Túra és Túratárs kereső közösségi oldal
Üdv a Túratárs-on, jelenleg Vendégként vagy itt. Jelentkezz be vagy Regisztrálj itt <<<
TÚRATÁRS CHAT | RAKJ A KEDVENCEKBE
TÚRABLOGOK  
 



Schreckhorn 2. rész
2010/12/03 22:43:58 Küldte: pavluxek


Az előző rész tartalmából: Jucust egyre jobban izgatta a Berni-Alpokban levő Schreckhorn (4078m) megmászása. Ez nem egy híres hegy, nem lehet vele villogni, nem közismert csúcs: rohadt messze van és nagyon nehéz a legkönnyebb útja is. Viszont gyönyörű. Frau Jucus valami 13 évig vágyott oda, míg végül úgy döntöttek a Tigrissel, hogy akkor most megpróbálják.”

A negyedik napon félháromkor kelünk. Nincs az a megszokott reggeli csicsergés, pedig itt nem csak én szedek vitamint. Nyúzottak a csajok, rosszul aludt mindenki. Még én vagyok a legfittebb. Egyrészt mert akármit mondhatok, úgysem látszom a képeken, másrészt meg bennem a biztos tudat, hogy, ha a csajok elmennek, én még visszafekhetek…

Közben a völgyből sorjáznak felfelé a mászócsapatok. A fejlámpák fénye mesebeli hatást kelt. A törpék igyekeznek valami titokzatos bányába? Mindenesetre a félhármas reggelit senki nem várta meg a Schreckhornhüttében…

Az én barátaim is csomagolnak, aztán útra kelnek. Kicsit szorongva nézek utánuk, aztán visszafekszem, de a sátor ajtajából még egy órán át követem a fényeiket.

Aztán visszaalszom. Hajnalban zajokat hallok. Egy gyomorbajos-forma hapsi nézegeti a sziklafalban lévő emléktáblát (73-ban meghalt fiatal hegymászóét). Rám köszön valaki a közelből: 55 körüli, kis szakállas, vidám emberke. Az Úr angyala lehet, más ki járna itt ilyenkor? Fentről, a hegyről még nem jöhet, lentről már nem jön senki órák óta. Csak az Úr angyala lehet. Rövid monológjának az elejét nem értem, ki kell hámoznom, hogy angolul beszél, rettenetes dialektusban. De nyilván azzal kezdte, hogy „Ne félj!”, hisz az Úr angyala mindig ezzel kezdi. A végét azért megértem, amikor azt mondja, hogy „Maríja iz oké!”

Egyébként egyetértünk: Maríja iz oké! Ez azóta szállóigévé vált a baráti körünkben. (A Tigris keresztneve Mária.)

Aludni nincs már kedvem. Kicsit körbenézek, kőembert építek. Még jó két óra, míg idesüt a nap

Hol lehetnek a csajok?

Klorittal beszórt kvarckristályok

Olvasgatok, fényképezek, ásványokat gyűjtök. Lassan telik a nap. Egy geológus ilyen helyen nyilván nem unatkozik, de a gondolataim mindig elkalandoznak. Ejnye, hogy nekem még itt is a nőkön jár az eszem?! Ezek nem normálisak! Mindenhol kő- és jégomlások dübörögnek, ezek meg odamennek, a sűrűjébe. Piszkosul féltem és irigylem őket…

Ebéd után érkezik egy kőszáli kecske. Hatalmas, fiatal bak. Tőlem 50 méterre megvakcol a falon. Eleinte bizalmatlanul nézeget, ha mocorgok, aztán összeszokunk. Itt is marad estig, közben még le is jön legelni, a gyöpösebb részre. Zsoltinak neveztem el, merthogy mindkét csaj aktuális pasija Zsolti, meg a legjobb haverom is az. Legyen itt is egy tábori Zsoltink…

Végre felbukkannak a csajok. 13 órán át másztak. Hideg-meleg italokkal és ételekkel várom őket. Eléjük megyek, összecsókolgatom őket. Én nőre úgy még nem vártam, mint rájuk! Persze, jó barlangász szokás szerint semmit sem mondanak, amíg vissza nem érünk a táborba…

A mászás történetét Tiger írta meg, amit Jucus kiegészített a saját gondolataival. Mivel ezt a Tigris már nem írta vissza az ő első személyébe, az alábbiakban a Tigris gondolatai is Jucus szájából lesznek közzé:

Mivel már a falhoz vezető út is elég durva, illetve itt-ott eléggé kitett helyen araszol el, a harmadik "vazze" után baleseteket elkerülendő tartottunk egy kis taktikai pihenőt egy bivaknak tűnő helyen, és néztük az előttünk haladó partikat. Már innen, a bivakból láttuk hogy két lámpás elvált a falnál molyoló tömegtől és elindult vissza a gleccseren. A gleccser szélénél találkoztunk velünk. Ketten voltak: a vezető egy kellemes, üde jelenség volt ősz szakállal, kifogástalan modorral, és mosollyal, a kuncsaft meg olyan gyomorbajos benyomást keltett. Kérdeztük tőlük, hogy mi a baj, segíthetünk-e? A vezető azt mondta, hogy a kuncsaft beteg lett, gyomra fáj, ezért fordultak vissza (a Tigris szerint egyszerűen besz@rt, amikor meglátta, hogy hol kell felmenni, a szerk.), a végén azzal búcsúztunk tőle, hogy lenn van egy barátunk az öreg háznál, legyen szíves mondja meg neki, hogy jól vagyunk, mondtuk a keresztnevünket, hogy Judit, és Mária. 

A gleccser és a fal határán, beszálláshoz készülve többször is megkérdeztük egymástól: "Itt kell felmenni? Biztos?" Hát nem véletlenül. Először egy kb. 10 méteres, 85˚-os firnes hófalon kellett felmászni. Ez után jöttek az első meglepetések, mármint hogy a falon nincsenek a kalauzban említett biztosítások, meg hogy az útvonal nem nagyon látszik. Találtunk egy jónak tűnő majd méternyi széles párkányt, amit még a gleccseren szúrtunk ki (tele volt fejlámpák fényével). Volt is rajta egy emléktábla, ám az út sajnos valószínűleg nem erre megy. A rámpa végén - ami egy bazi nagy pikkely széle – másztunk vissza a kuloárba, amiben már a gleccser tetejétől haladnunk kellett volna. Antik stílusban tettük, miként Whymper a Matterhornon: itt-ott találtunk kötélgyűrű helyet egy-egy olyan pikkelyen, ami kivételesen nem lefelé állt. Repedések vagy nem voltak, vagy kifelé nyíltak, ezért itt más módszer szóba sem jöhetett. Biztosítás testről. Marcsi nem örült, mikor már az első kötélhossz végén leszóltam Neki, hogy: „Jöhetsz, de ne ess bele!” A kuloárban még majdnem meg is felelt volna az út a bizonyos kalauzban jelzett 3+-os nehézségi fokozatnak, csak hát ez a palásodott gneisz tört, mint a ropi, és ette a kötelet. Időről időre záporoztak a kövek, szóval, ha meghallottuk, hogy  ...""""""""" ..... akkor már néztünk fel, és ugrás fedezékbe! Emiatt próbáltunk a kuloár peremén haladni, de itt nehezebb volt mászni. Fél kettő körül hátra volt még a Shreckhornból kb. 300 méter. Itt aztán megálltunk és egyszerre mondtuk ki, hogy akkor innen most lefelé. De előtte hódoltam egy kicsit a legújabb hobbimnak, az extrém kötésnek.   

Leereszkedéskor, a fal alja felé, találtunk egy szép nagy pikkelyt, egy szép kötélgyűrűvel, mint ereszkedő standot. Lenézve határesetnek nézett ki, vagyis hogy vagy leér a kötél a gleccserre vagy nem. Aztán nem ért le, ezért közben nekiálltunk standolni egy párkányon. Ekkor jött fölülről egy társaság, és beszálltak az ereszkedésbe. Fölajánlották, hogy átszállhatunk az ő kötelükre. Lent a gleccseren bemutatkoztunk egymásnak: Ők voltak a német hegyimentők, és épp gyakorolni, ill. túrázni jöttek a Schreckhornra. Nem kicsit röhögtünk.

Több helyen próbáltunk utánanézni a Shreckhornnak mászás előtt, és mindenhol azt írták, hogy a nehézségi foka AD+, azaz II – III, mixed. Ez könnyű sziklamászást jelent, amit simán lehet bakancsban teljesíteni. Illetőleg a leírások szerint a falban kb. 20 m-enként fix biztosítások találhatók.

Na, akkor a valóság: a fal nehézségi foka nem III, hanem inkább IV+ -V- a kuloár szélén. Biztosítások nincsenek a falban, csak egy két helyen a fal alsó részén és a csúcsnál ereszkedő standok. További tanulság, hogy legközelebb vinnünk kell egy friendsort, legalább standépítéshez, vagy ha ismét elkavarunk, mert nekünk ez a svájci népszokás, hogy kézből biztosítanak valahogy nem büfi (nulla stand, tutira mind a ketten leesnek, ha valamelyikük megcsúszik), a másik, hogy érdemesebb két félkötelet vinni, ez ereszkedésnél sokat javít a helyzeten. 

Jucus itt azt mutogatja, mennyit fogyott a nap folyamán... ...és, eltört a bakancsa. Így lett lefújva a másnapi ismétlés. Jucus jobb bokáját nem tartja semmi,....


Egész éjjel nappali a forgalom: óránként átlag 10 lavina zúdul le a környéken, van, hogy 10 perc alatt 5. Aztán ránk virrad az ötödik nap. A csajok még sumákolnak. A lavinák dübörgése nem, de a fényképezés csekély zaja hamarosan menekülésre készteti őket.


Reggeli közben megkezdődik az alapos és általános táborbontás.

Búcsúzunk a strahleggi tábortól. Varázslatos hely. Jól szolgált, nagy érdemei fűződnek ahhoz, hogy a kirándulás ilyen jól sikerült. Tudjuk, érezzük, hogy ide még visszatérünk – lehetőleg együtt! A lelkünk egy darabja most is ott van és talán ott is marad örökre.

Elindulunk lefelé.

Frau Jucus, a balkezes porosz mérnök, pókasszony és még ki tudja, hány kitüntető cím tulajdonosa, az extrém kötés feltalálója, a füstölt sajttal tuningolt zacskós levesek és kakaós kukoricakásák mestere. A Pamírban literes lábosban sütötte a palacsintát.

Itt kell lemennem nekem is?

Sokat nem bénázhatok, mert a két hegymászó csaj hiéna módjára lesi minden mozdulatomat. És persze szorgosan dokumentálnak is. Még a dokumentálás is dokumentálódik.

Úgy döntünk, nem az oldalmorénán, hanem a lényegesen könnyebben járható gleccseren megyünk vissza a Schreckhornhüttéig.

A háznál kajálunk egyet. Három szelet pite, három kóla egy fél tank benzin áráért. A pasik a csajokat bámulják, a csajok a pasik bakancsait. (Meg – nekem úgy tűnik, – a pasikat is.)

Búcsú a háztól, a hegytől. Nem ragozom...

Érdemes figyelni a hanyag eleganciát, ahogy a vízesésben korzózok, nagy módosan. Csak egy könnyű nyári szalmakalap hiányzik a fejemről. Mások itt sisakban másztak…

A geológus-szekció tervet forral. Arra szövetkeztünk Jucussal, hogy holnap adunk az érzésnek, elmegyünk boltba, veszünk tejet, kerül, amibe kerül, és jól megisszuk! Mondjuk, nem épp a tej a geológusok hagyományos itala, de sebaj…

A szekció legel. Vegyi gyümi: málna, fekete áfonyával.

Lassan leérünk a Gletscherschlucht parkolójába. Igen combos kis 7 órás lejövetel volt, utána 3 napig csak fölfelé tudtam menni, síkon meg lefelé kín volt a járás, olyan izomláz lett a combomban.

 Bepakolunk az autóba, majd bemegyünk a gleccserszurdok fogadó épületébe. Megnézzük az ásványkiállítást, aztán meg a szurdok bejárható részét.

A bámészkodást követően visszaautózunk az aspeni kempingbe, tábort verünk, alaposat tisztálkodunk, aztán ... eleredt az eső.


 
Tehát, ahogy lejöttünk a hegyről, elromlott az idő. Nem baj, a hatodik nap programja „városnézés” meg egy olyan vízesés megtekintése, ami olyan szűk kanyonban van, hogy az már majdnem barlang. Az első kört Grindelwaldban tettük. Szuvenírbolt-sportbolt-szuvenírbolt-sportbolt… így váltogatják egymást az üzletek a központban. Szerencsére van két élelmiszerbolt is (egymás mellett), így meg tudtuk venni az áhított tejet, mesebeli péksüteményekkel. A nagy zabálást már a kempingben tartottuk, az esőben, az autóban ülve.

Kaja után útra keltünk, a szomszédos (a Lauberhorn túloldalán lévő) Lauterbrunnentalba. Ez maga, Lauterbrunnen (település)…

ez meg a tál.

Itt található a Trümmelbachfälle. A dolog lényege az, hogy az Eiger-Mönch-Jungfrau északnyugati oldalának vizeit a Trümmelbach gyűjti össze, amely a vizeket a Lauterbrunnentalba egy, a mészkőbe mélyen bevágódott, spirális alakú szurdokon juttatja le, kalandos körülmények között, iszonyú robajjal. A szurdokban 10 nagyobb vízesés van. Kb. középmagasságig lift (tulajdonképpen a hegy gyomrába telepített sikló) visz fel, aztán felfelé-lefelé lépcsőzve bejárható az egész. Meleg és vízhatlan ruházat ajánlott.
 
A fényképek sajnos nem adhatják vissza a vízesések robaját és monumentalitását, mindenesetre a belépő megéri az árát. Méltó befejezése volt a hely a kirándulásunknak.

 

Mire visszetértünk Grindelwaldba, a nap is kisütött..

Még egy kötelező programja volt hátra a kirándulásunknak, amelynek teljesítése nélkül haza semmiképpen nem indulhattunk volna. Biztos mindenki ismeri a Heineken reklámot, amikor a nők a járható szekrényben, a férfiak meg a járható hűtőszekrényben visítoznak és csókolgatják egymást. Dettó ugyanez történt, amikor megtaláltam végre a grindelwaldi csokiboltot. A lányok visítoztak, majd felvásárolták a készlet felét. A végén kikísértek minket az eladók és jó nagyokat köszöntek, tán még integettek is.

Ez volt hát a mi Schreckhorn-kirándulásunk. A következő napon a 700km-re lévő felsőausztriai Weyerbe mentünk, ahol a Tigris – nyugat-magyarországi sportolókkal karöltve – a Volksduatlonon indult. A duatlonisták leplezetlen irigységgel találgatták, hogy mit csinálhatott velem a két csaj, amitől ilyen darabos a mozgásom.

Aztán harmadnapra végre Győrbe értünk. Letettem a csajokat s hazamentem Pécsre. Következő nap reggel a Tigris is feltette Jucust az Intercityre, még a csomagokat is segített neki felrakni. Mikor le akart szállni integetni, becsukódott az ajtó és elindult a vonat. Barátai Tatabányáról vitték vissza a Győrben parkoló autóhoz.

Mer’ a zélet szép! Jägerstüblit mindenkinek!

Címkék: Svájc Berni-Alpok





Bejegyzések 1 - 9-ig. Összes bejegyzésed: 9

szasa
2011/10/10 19:13:09

Kiváló csapat, szuper túra, élvezetes leírás, gyönyörü képek! Gratulálok!


A normálúton (AD+, III), ez a leírás szerint, 20-30 méterenként vannak biztosítási pontok.

http://www.hikr.org/tour/post15256.html

Amit persze a svájciak nem használtak. :-)





latika59
2011/10/10 18:35:03

Minden elismerésem a Tietek !

Csodálatos élményben lehetett részetek, s persze mindezt élőben látni az az igaz! Svájc hegyek  elbűvölőek, bárcsak minden évben mehetnék én is.

A fotóitok is érdekesek, igazi remek felvételek! Gratulálok Nektek!





speedy
2010/12/25 23:16:15

Nagyon jó képeket csináltál, és szuper az írás.



Tiger
2010/12/11 10:29:27

Nagyon  nagyon meg még jobban nagyon jó kaland volt. 



Tiger
2010/12/05 10:03:06

És kimaradt a Piz Gloria, oda én fel akarok futni ... Inferno. 


Az Eiger Challanger Bike -ról nem is szólva. 



pavluxek
2010/12/04 20:50:58


Tiger írta:
Megállapítottuk hogy ide vissza KELL jönnünk.

Sőt, most már talán én is tovább mennék... Na, nem a Schreckhornra. A 3461.2m-es Strahlegghorn nekem éppen megfelelne, szerintem onnan is piszkosul jó képeket lehetne készíteni...



Tiger
2010/12/04 20:09:08

Ez egy olyan kirándulás volt amire mindig és mindenkor szivesen visszagondolunk. Innen ered a "Jégerstüblis jóccakát", a "Marija iz ok"  

"Ja natürlich" és egyéb mondásaink. Az elsőolsztályú szállásainkról nem is beszélve. 

Az Aspeni kempingben nem akarmit néztünk a sátor előtt ülve, az Eiger északi faláról mászók mentését éjjel, sötétben, a vihar előtt.... valamit tudnak ezek a svajci pilóták,... de tudnám még sorolni az élményeket amik már terjedelmi okokból nem kerülhettek fel a beszámolóba. 

Megállapítottuk hogy ide vissza KELL jönnünk. 



pavluxek
2010/12/04 11:47:52


BaloghP írta:
minden írásod után irígy vagyok :D

Én is...



BaloghP
2010/12/04 10:36:58

minden írásod után irígy vagyok :D




*** Túratárs.com - Túra és Túratárs kereső közösségi oldal ***

Rendszerünkön keresztül a túrát és egyéb outdoor programokat kedvelő emberek megismerkedhetnek egymással, közös túrákat szervezhetnek melyet a túranaptárban helyezhetnek el vagy együtt csatlakozhatnak egyéb szervezett túrákhoz. Az oldalon lehetőség van saját profil kialakítására, melyen keresztül a tagok bemutatkozhatnak egymásnak, illetve feltölthetik kedvenc túrafotóikat. A kapcsolatfelvételről üzenőrendszer és chat gondoskodik.