon is jól esett ... az eső.
Persze van esőmenős cucc, semmi gond ... nem is lett volna, ha nem a növényzet. Az eső őket sem kerülte ki, és mivel elég sűrű itt a növényvilág hiába a nem átázós cucc, de ha állandóan súrlódik meg nyomódik ez is átázik (meg sikerült a cipőnek is, szinte vízben slatyogtunk).
Esőben jutottunk a Ramža menedékházhoz, de mivel fa se nagyon volt amivel be tudtunk volna fűteni és semmi kedvünk nem volt másnap vizes cipőben nekiindulni túrázni, úgy döntöttünk még azt a 8 km-t letudjuk ma hisz az Ördöglakoma-hágónál penzió is található (meleg zuhany, ruhaszárítási lehetőség, stb.).

A képen nem látni, de fáj a lába... , bár azért az arckifejezése eléggé beszédes...

Nagy nehézségek árán sikerült lejutnunk a penzióhoz (kihűlve, fáradtan, sörre szomjasan...). Vacsorával és reggelivel egy éjszaka 18 euró - nem vészes, ami még plussz van itt cipőszárító is, nosza rá is húztuk bakancsainkat, holnapra tökéletesen száraz lesz.
Jöhetett a vacsi, meg az esti meccsnézés sörözéssel összekötve...

*****

8.nap, 2010.6.19

Indulás: Ördöglakoma-hágó

Érkezés: Deménvölgy (Demänovská dolina)
Tervezett út: fogalmam nincs, autóbusszal tekeregtünk

Esős reggelre ébredtünk. Megmondom őszintén fel sem akaródzott kélni...

Legalább a cuccaink kiszáradtak. Mivel az idő sem volt éppen kellemes, na meg túratársam térde sem funkcionált kellőképpen úgy döntöttünk igénybe vesszük a tömegközlekedés szolgáltatásait, busszal elmegyünk Deménvölgyre (a panzió előtt pár méterre van a buszmegálló).
Nosza megnéztük a menetrendet, hmm nem is rossz fél óra múlva indul egy busz Liptószentmiklósra (Liptovský Mikuláš). Összepakoltunk, hátizsák fel, várjuk a buszt...
Nem jön,...., nem jön, még mindig nem jön - ez már mennyit késik he?
Nosza nézzük meg mégegyszer azt a menetrendet: hoppá... nem is fog jönni.
(egy jó tanács mindenkinek: hétvégén ne a hétköznapi járatokat nézzétek...) Meglestük a köv. járatot, még cirka két óra - addig menjünk sörre.
Így is tettünk. Közben megérkeztek az elázott cseh turista barátaink akiktől már egyszer elbúcsúztunk Andrejcovánál (kiderült, hogy mégsem mentek haza, azt hitték már jó idő lesz - nem jött be nekik...  ) Malacka szerencséjére mivel utánunk hozták a sapkáját amit útközben elhagyott... (erre is meg kellett inni valamit).
Közeledett az idő mikor buszra kell szállni, ismét elbúcsúztunk a csehektől majd buszra szálltunk. (a fél napnak már oda se neki)

Na itt most a buszocskázós rész jönne: semmi érdekes. Az első busz elvitt Csorbára (
Štrba), a második Liptószentmiklósra, a harmadik Deménvölgybe - csak így lehetett oda jutni. Este 6 körül meg is érkeztünk. Betértünk az első étterembe kajálni, majd a közeli szállóban kivettünk egy szobát. Rövid tisztálkodási szünet után elmentünk szétnézni a völgyben (kaja-sör ). Eldöntöttük a holnapi nap szintén pihi lesz, megnézzük a barlangokat, majd feljebb megyünk más szállást keresni.

*****

9. nap, 2010.6.20

Indulás
: Deménvölgy (Demänovská dolina)
Érkezés
: Deménvölgy
Tervezett út
: 10 km

Kiadós reggeli után (cca 9 körül) felpakoltuk cuccainkat és irány a jégbarlang (előző este Deménvölgy bejáratánál éjszakáztunk, felfelé menve útba esnek a barlangok, majd utána a síközpont "Jasná" , ahol majd szállást keresünk).

Elég hűvös volt, éppen csak nem esett - kilógott az eső lába...
Nosza felérkeztünk a jégbarlanghoz. A Dobsinai-jégbarlang után valami hasonló érdekességet vártam, csalódnom kellett. Persze egy barlang mindig szép, de többet vártam.

Persze bent megint elmondták a fényképezni tilos szöveget (telefon sem), dehát erre most már fel voltuk készülve és nem zavartattuk magunkat - fényképeztünk, mint állat...  Ezután jöhetett a következő állomás: Szabadság-barlang. Na ezt semmiképp ne hagyjátok ki! Nagyon nagy élmény volt, a barlang gyönyörű - a bejárható út hossza terjedelmes.  Még tuti el fogok jönni ide. Persze itt is működtek a telefonjaink, csináltam párszáz képet, nem is nagyon tudom melyiket rakjam ide (úgyhogy kizárásos alapon egyik sem jön).

"A Szabadság-barlangot 1921-ben fedezték fel, 1924-óta látogatható. A barlangot a Demänovka folyó vize alakította ki, 8400 m hosszú barlangból 1800 m látogatható. Gazdagon díszítik cseppkövek, barlangi tavak és vízesések. 1993-óta légzőszervi betegségeket is gyógyítanak itt."

Mivel már 3 óra körül járt, itt volt az ideje egy sörnek...

Felmentünk Jasná-ra, ott már éhesek is voltunk (az eső zuhogott, de ez már említésre sem méltó... megszoktuk) így bementünk az Ostredok hotelbe, benyomtunk egy pizzát, jöhetet még néhány sör majd kivettünk egy szobát.
Mivel még elég korán volt, közben az eső is elállt, na meg nem utolsósorban a készleteinket is fel kellett tölteni úgy döntöttünk lemegyünk a "nem messzi" élelmiszerboltba. Így is tettünk.

Bevásároltunk mindent, ami kellhet az elkövetkezendő napokban (kenyér, víz, ital, egyéb élelmiszer) - vagyis bevásároltunk volna, ha a pénzünket nem hagytuk volna fent a hotelben... Mivel a hotel elég messze van a bolttól úgy döntöttünk Malacka megy fel a pénzért, én addig sörözök (aprópénz volt nálam)...
Egypár egyedül elköltött sör után meg is érkezett túratársam, kifizettük az élelmiszert, legurítottunk még egypár sört - s mivel kiderült, hogy este megy fel busz is, idejében kimentünk a megállóra. (szívesen felmentem volna gyalog is, de megint zuhogott az eső...)
Most már jöhetett az alvási-regenerálódási szakasz, hiszen holnapi tervbe vett túra az Alacsony Tátra legmagasabb bérce: Gyömbér (Ďumbier-2043m).

*****

10.nap, 2010.6.21

Indulás
: Deménvölgy (Demänovská dolina) - Jasná (Lúčky)
Érkezés
: Chopok (2024m) - Kamenná chata
Tervezett út
: 16 km (cca 1500 m szintkülönbség)

Reggel nem ébredtünk túl korán, felesleges volt -
Lúčky-ra úgyis busszal megyünk, onnan indul a mai túra fel a Gyömbérre (Ďumbier) (2043m), majd onnan a Chopokra.
Az időjárás némi kívánnivalót hagyott maga után...ködös reggelünk volt na.

A túrának már az "esőcuccban" indultunk neki - jól is tettük, pár száz méter megtétele után eleredt az eső... Na mindegy, már lassan úgyis kétéltűek leszünk - menjünk tovább.
Lúčky
-tól végig a zöld jelzésen kell menni (közben elállt az eső, juhéé), egy ideig az emelkedő szinte észre sem vehető, majd egyre inkább észrevehető a szintkülönbség, ami a vége felé brutális emelkedőbe torkollik - cool . Jól döntöttünk, hogy erre jöttünk (többfelé is fel lehet menni...) gyönyörű völgyön keresztül vezet a zöld út - bár egy kicsit visszavett a látványból a fejünk felett egyre tömörülő ködfátyol (előre "örülünk" mi lesz fent).Később kiderült, hogy ez a völgy volt ma az egyetlen szemet gyönyörködtető látvány...

Ahogy már említettem a zöld út vége felé az emelkedő igen erőteljes lábizommunkára kényszeríti az idetévedő balga turistát... ehhez hozzáadódott, hogy felértünk a ködbe, úgyhogy a tiszta levegő energiapótló hatására sem számíthattunk... mindegy, minket kemény fából faragtak, csak előre, menjünk tovább...
Felértünk a gerincre, még nagyobb köd és erős szél várt minket kitárt karokkal. Sok mindent nem lehetett látni (oda a gyönyörű kilátás lehetősége
), de ha már itt vagyunk felmegyünk a Gyömbérre (az út innen kb. 15 perc fel - 10 perc vissza ide).Az eső bár nem esett, de a köd annyira sűrű volt, hogy mindenhova befért, olyanok lettünk, mint az ázott kacsák - kívül-belül ... és mellé még a hideg szél.... brrrr. A gerincen a Gyömbértől a Chopokig "kőút" visz, amit kb. 30 év leforgása alatt "építettek". Szép, de ilyen időben nagyon csúszós - vigyázat!
Nem tudom, hogy az út vett ki belőlünk annyit vagy az időjárás (tudjátok milyen az ha a tested le van hűlve, át vagy teljesen nedvesedve és esélyed felmelegedni csak a célban lesz...)
Az információs táblák itt fent eléggé le vannak amortizálódva, de ilyen időjárási körülmények között ez nem is csoda. Egy picit fáradtan, de végül célba értünk méghozzá elég hamar - olyan egy-két óra környékén - éppen ebédidő...
A Chopok alatti turistaházban lehet enni, inni, aludni. Víz az nincs sok - fizetni kell érte, de érthető hisz minden, ami itt kapható valakinek a hátán kerül fel ide.
Úgy döntöttünk ma nem megyünk tovább, sokat kivett belőlünk az út - itt éjszakázunk - holnap is van nap, nemde?
Ebédeltünk, megittunk egy jó forró teát - kifizettük a szállást (az emeleten vannak ágyak ahol a fáradt vendég álomra hajthatja a fejét) és felmentünk átöltözni. Nedves ruha rá a szárítókötélre a kályha fölé, nedves cipő az elektronyos cipőszárítóra.
Alvás, vagy inkább döglődés vagy este 5-ig... utána lementünk, ismét kaja, egy sör és ...... unalom - semmihez sem lehetett kezdeni, kimenni nem akaródzott, a szél még jobban feltámadt, szinte orkán erejű szél tombolt na meg köd is volt - igazi horrorfilmekbe kívánkozó időjárás (wc-re ki kellett menni - van itt is fabudi, de gondolhatjátok, hogy az utolsó pillanatig tartottuk vissza, már csak akkor mentünk ha nagyon muszáj volt).
Megkérdeztük a "személyzetet" , hogy másnapra milyen idő várható - megnyugtatott minket, hogy egy fikarcnyival sem lesz jobb, sőt...

Szóval ilyen jó hírekkel mentünk aludni az este - éjjel sokat nem aludtam, rettentően zúgott a szél...

*****

11.nap, 2010.6.22

Indulás
: Chopok (2024m) - Kamenná chata
Érkezés
: Chata Ďurková
Tervezett út
: 12 km

Olyan reggelre ébredtünk amilyenre vártunk: köd, eső, szél - fantasztikus...

Reggeli után összepakoltunk és fájó szívvel léptünk ki a testet-lelket megpróbáltató időjárásba.
A tegnapi idő után azt gondoltam nem lehet rosszabb... ,de lehet...

Képek sem készültek erről a szakaszról, így is elég veszélyes volt ilyen időben - igazi "túlélőtúra", nem ajánlom senkinek csak a "hardcore" turistáknak...
A 12 km nem tűnik soknak, de higgyétek el hosszabbnak tűnt, mint amikor 35 km lementünk jobb időben.
Szó szerint ma tényleg mindenünk átázott, + még ahogy a szél oldalról verte az esőt - az arcodat mintha kis kavicsokkal dobálták volna. Néhol meg is kellett állnunk annyira nagy széllökések voltak és ez az szakasz amely néhol olyan, hogy csak előre vagy hátra oldalra semmikép, mert akkor zuhansz ... egy élmény volt...
Nagy küszködések árán, lelkileg-testileg összetörve a kimerültség szélén értünk a menedékházhoz. Nagy örömünkre bent igazi meleget árasztó kandalló fogadott - a gondnok ismerőse itt volt
. Nosza gyors átöltözés a kevésbé vizes ruhákba, ilyen nemigen volt (az elméletileg vízhatlan hátizsákomból önteni kellet ki a vizet), minden cókmók gondos kibigyesztése a kandalló fölé, köré...

A víz egy dolognak nem ártott a hátizsákomban: a töménynek... nosza el is tekertük a nyakát és behúztuk hárman semmi perc alatt (megmondom őszintén egy picit kapatos is lettem, na nem nagyon csak annyira, hogy mikor főztünk kiborítottam a kaját a földre - de felszedtük és megettük, finom volt... ).
Eldöntöttük, hogy már nagyon elegünk van ebből a okoska időjárásból, holnap lemegyünk a legközelebbi faluba és irány haza. Közben kiderült, hogy van sör is (a kaja után ki is józanodtam picit) így hát elkölthetjük a maradék pénzünket, ami nem sok - benyeltünk még pár sört.
Közben előkerült a kártya, meg egy magányos cseh turista - így már négyen játszottuk a zsugát (estefelé még két lengyelnek sikerült ideérnie tető alá).
Mit mondjak jól éreztük magunkat - ki is járt nekünk egy ilyen nap után.

*****

12.nap, 2010.6.23

Indulás: Chata Ďurková

Érkezés: Hiadeľské sedlo
Tervezett út: 19-20 km

Fantasztikusan aludtunk (bár egy picit túl meleg is volt (túlfűtött kandalló) - reggel kipihenten ébredtünk, a nap sütött bár a szél még erősebb lett
. A pihenés és a nap látványa csodákra képes, megváltoztattuk döntésünket: irány tovább a gerincen.
Azt azért leszögeztük, ha még egyszer elázunk irány haza...

Felmentünk vissza a gerincre, persze nem a turistaúton, hanem rövidítésként egyenesen a hegynek neki... kis reggeli bemelegítés...
Fent ítéletidő várt, mármint ami a szelet illeti - néhol orkán erejű szél tombolt - de hála az égnek nem esett, nem volt köd meg semmi ilyesmi, így azért tűrhető (csak vigyázni kell nehogy lefújjon...).Ezen nap volt a legnagyobb szél amit valaha is átéltem eddigi életem folyamán, volt olyan, hogy le kellett feküdnünk a földre, mert egyszerűen elvitt volna minket, mint a falevelet... amikor "gyengébben" fújt akkor csak úgy jártunk mintha részegek lennénk ide-oda, volt olyan hogy oldalra olyan 45 fokos szögben kellett megdőlni, hogy tudjál egyenesen haladni és akkor egyszer csak hopp hirtelen eláll a szél: voltak esések...
érdekes volt na...
A táj persze itt is gyönyörű, egyszer mindenképp érdemes eljönni.
A térképen végcélunktól pár km-re találtunk egy faházat jelző ikont. Nosza keressük meg, ha éjjel esni fog lesz hová bebújni - ideális nyughely.Bentről már rohadt szét az egész így inkább a szabad ég alatt éjszakáztunk mondván csak végszükség esetén bújunk be - szerencsére nem volt szükség rá. Alvás előtt még tüzet raktunk - szerencsésen ki is füstöltük magunkat...
ugye aki nedves fával akar tüzelni (fából vaskarika esete...)

Az éjszaka hűvös volt - nem, inkább hideg volt, a szél sem nyugodott le + még domboldalban is feküdtünk - másnap eléggé összetörve ébredtünk...

És még egy kép, az alvó turistáról, hideg volt na... :

*****

13.nap, 2010.6.24

Indulás: Hiadeľské sedlo

Érkezés: Martalja (Motyčky)
Tervezett út: 20-22 km

Reggelre azért csak csendesedett a szél - ideje volt enni valamit és elindulni. Egész szép kirándulóidőre ébredtünk, jó volt menni

Olyan 11 körül megérkeztünk Dóvalra (Donovaly).

Mivel a telefonjaink már nagyon lemerülőfélében voltak megkértük a helyi üzletben dolgozó eladónőket, hogy feltöltenék e nekünk - pozitív volt a válasz, így otthagytuk a telefonokat elmentünk ebédelni, majd egy óra múlva visszatérünk értük.
Szép hely ez a Dóval (itt van vége az Alacsony Tátránal, itt kezdődik a Magas Fátra), télen mint síközpont - nyáron turisztikai lehetőségekkel (lehet dh-zni is  ).
Már feltöltött telefonokkal folytattuk utunkat immár átérve a Fátrába. Az út sokkal nehezebb - a Fátra vonulatai nem olyan "enyhék", mint az Alacsony Tátráéi (hogy kell ezt írni?
) - meredek fel majd le, majd fel - le - nagyon fárasztó...

A Fátra meredekjeit sajnos nem bírták Malacka térdei így eldöntöttük, hogy lemegyünk a Martaljai víztározóhoz, ott éjszakázunk majd holnap ismét Dóvalra vissza és hazamegyünk busszal (már tényleg haza)...

Megérkeztünk a tározóhoz - út közben esett az eső, sütött a nap - érdekes idő volt. Itt a faluban nem volt hely kint hol aludni - privátra már nem volt pénzünk (annyi volt hogy hazamenjünk meg még pár sör) így elhagytuk a falut az erdőbe vezető úton. Az út mellet találtunk is egy szép takaros kertet kis házikóval, ami előtt "fedett terasz" volt: tökéletes hely a táborozásra (márcsak azért is mert közben már megint esett) - csak a tulaj ne legyen itthon... nem volt így kényelembe helyeztük magunkat.Főztünk, ettünk, aludtunk... másnapra nem maradt más csak elmenni Dóvalra korán reggel (kb. 5-6 km) majd a buszra felszállni mely elvisz minket egészen Kassára...
Megmondom őszintén itt még fel sem fogtam, hogy vége a "jó" napoknak - jönnek megint a szürke hétköznapok....

És végül egy kép rólam is -sikerült magamat is lefotóznom az utókor számára (még szerencse, hogy hosszú a karom...

Aki idáig eljutott és végigolvasta az egészet annak nagy a kitartása, gratula! (vagy csak ennyire önsanyargató vagy? - inkább olvasnál valami jó könyvet...)

Építő jellegű kritikáitok szívesen várom - köszönöm.

Kellemes túrát mindenkinek!




Címkék: Alacsony Tátra Tátra Szlovákia





Bejegyzések 1 - 3-ig. Összes bejegyzésed: 3

eldegor
2010/08/31 14:31:59

Még egy kérdés: ha a blogot folytatni akarom? Mindig csak az új blog jön ki nekem (bocs a bénázásért no).



eldegor
2010/08/31 14:30:10

Oké, köszi és bocs.





eldegor
2010/08/31 08:25:59

Köszi, esetleg kifejtenéd bővebben? Egy szinttel: hol, mit?


Kösz




*** Túratárs.com - Túra és Túratárs kereső közösségi oldal ***

Rendszerünkön keresztül a túrát és egyéb outdoor programokat kedvelő emberek megismerkedhetnek egymással, közös túrákat szervezhetnek melyet a túranaptárban helyezhetnek el vagy együtt csatlakozhatnak egyéb szervezett túrákhoz. Az oldalon lehetőség van saját profil kialakítására, melyen keresztül a tagok bemutatkozhatnak egymásnak, illetve feltölthetik kedvenc túrafotóikat. A kapcsolatfelvételről üzenőrendszer és chat gondoskodik.