Egy szép vasárnapom krónikája....
Két Tiszaujvárosi lányhoz csatlakoztam, akiket itt leltem ezen az oldalon. Kedvünk volt erdőt járni, bárhogyan alakul is... Három elvetemült Perszóna.. :-)
Nem a Rám szakadékba mentünk, ahogy korábban terveztük, hanem a mellette lévő völgybe.... A Szőke forrás völgye méltatlanul keveset látogatott hely a Rám szakadék mellett. Az út biztonságos, gyerekekkel is járható, és olykor mintha repülőről nézné az ember lánya a patakot a zúgókkal, kövekkel és kidöntött fatörzsekkel. A tavaszi esők hozadéka volt a több helyen összerakott uszadékfa, de a patakmedret megtisztították, és csodás volt az erdő.
Láttunk nagy fehér tölcsérgombát, meg egy csomó másfajtát... Zöldborsógomba is volt... :-)
Én nem ismerek csak pár gombát, azokon kívül nem nyúlok egyikhez sem. Találkozásunkkor elkezdett esni az a jó kis áztatós eső, de nem tántorított el bennünket. A fák különben is ernyőként óvtak bennünket. Jó hagulaban, egy korty cujkával begyújtva éveztük a színeket, az illatokat és a patak zúgását. Jó magasra felgyalogoltunk... Amikor azt hittük eláll az eső, vett egy nagy levegőt és úgy elkezdett esni hogy a fák törzsén is folyt a víz... Én még ilyet nem láttam. Vissza is fordultunk, hiszen már három órája bóklásztunk a hegyen. Az erdő átalakulása elképesztő volt. Az ösvények patakocskákká váltak, mindenütt kis vízesések jelentek meg... Vízországban találtuk magunkat, Skócia jutott eszembe.... Volt hát lefelé is bámészkodni való látvány...
Amikor leértünk a Rám szakadék bejáratához, elcsábultunk egy pillantásra. Átmentünk az első két átkelőn (patak), hogy bekukkantsunk a sziklák közé. Én már végigmentem rajta télen is, nyáron is, de a lányok még nem látták. A víz a sok esőtől felduzzadt, és a sáros tejeskávé rohanva hozta le az eső vizét a hegyről. Szinte a szemünk láttára emelkedett. Dübörgő zajra lettünk figyelmesek, ami nem a vonat zakatolása volt bizony: a köveket mozgatta a víz a patakmederben... Hallottuk hát a dobogó köveket Dobogókőtől pár kilométerre. Visszaindultunk, hiszen a Rám szakadék veszélyes ilyen időben.. Száraz lábbal már nem is tudtunk átkelni a patakon, olyan gyorsan duzzadt a vize. Az eső elállt, az ég lassan kitisztulva búcsúzott tőlünk. A kocsiban várt a meleg tea és a száraz cipő, hogy még tökéletesebbé tegye a kedvünket...
Visszajövünk még....
Címkék: Pilis Erdő