Egyszer, még talán Szilveszter környékén, felhívott Gejza, az én egyik kedvenc, ha nem egyetlen túravezetőm és megkérdezte, hogy nem lenne kedvünk velük tartani március elején a Kékesre, ahova egy olyan csapatot szeretne összehívni, akiknek esetleg lenne kedvük vele nyáron Erdélybe tartani. 

Itt ugyanis összekovácsolódhatna a társaság, megismerkedhetne az is a már több éve (évtizede) nyaranta rendszeresen Erdélybe vele tartó csapattal, aki még nem... Még több

3 hozzászólás Tovább a teljes bejegyzéshez

Állami tulajdonban lévő, nem természetvédelmi területen, az erdőkről szóló törvény értelmében, mindenki csak a saját részére gyűj... Még több

4 hozzászólás Tovább a teljes bejegyzéshez

„Visszatérve a Paradicsomba”

Kata tollából, Kata szemével

ELŐSZÓ

Naplóm rólam szól, magamnak. Azt hogy egy utazást hogyan élünk meg, az mindig az egyéntől függ.... Még több

3 hozzászólás Tovább a teljes bejegyzéshez

1987. november 26-án, meglehetősen 'savanyú' időben, Kosdról Verőcére túráztam az orsz. kéken. Késő délután, már majdnem leérve Katalinpusztára, kis csoportot vettem észre az ösvény mellett: a szendehelyi körzeti orvos és még néhányan egy földön fekvő ember körül tébláboltak. Az ember már nem élt, körülötte az avaron rengeteg gyógyszeres fiola és doboz hevert szanaszét...

5 hozzászólás Tovább a teljes bejegyzéshez

Írtam már, milyen rossz volt, mikor rájöttem, hogy nem a Jézuska hozza az ajándékokat. El is döntöttem akkor, az én gyerekeimnek soha sem fogok hazudni. Ha kérdeznek valamit, válaszolok – ha tudok. Ha tovább kérdez, ismét felelek. De ne terhelem olyannal, ami már nem érdekli.

2 hozzászólás Tovább a teljes bejegyzéshez