Túra és Túratárs kereső közösségi oldal
Üdv a Túratárs-on, jelenleg Vendégként vagy itt. Jelentkezz be vagy Regisztrálj itt <<<
TÚRATÁRS CHAT | RAKJ A KEDVENCEKBE
TÚRABLOGOK  
 

Malorcai csavargás II.
2010/09/08 07:11:32 Küldte: Gejza

     A hőségben ebédre nem sokat ettünk. Utána Pistivel együtt a legmelegebb órákat átaludtuk. Késő délután, mikor a nap melege már alább szállt becsavarogtuk a környéket. A bazárok, vendéglők, utazási irodák és autókölcsönzők során át elmentünk a kisváros központjába, majd a villák között a félszigetet átvágva jöttünk haza. A műút mellett egy faiskola árválkodott néhány fügefa árnyékában nagyméretű cserép kaspókkal és számomra ismeretlen babérlevelű örökzöld cserjék, kaktuszok és leanderek mellett buggenvilleák, virágzó iszalagok és trombitafolyondárok tömegét kínálták.

Egyik nap buszkirándulásra mentünk. A sziget túlsó oldalán levő barlangok huzatban keletkezett görbe, visszakunkorodott cseppkövei engem is bámulatba ejtettek. Julcsit főleg a gyöngy üzem ékszer kollekciói izgatták. Vettünk is valami apró emléket, de az igazán szép darabok itt is drágák.

Aztán eljött a nagy nap, amikor a reggeli futásomról nem tértem haza. Otthon nem készültem igazi túrára, így hátizsákot és bakancsot sem pakoltunk. Rövidnadrágban, edzőcipőben oldaltáskával keltem útra. Este sajnos elfelejtettem reggelit kérni, így az erdő melletti felhagyott kert szentjánoskenyérfájának tavalyi hüvelyeivel szedtem teli táskámat. Ennek a fának a termése a mi krisztustövisünkre emlékeztet. Az arasznyi hüvelyek fél centi vastagok, s tápláló, lédús, édes, szivacsos anyag veszi körül a kemény magokat. Ezeket rágcsáltam napközben, ha megéheztem. Mire felkelt a nap már messze magam mögött hagytam az ismert vidéket. A távolban látott mészkőgerinc irányában egy vízfolyást követtem. Lapos tetejű tanyák, megművelt apró parasztgazdaságok és narancsligetek között vezetett utam. A kőkerítésen kihajló füge bokor érett gyümölcsivel oltottam szomjamat, majd egy hatalmas lila articsóka virágát fotóztam le. Feljebb kitértem egy műútra, mely rossz irányba kanyarodott. Két oldalán bekerített nagyüzemi gyümölcsösök voltak. A vízmosás hídjánál a bozótoson átmászva jutottam a kiszáradt mederbe, a nyomokból és az illatokból tudtam, hogy a birkákat is erre szokták terelni. A szikrázó napsütésben kókadtan lógtak a fiatal almafák levelei. Kabócák ciripeltek, s a homokban egy kígyó napozott. Közeledtemre kelletlenül csúszott a kövek közti résbe.

Messzire ellátok a szélesen kanyargó vízmosásban. Ott elől mintha mozdult volna valami. Az a barnásszürke halom mintha… Jó kétszázötven méterre lehet? Talán legelésző csacsi? Vagy vaddisznó? Nem, az nem lehet. Hátulról lengedez a szellő, már rég szagot fogott volna. Lassan, óvatosan közeledek felé. Olyan, mint egy farakás, de mozog. Mi a fene lehet? Le sem veszem a szemem róla, úgy óvatoskodom tovább. Egy száraz ág hangosan reccsen óvatlan lépésem alatt… Oda se neki. Egyre fogy a köztünk lévő távolság. Igen, egy hatalmas ágkupac döcög előttem a kiszáradt kavics mederben… De ennek lábai vannak?! Most megfordul, és … a mesék ezerráncú vasorrú bábája áll előttem. Szegény úgy megijedt, hogy a hátán cipelt hatalmas rőzsehegy legott szertehullott. Az ócska madzag is elszakadt.

Táskámból kiveszem a négy méteres fáslimat, s arra rakom össze a szerteszóródott gallyakat. Előbb éktelen rikácsolásba kezd a banya, aztán megérti, hogy neki akarok segíteni. Most már együtt gyűjtjük rakásba. Megkötöm, s vállamra emelem. Egy szót sem értek a karatyolásából, de sietve megindul előttem, mutogat, magyaráz, talán hálálkodik? Kikapaszkodva a mederből  pár száz méterre kőkerítés, mögötte romos tanya. Oda igyekszünk. A gallyakat lerakva fonott karosszékbe ültet, s eltűnik az ajtót helyettesítő függöny mögött. Kisvártatva egy tál megfeketedett naranccsal jön vissza. Olyan kedvesen szabadkozik, hogy nem tud mással megkínálni. Legyőzve undoromat kiveszek egyet. Száraz volt a nyár, s a levéltetvek meglepték a fákat. Az ő mézharmatjukon telepedett meg a korompenész. Gusztustalan, de ez a belső tartalmat nem befolyásolja. Ahogy késem végigszalad a vastag héjjon, szinte kireped a létől duzzadó gyümölcs. Ilyen finomat még életemben nem ettem! Lédús, édes és szinte harsog a számban. Amit a mi boltjainkban árulnak, azt még zölden leszedik, s a ládákban utó érik. Gyakran permetszer maradványokkal érkezik, vagy párolgás csökkentővel kezelik. Ezt azonban talán hajnalban szedte a fáról.

Már a harmadikat bontom, s míg eszem az öregasszonynak be nem álla szája. Körülbelül annyit értek belőle, mint ő a magyarból, de ez cseppet sem zavarja már a családi fotókat mutogatja. Hat gyermeket nevelt fel. Ketten dél-Amerikában élnek. Egyik fia és a menye Barcelónában laknak, csak nagy ritkán látogatják meg. A férje már régen elment, s öregségére egyedül maradt a kecskéivel. Bizony elkelne a férfi kéz a ház körül, még sem panaszkodik. Alig akart elengedni, boldog volt, hogy valakivel így elbeszélgethetett.

A mederbe visszaereszkedve még jó másfél kilométert kanyargott mire elértem a végét. Innen széles, köves út vezetett tovább a hegyek felé. Balra kis erecskében víz csordogált. Túlpartján az árnyas fák alatti kertben öreg bácsi dolgozott. Hangtalan köszöntésemre kapájára támaszkodva megemelte kalapját, és spanyolul kérdezett valamit. Magyarul kívántam neki jó munkát. Ő legyintett és utamra engedett. Pár száz méter után a nagybirtok központjához értem. Négy méter magas kőfal és díszes rácsos kapu állta utamat. Pálmafákkal és leánderekkel szegélyezett kavicsos út vezetett az ódon kastélyhoz. A kerítésen túlról dobermannok acsarkodtak felém.

Jobbra a sekély patakot átlábolva az olaj-és mandulafák között átvágva értem el az erdőt. A bozótoson keresztül meredeken kapaszkodtam fel a hegyhát felé. Az irtásra érve bizony bajban voltam. Az üszkös fatörzsek között combközépig érő kiszáradt fű érdes levele karmolta meztelen lábam szárát, a bokrok hajtásai horgas tövisekben végződtek. Nagy kerülővel egy kővályúhoz értem, mely a hegyoldalban hosszan kígyózva vezette egy távoli forrás vizét a kilométerekre lévő narancsültetvényhez. Azt követtem, míg el nem értem a sziklákat. A fehér égbe szökő mészkő taréjon nem éltek növények, így tövistermő bokrok sem. A kőfolyásos bordákon végül feljutottam a gerincre. Itt már csak ujjas levelű törpe pálmák és alig térdig érő keskenylevelű örökzöld cserjék nőnek. Jobbra a letörés alatt kezdődik a védett terület, melyet kiépített gyalogösvényeken lehet bejárni. Május elején gyönyörű lehetett a virágzó örökzöld naprózsa bokrokkal, vékony sugárban alácsorgó vízesésekkel, de mostanra már kiégett minden. Túl rajta a parti síkság falvai, szélmalmai a párába vesztek.

Ahogy egy borókát kerültem két barna kecske ugrott fel az árnyékból, s vad iramban elvágtatott. Csak hát ezek nem kőszáli kecskék voltak, hanem elvadult háziállatok. Előbbiek rajza valószínűleg csak a turistacsalogató prospektusok címoldalát díszítik.

Ahogy emelkedett a gerinc, úgy fogyott és zöldült a növényzet. A morzsalékos talajban apró kőtörőfüvek virágoztak és sárga Santoliák megkésett virágait ringatta a szél. A párás meleg ide már nem ért fel. A csúcs-kereszt melletti apró emléktábláról megtudtam, hogy 1923-ban XI. Piusz pápa is megmászta már ezt a helyet. Gyönyörű a kilátás. Alattam a völgyben kicsi kőtemplom köré épült házak, s a tenger. A párában messze Ibiza szigete kéklik. Tiszta időben északra a spanyol partokat is lehetne látni. Ferde nagy kőtáblára kifeküdve nézem a távolba vesző gerincek vonulatát. Tegnapi vacsorámból megmentett almát, a rőzsehordó nénitől kapott narancsot és banánt eszegetem. Sarlós fecskék és hegyi csókák szelik körülöttem az ég végtelen kékjét.

A tenger felől gomolyfelhő pamacsok gyülekeznek. Nem lenne jó esőben leereszkedni. Nyugati irányban függőleges leszakadásban folytatódik a gerinc. Arra csak kötélen tudnék leereszkedni. Pár száz métert visszamenve a szikla kuloáron lemászva kőfolyásokon csetlek-botlok lefelé. Most lenne jó a bakancs és a katonanadrág, de legalább egy boka kamáslit hozhattam volna a kavicsok ellen. Egy terebélyes, öreg fügefa alól kémlelem körbe a védett területet, majd buxus és tamariszkusz bokrok között elérem az ösvényt. Lejjebb újabb kecskéket ugrasztok meg, majd az erdőben magas vaskerítést átmászva kijutok a műútra.

A hegyi falu főutcáján jakaranda fák kék virágai nyílnak. XI. Pius pápa Őszentsége az itteni falu templomát jött 1923. áprilisában felszentelni. (Ő róla tudni kell, hogy eredeti neve Dr Achille Ratti volt, és mielőtt még pápává választották volna számos első megmászása volt az Alpokban és a Dolomitokban. 1923-ban ő nyilvánította az alpinisták és túrázók védőszentjévé az 1681-ben szenté avatott aostai vagy mentoni Szent Bernátot, melynek emlék táblája a Pilis-hegységben, a Dobogókő gerincén, az Ilona pihenőnél található. A Club Alpino Italiano Milánói Szekciója fennállásának 50. évfordulójára össze gyűjtötte, és kiadta különös tisztelettel övezett, kedves tagjának túrázással kapcsolatos írásait, mely néhány éve „Kőszikláról, kősziklára” címmel magyarul is megjelent Kisné Cseh Éva fordításában az Új ember könyvkiadó gondozásában.)

Autóbusz csak este fog jönni, így stoppal próbálkozom. Az útkanyarban eltévedt német házaspár nézegeti a térképet. Még ők hálásak, hogy megmutatom, hol vagyunk.

Késő délutánra értem haza. Julcsiék delfin-show-ban voltak délelőtt. Zsebi alig várta már, hogy eldicsekedhessen vele az Apának. Palma de Mallorcába, a fővárosba meg a vízi vidámparkban is el szerettünk volna még menni, de letelt a nyaralás. Csak az album, a bekeretezett diák, és az emlékek maradtak.

Szádeczky-Kardoss Géza

szadeczky-kg@freemail.hu

+3630/35-439-35

 

 

Címkék: Spanyolország Malorca





Bejegyzések 1 - 3-ig. Összes bejegyzésed: 3

Gejza
2010/09/10 18:47:29

Egy ehhez hasonló eset velem is történt tízegynehány éve Bergenben. Két kamaszodó fiammal épp sátorhelyet kerestünk a város szélén, amikor azt láttuk,hogy egy idős bácsika málnát szed az út mellett. Ott nincsenek a házaknak kerítése. Mindössze egy málnasor jelezte a telekhatárt, melyen három, négy méteres szünet volt a kocsi bejáró.


A bácsi nem a házhoz tartozott, de fiaimnak angolul mondta, hogy mi is nyugodtan szedhetünk, mert aháziakat csak a belső oldal illeti meg. Így hát bögréinket elővéve szedtük a vacsorára valót. Közben az idős úr tovább állt. Már majdnem teli voltak a bögrék, mikor nyílt az ajtó, s egy középkorú hölgy lépett  ki mosolyogva. Valamit mondott norvégül, aztán kivette kezünkből a gyümölccsel teli edényeket, s viszament a házba. Tanácstalanul néztünk egymásra, mert az ivó készségünkre még szükségünk volt.


Pár perc múlva visszakaptuk zsákmányunkat egy-egy adag tejszínhabbal megpúpozva. Szerencsére készültem ilyen alkalmakra, s egy üveg nemzeti szalaggal átkötött tokai aszuval viszonoztam kedvességét. Aztán kijött a férje is, mert ő nem beszélt jól angolul, s mi az nap ott sátraztunk a kerjükben...



bereznaij
2010/09/10 13:12:24

Az írásod bennem is előhívott egy rokonélményt. Athénban történt, városszéli kis utcákon bóklásztunk kollegámmal a szabadnapunkon. Az egyik udvarból hatalmas fügefa hajlott ki az utcára, még a járda jó részét is elfoglalta. A hatalmas itt nem kósza jelző, a mi fügefa-fogalmainkhoz képest a fa valóban hatalmas volt,  és roskadozott az érett gyümölcstől. Két-három szemet mi bizony lecsentünk a fáról, ekkor éktelen sipákolás hallattszott az udvarból. Egy pici, keszeg, aszott, feketeruhás anyóka csörtetett felénk sivalkodva, groteszk módon hadonászva, rém komikus volt, úgy festett, mint a bogár, akit derékon csippent az ember és úgy szemléli, ő meg az összes hat lábával hatfelé kalimpál. Megadóan megálltunk és vártunk a sorsunkra, amikor a néni sarkonfordult és rikoltozva bement a házba. Na, mondom, most hozza a sodrófát, seprűnyelet, hatlövetűt, itt nekünk most végünk. Kijött, és a kezében....egy lavór méretű tál, tele gusztusos, érett fügével, nyújtott karral tartotta felénk, fogatlan mosollyal kínálta. Mi csak álltunk és néztük bazsalyogva, átvettük tőle a tálat, nem tudtunk vele mit kezdeni, nagyon félszeg volt a helyzet. Az anyóka látta, hogy nem tudjuk hova tenni a rengeteg fügét, visszaszaladt a házba és kihozott egy szatyrot, abba öntötte a gyümölcsöket. Megállás nélkül, sivítozva mondta a magáét, kezével integetett, hogy menjünk csak, menjünk bátran, balkános módra ingatta a fejét, mi pedig szélütötten odébbálltunk. És akkor és ott egy kicsit helyreállt a világképem...



repeics
2010/09/08 19:32:39

Szia Géza, élvezetes olvasmány volt, ezek a legjobbak, ezek a váratlan találkozások, ezek mindig varázslatosak... velem történt egyszer egy hasonló, és nem is nagyon tudom elfelejteni, mert annyira kedves volt a történet, este mentem haza busszal munkából, fáradtan, tél volt, nagy hó, azt hiszem, 2 éve történt... ült előttem egy fiú, még vehetjük annak 25-30 év körül saccoltam, gyerekes arcú, az az igazi kölyökképű, fülhallgató a fülén, egyszercsak rámnézett, hogy hallgassak bele, mert ez nagyon jó... rajtunk kívül még egy ember utazott.. soha életemben nem láttam addig... de annyira kedvesen kérte, hogy belehallgattam... jó zene volt... aztán elkezdett nekem mesélni... akkor vettem észre, hogy picit pityókás, de éppenhogycsak... elmesélte, hogy mit dolgozik, hogy szakácskönyvet ír, és hogy már szakítottak a barátnőjével, de egy lakásban laknak, és hogy mennyire csalódott.... 25 perc a busszal haza az út, azt végigbeszélte, annyi dolgom volt, hogy bólogassak... meg egy-két vigasztaló szót mondjak... hogy mi volt rajtam neki szimpatikus, nem tudom, de olyan aranyos helyzet volt, hogy csak mosolyogtam... együtt szálltunk le, egészen hazáig kísért... közben a hóangyalkáról beszélgettünk, az a típus volt, akivel akár ott rögtön csináltam is volna hóangyalkát, csak úgy, mintha ezer éve barátok lennénk, és úgy váltunk el, hogy maradjak ilyen, amilyen vagyok, és hogy nagyon köszöni, hogy meghallgattam stb... felmentem a lakásba, és egész este mosolygóztam, mert ezt az egészet egyáltalán nem tudtam hová tenni... soha többet nem futottam össze vele, de még ma is sokszor eszembe jut, hogy hogyan folytatódhatott a története...




*** Túratárs.com - Túra és Túratárs kereső közösségi oldal ***

Rendszerünkön keresztül a túrát és egyéb outdoor programokat kedvelő emberek megismerkedhetnek egymással, közös túrákat szervezhetnek melyet a túranaptárban helyezhetnek el vagy együtt csatlakozhatnak egyéb szervezett túrákhoz. Az oldalon lehetőség van saját profil kialakítására, melyen keresztül a tagok bemutatkozhatnak egymásnak, illetve feltölthetik kedvenc túrafotóikat. A kapcsolatfelvételről üzenőrendszer és chat gondoskodik.